biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Brazília: regionális és globális hatalom?

2012 május 29. - 11:09 - Budai Ádám

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Brazília területe és lakossága tekintetében is Dél-Amerika meghatározó állama. A mintegy három évszázados portugál gyarmati uralom 1822-ben ért véget, majd a függetlenné váló ország az egyik legnagyobb kávéexportőr lett. Nyugati tőke áramlott be, elősegítve a fejlődést. A 19. század végén a hadsereg vette át a hatalmat, amely azonban nem tudott megoldást találni az 1929-ben kirobbant gazdasági világválsággal. Ezt követően a 20. században demokratikus kormányok és katonai rezsimek váltották egymást, a politikai zűrzavarban elhanyagolva a gazdaság fejlesztését. A brazil polgári és katonai elit harca végül az utóbbi csoport bukásához vezetett, ami az 1988-as új, demokratikus alkotmány hatályba lépésével zárult le végleg. Az új szövetségi köztársaság kormánya sikeresen megfékezte az inflációt és elkezdte a gazdaság megerősítését. A viszonylagos gazdasági stabilitás, melyet időnként hullámvölgyek tarkítottak, lehetőséget adott a kormányoknak arra, hogy figyelmüket az ország belső ügyei mellett a környező országok és a világ felé fordíthassák. Jelen írás elsősorban arra keresi a választ, hogy Brazília képes-e betölteni regionális vezető szerepét, illetve érdekeit globális szinten is érvényre juttatni?

 

Brazília, mint regionális hatalom

 

Brazília mind népességét (203 millió lakos), mind pedig területi kiterjedését (8,5 millió km2) tekintve az első helyet foglalja el a dél-amerikai országok között. Az ország gazdag nyersanyagokban (vas, mangán, uránium, szén, platina, arany), valamint jelentős olajkészletekkel is rendelkezik, amellyel a világ 9. legnagyobb olajkitermelője. Az országot jellemzi a nagy és jól fejlett mezőgazdasági szektor, a bányászat, valamint az erős ipari és szolgáltatói szektor. Gazdasága jelentősen felülmúlja a többi dél-amerikai országét, és egyre nagyobb részt hasít ki magának a világpiacon. 2003-tól kezdődően folyamatosan javítja makroökonómiai stabilitását, devizatartalékot halmoz fel, csökkenti adósságát. 2008-ra két hitelminősítőnél is elnyerte a befektetésre ajánlott kategóriát, azonban a 2008 szeptemberében az országba begyűrűzött gazdasági válság visszafogta a növekedést, ami egyrészt a brazil export iránti csökkenő globális keresletre, másrészt a külső hitelek megcsappanására vezethető vissza. Mindazonáltal Brazília az elsők között kezdte meg gazdaságának helyreállítását.

 

A 2006 és 2010 között hatalmon lévő Lula da Silva kormányfő idején végrehajtott infrastrukturális beruházásoknak, a stratégiai szegmensekben (gépkocsigyártás, építőipar) rövid ideig érvényben lévő adócsökkentésnek köszönhetően, valamint az ország hitelképességének megerősítését követően 2010-ben a fogyasztás és a befektetői kedv ismét fellendült, a GDP pedig újra növekedési pályára állt az exportorientált gazdaság révén. Brazília az erős növekedési ütemnek és a magas kamatoknak köszönhetően kedvező terep a befektetőknek, így az utóbbi években jelentős mennyiségű tőke áramlott az országba. Brazília elsődleges kereskedelmi partnerei az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kína és Argentína. Kína az ország legnagyobb felvásárlója, főleg szóját és vasércet importál, és csak neki volt köszönhető, hogy Brazíliának viszonylag hamar sikerült talpra állnia a 2008-as válságból. Világviszonylatban 2020-ra a dél-amerikai ország meg fogja előzni az összes európai államot a gazdaság méretének tekintetében, még Németországot is, továbbá az ötödik helyet fogja elfoglalni az Egyesült Államok, India, Japán és Kína mögött.

 

BRIC országok: A rövidítés Brazília, Oroszország, India és Kína angol megfelelőinek kezdőbetűiből áll össze. Ez a négy ország jelentős gazdasági potenciált képvisel, így a jövőben egyre meghatározóbbak lesznek mind a világgazdaság, mind pedig a világpolitika számára.

 

Brazília vezető szerepet tölt be a Mercosurban (Dél-amerikai Közös Piac), amely egy olyan kereskedelmi szervezet, melynek célja az egységes vámtarifák kialakítása, valamint a tagországok közötti kereskedelmi akadályok lebontása. 2010-ben hatalmas olajlelőhelyet találtak a brazil partok közelében, ennek köszönhetően az olajkitermelés területén egyes elemzők szerint teljesítménye meghaladhatja Szaúd-Arábiáét.

 

Az ország GDP-jének éves növekedési rátája 1991-től évente átlagosan 3,26% volt, a 2009-es, gazdasági válság okozta csökkenés után pedig 2011 végére 2% körül mozgott (lásd 1. ábra). Ez a növekedés a legkisebb a többi dél-amerikai országgal összehasonlítva.

 

Brazília éves GDP növekedési rátája 2007-től 2011-ig (Forrás: tradingeconomics.com)

 

Ugyanakkor dollárra átszámítva GDP-je kétszerese a második helyen álló Mexikónak, a BRIC országokkal összehasonlítva pedig a második helyet foglalja el Kína mögött, igaz, Indiát és Oroszországot csak kevéssel előzve meg. Erősödő helyzetét jól mutatja, hogy 2012 márciusában felülmúlta Nagy-Britannia gazdasági teljesítményét, a hatodik legerősebb gazdasággá válva ezzel a világban.

 

Brazília GDP-jének százalékos változása az IMF előrejelzése alapján 1981-től 2016-ig (Forrás: tradingeconomics.com)

 

Az ország közel 106 milliós munkaerővel rendelkezik, a 6. helyet elfoglalva ezzel a világban, a kormány szigorú gazdasági intézkedései révén pedig a 2009-ben 8,1%-ot elért munkanélküliséget sikerült 2010-re 6,7%-ra, 2011 decemberére pedig 6% alá csökkenteni, ami Mexikó után a második legalacsonyabb érték Dél-Amerikában. Népessége folyamatosan növekszik, a jelenlegi 193 millióról az IMF előrejelzései alapján 2015-re 196 millióra fog nőni, ami hatalmas mennyiségű munkaerőt jelent, főleg ha hozzá vesszük, hogy a népesség 67%-a 15 és 64 év közötti.

 

Tekintve, hogy Brazília birtokolja Dél-Amerika területének, lakosságának és GDP-jének felét, elkerülhetetlen a térségben betöltött vezető pozíciója. Az Egyesült Államok hajlandónak mutatkozik arra, hogy a hagyományos amerikai hegemóniát megtörve átengedje ezt a szerepet, amennyiben ezzel hozzájárul a térség stabilitásához, így terhet véve le az USA válláról.

 

Bár Brazília képessége megvan a vezető szerep betöltéséhez, kérdés, hogy a környező országok hogyan befolyásolják ennek elérésében, illetve hogy maga Brazília el akarja-e foglalni helyét Dél-Amerika élén? A régió országainak véleménye megoszlik Brazília szerepének növekedéséről. Argentína, aki történelmileg mindig is komoly riválisa volt Brazíliának, a gazdaság összeomlása miatt nem tud számottevő ellenállást tanúsítani, ráadásul az országot Paraguay és Uruguay mellett a Mercosur révén kereskedelmi szálakkal is magához kötötte. Venezuela az ALBA (Bolivarian Alternative for the AmericasAlianza Bolivariana para los Pueblos de Nuestra América) gazdasági szervezet révén, melynek Bolívia és Ecuador is tagja, ellenállást tanúsít a növekvő brazil befolyással szemben, ráadásul Dél-Amerikában mindig is létezett egyfajta gyanakvás Brazília „imperialista” törekvéseivel szemben, ami nehezíti befolyásának növelését Dél-Amerika országaiban.

 

A 2003-tól 2010-ig hatalmon lévő Lula-adminisztráció fő célkitűzései közé tartozott a bi- és multilaterális gazdasági és politikai szerződések megkötése, az unilateralizmus csökkentése és a hosszú távú fejlődést veszélyeztető tényezők kiküszöbölése. 2011-ben Dilma Vana Rousseff került a miniszterelnöki posztra, akinek külpolitikai célja Brazília regionális kereskedelmi és diplomáciai dominanciájának erősítése. Elmondható, hogy az ország külpolitikai célja a 2000-es évek elejétől kezdve a régióban betöltött minél dominánsabb szerep. E cél elérésének érdekében az Amerikai Államok Szervezetének – amelynek alapító tagja volt 1948-ban – legfontosabb találkozóin a miniszterelnök 1994 óta minden évben részt vesz.

 

Az ország elsődleges külpolitikai prioritása Dél-Amerika. Vezető szerepet tölt be az 1991-ben alakult Mercosurban, amelyben Argentínával, Paraguayjal és Uruguayjal együtt kereskedelmi tömböt alkotnak. A dél-amerikai vezetők első és harmadik értekezletét is Brazíliában tartották, az utóbbinál 2008-ban megegyeztek a Dél-Amerikai Nemzetek Uniójának (Unasur) megalakításáról. A szervezetnek ugyanakkor nincs állandó titkársága, és a döntésekhez szükséges konszenzust is nagyon nehéz elérni, így szerepét csak korlátozott mértékben tudja betölteni. A Lula-adminisztráció fő célkitűzései közé tartozott a dél-amerikai országokhoz fűződő jó viszony, amelyet „puha hatalmi eszközök” (soft power) alkalmazásával – a befektetések és a kereskedelem mértékének növelésével – igyekezett elérni, elősegítve ezzel a földrész politikai és gazdasági integrációját.

 

A régió problémáinak megoldásából Brazília számos alkalommal vette ki részét az 1990-es évektől kezdődően. 1997-ben diplomáciai befolyását felhasználva megakadályozott egy paraguayi puccsot, 1995 és 1998 között közvetítő szerepet játszott az Ecuador és Peru közti területi viták elrendezésében, valamint a 2002-es venezuelai puccshelyzet megoldásában is. Lula miniszterelnök 2008-ban jelezte, hogy a „be nem avatkozás” elvének a „nem közömbösség” elvével kell párosulnia a régióban, vagyis a Dél-Amerikában történteket Brazília nem hagyhatja figyelmen kívül, mivel az befolyásolja saját biztonságát is. Ezért 2008-ban a Lula-adminisztráció javaslatot tett a kollektív biztonság támogatására egy később kialakítandó Dél-Amerikai Védelmi Tanács révén, amely ugyanezen év decemberében jött létre. Fő célja a dél-amerikai régió békéjének és demokratikus stabilitásának megőrzése, a dél-amerikai identitás kialakítása és a regionális együttműködés erősítése a védelmi kérdésekben, továbbá a Karib-térség és Latin-Amerika kapcsolatának erősítése.

 

Bár az ország történelmileg nem tekinti magát Latin-Amerika részének, két kereskedelmi szervezetüket mégis aktívan támogatja. 2004 óta a haiti stabilizációs műveletet (MINUSTAH) vezeti, ahol a legnagyobb mértékű katonai jelenlétet vonultatta fel a részt vevő országok közül. Latin-amerikai befolyásának növekedését ugyanakkor akadályozza az Egyesült Államok jelenléte a térségben, és ez nagy valószínűséggel a jövőben sem fog változni. Ugyanakkor a brazil külpolitikának kevés történelmi tapasztalata van a vezető szerep betöltésének módszereit illetően, és kérdés, hogyan fog tudni ezzel a helyzettel megbirkózni.

 

Brazília érdekei érvényesítését elsősorban a puha hatalmi eszközök alkalmazásában látja, így GDP-jének csupán 1,5%-át fordítja a haderejére. Az erre a területre szánt pénzösszeg 1990 óta megháromszorozódott, és azóta is növekszik, ráadásul a többi dél-amerikai állam együttesen sem éri el ezt az összeget. Mindazonáltal a régió a puccsokkal és véres konfliktusokkal tarkított 20. század után megnyugodni látszik. Ahogy Antonio Patriota brazil külügyminiszter fogalmazott, „nincs igazi ellenségünk, nincsenek háborúk a határainknál, nincs nagy történelmi vagy jelenlegi vetélytársunk a fontos hatalmak közt… és hosszú ideje fennálló kapcsolatunk van a világ számos fejlődő és fejlett országával.” Ez a békés környezet lehetőséget nyújt Brazíliának arra, hogy a hadsereg és a fegyverkezés helyett az így felszabadult összegeket a gazdaságba forgathassa vissza és növelhesse a társadalmi jólétet. Azonban ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolnák a fegyveres erőket, ahol folyamatos a fejlesztés, és az olyan új fegyverek beszerzése, mint a francia nukleáris meghajtású tengeralattjárók vagy high-tech vadászrepülők. A brazil hadsereg létszáma közel 371 000 fő, szükség esetén további 1,3 millió tartalékos áll rendelkezésre. Ez a létszám jelentősen meghaladja az összes többi dél-amerikai ország összesített haderejének létszámát. A régióban a katonai potenciál tekintetében Argentína a második, a két ország közt azonban hatalmas élőerőbeli és haditechnikai minőségbeli szakadék tátong. Az argentin haderő 42 ezer fős, 463 repülőgéppel, 40 hadihajóval, három tengeralattjáróval és négy rombolóval rendelkezik, szemben Brazília 371 000 fős haderejével, 1100 repülőgépével, 100 hadihajójával, hat fregattjával és öt tengeralattjárójával – valamint rendelkezik továbbá egy repülőgép-anyahajóval is, ráadásul védelmi költségvetés nyolcszorosa az argentinnak.

 

A pozitív képet azonban több tényező árnyalja. Brazília továbbra is a világ egyik legegyenlőtlenebb társadalmával rendelkezik, ahol a szegénységi küszöb alatt élők aránya meghaladja a 15%-ot. A bűnözés hatalmas méreteket ölt a nagyobb városokban. A gazdaság, struktúrájából fakadóan, nagymértékben függ a világkereskedelem alakulásától, és az esetlegesen tovább mélyülő válság hanyatlást hozhat Brazília számára egyaránt.

 

Brazília, mint globális hatalom?

 

A hidegháború vége és a Szovjetunió bukása hatalmi vákuumot hozott létre a nemzetközi rendszerben. Ezt a rést tovább növelte az Amerikai Egyesült Államok relatív hanyatlása, valamint az Európai Unió világpolitikai cselekvőképtelensége az elmúlt években. A vákuum kitöltésére fokozatosan új szereplők is megjelentek: a BRIC országok, vagyis Brazília, Oroszország, India és Kína. Ezek az országok hatalmas, mindezidáig kiaknázatlan erőforrásokkal rendelkeztek, amelyek kezdődő felhasználása a nemzetközi rendszer jelenlegi nagyhatalmainak komoly versenytársaivá tette őket. A 2008-ban kirobbant gazdasági világválságot a „feltörekvő” országok – különböző sajátosságok nyomán – jobban tudták kezelni „nyugati” társaiknál.

 

Brazília 20. századát diktatúrák és gazdasági válságok jellemezték, ugyanakkor az ezredforduló felé közeledve megtörtént a demokratikus konszolidáció és a gazdaság újjáéledése, amit a 2008-as válság is csak rövid ideig tudott visszafogni. A viszonylag stabil regionális hatalmi viszonyok és a gazdaság erősödése, valamint ennek nyomán a jólét növekedése lehetővé tette, hogy Brazília figyelmét Dél-Amerikán kívülre is kiterjessze. Kulcskérdés azonban az, hogy ez a regionálisan vezető hatalom hogyan jelenik meg a globális hatalmi játék színpadán, feltűnése milyen változásokat okoz a nemzetközi viszonyrendszerben, valamint maga az ország képes lesz-e felnőni az ambiciózus feladathoz és reálisan tekinteni önmagára?

 

Brazília elsősorban puha hatalmi eszközrendszerét használja globális érdekei érvényesítésére is. A Világkereskedelmi Szervezetben (WTO – World Trade Organization) betöltött egyre növekvő szerepe kereskedelmi kapcsolatainak erősítését hivatott szolgálni. A multilaterális politikai intézményekben ugyancsak egyre hangsúlyosabban kíván megjelenni, ahol reformokat sürget. Bár nem állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, de a G4 csoportba tömörülve (Brazília, India, Japán, Németország) igyekszik elérni az ENSZ és ezzel együtt a BT állandó tagsági rendszerének megreformálását. Aktívan részt vesz továbbá és változtatásokat kíván a Nemzetközi Valutaalap (IMF – International Monetary Fund) és a Világbank, valamint a G20-as csoport tevékenységében. Brazíliának kulcsfontosságú szerepe van számos globális kihívás kezelésében, például a klímaváltozás, az energia- és élelmiszerbiztonság, a szegénység enyhítése valamint a nemzetközi béke és biztonság fenntartása terén.

 

A brazil külpolitikában megfigyelhető egyfajta ellenérzés a „Nyugattal” szemben. A globális kapitalizmus aszimmetrikus struktúrájából adódóan az országot mindig is perifériaként kezelték, és a „nyugati” iparosodott államok vezető pozíciójuk megőrzése érdekében gátolták a technológiai és gazdasági fejlődést ezekben az országokban. Brazília az úgynevezett Washingtoni Konszenzust is bizalmatlansággal kezelte, mert a nyugati hatalmak túlzott befolyásolási szándékát érezte rajta.

 

A Washingtoni Konszenzus egy neoliberális gazdasági alapokon nyugvó intézkedéscsomag volt, amely megfogalmazta, hogy mit kell tenniük a fejlődésben elmaradt országoknak a hátrányuk lefaragása érdekében. Az IMF és a Világbank által összeállított csomag a külpiaci nyitás, a dereguláció és a privatizáció hármas pillérére épült. A csomagot sok kritika érte, ráadásul az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján javaslataik nem hoztak eredményt az azt alkalmazó országokban.

 

Éppen ezért a Lula-adminisztráció alatt Brazília igyekezett erősíteni kapcsolatát a „globális déllel”. Elsődleges partnere ebben Kína volt, amely jelenleg a Brazil termékek legnagyobb felvásárlója, viszont egyre inkább versenytárssá is válik. Emellett szorosabb viszonyt alakított ki Indiával és Dél-Afrikával is. Az afrikai régióban 2000 óta 36 országban nyitott nagykövetséget, mely jól mutatja a külpolitikai ambíciók növekedését. Brazília külpolitikája a „részleges alkalmazkodás elvét” követi, mentes a forradalmi retorikától. Ez azért szükséges, mert bár ellenérzéseket táplál a „nyugati” országokkal szemben, a tőlük függő nemzetközi rendszerben nem kerülheti el a velük való érintkezést.

 

Az Európai Unió Brazília harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, kapcsolatukat történelmi, kulturális és nyelvi kapcsolatok is erősítik, amit jól mutat, hogy Brazília fontolóra vette az EU gazdasági mentőalapjához történő hozzájárulást. Azonban mivel az európai országok kötvényeinek megvásárlását túl kockázatosnak ítélte, az IMF-en keresztül közvetetten segíti az EU országait. Az EU-hoz való közeledésben szerepet játszik, hogy Brazília – saját jól felfogott érdekében – támogatja a multipolaritást és a multilateralizmust, ráadásul így komoly támogatókat vásárolhat meg magának az ENSZ-ben vagy az IMF-ben, amelynek révén növelheti saját érdekérvényesítő képességét. Az ország igyekszik erősíteni az EU és a Mercosur kereskedelmi kapcsolatait a mezőgazdaság terén, így csökkentve az Egyesült Államok befolyását az Amerikai Szabadkereskedelmi Övezeten keresztül.

 

Az ország legfontosabb bilaterális kapcsolata azonban még mindig az Egyesült Államok. A hidegháborúban viszonyuk feszültségekkel és konfliktusokkal volt terhes. Az 1990-es években az USA figyelme eltávolodott a régiótól, ami lehetővé tette Brazília mozgásterének növelését. 2000-től kezdődően sokan fontos partnerségről beszéltek, majd 2005-ben Condoleezza Rice az országot feltörekvő globális hatalomként nevezte meg. Véleményem szerint azonban a két ország együttműködése korántsem lesz felhőtlen. Az Egyesült Államok akkor járulna hozzá valójában Brazília vezető regionális szerepéhez, ha az az amerikai érdekek szerint működne. Erre azonban kicsi az esély, hiszen a brazilok épp az amerikai befolyást igyekeznek lerázni a vállukról, ráadásul nem biztos, hogy elvállalnák a „regionális rendőr” szerepét. Az ő elgondolásukban a partneri kapcsolat egyenrangú, és nem hierarchikus viszonyt jelent. A brazil külpolitika egyre aktívabb fellépése pedig nem azt mutatja, hogy önként alávetnék magukat az Amerikai Egyesült Államok akaratának. Brazília 2010-ben Törökországgal együtt megkötötte Iránnal azt az egyezményt, amely elismeri, hogy Iránnak az atomsorompó-szerződés részes államaként joga van a nukleáris energia békés célú felhasználására. Az egyezmény értelmében Törökország bizonyos mértékű ellenőrzést kap az iráni urándúsítás folyamata felett, erősítve ezzel az arab országgal szembeni bizalmat. A brazil közeledés komoly lépés volt a világpolitikában, és egyfajta diplomáciai jelzésnek is értelmezhető az Obama-adminisztráció felé, amely ez idáig képtelen volt megoldani az iráni kérdést, mutatván, hogy nélkülük is sikerült haladást elérni a kérdésben.

 

Washingtonnak ráadásul azzal az új helyzettel is meg kell barátkoznia, hogy az Amerikában betöltött évszázados hegemón szerepét egy új kihívó gyengíti. Az amerikai Council on Foreign Relations kutatóközpont egy tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államoknak komolyan kell vennie Brazília egyre növekvő hatalmát, és súlyának megfelelően, globális szereplőként kell számolni vele. Az együttműködést ráadásul már csak azért is nehéz lesz kialakítani, mert a Lula-adminisztráció erős Amerika-ellenes hangot ütött meg, amely hosszú távon megmérgezheti a két ország kapcsolatát. Bár a Rouseff-adminisztrációval Obama igyekezett szorosabb viszonyt kialakítani, amelynek nyomán a kormányváltás után komoly delegációval utazott az országba. Ugyanakkor két komoly kérdés továbbra is megoldatlan maradt. Brazília nehezményezi, hogy míg az Amerikai Egyesült Államok India esetében teljes mértékben támogatja az ENSZ BT állandó tagságát célzó ambíciókat, addig Brazília esetében nem ilyen erős a támogatás. Emellett komolyan sérti Brazília érdekeit, hogy az Egyesült Államok az etanol kereskedelmét továbbra is korlátozza, amelynek következtében komoly bevételtől esik el a brazil állam.

 

Összegzés

 

Brazília Dél-Amerika vezető hatalma, ehhez nem férhet kétség, gazdasági és katonai erejét egyik régióbeli ország sem tudja megközelíteni. S bár egyre inkább úgy látszik, hogy Brazília felvállalja ezt a szerepet, és igyekszik szorosabb befolyást kiépíteni a környező országokban, a térségben még sok az ellentét és a lehetséges konfliktusforrás, nem beszélve a brazil állam belső biztonsági kihívásairól, melyek komoly akadályokat gördíthetnek az ország törekvései elé. Brazília egyre hangsúlyosabban jelenik meg a globális színtéren, amelynek alapját elsősorban a növekvő és stabil gazdasága adja. Azonban ezen a szinten egyelőre még bizonytalanul lépeget: már látszik közeledése a többi fejlődő ország felé, ami együtt jár a „nyugati” államokhoz fűződő viszonyában bekövetkezett változással. A jövőben e két tényező fogja meghatározni Brazília érdekérvényesítő képességét, és eldöntheti, hogy az ország regionális hatalom marad, vagy valóban globális szereplővé tud válni.

 

 

 


Ajánlott források:
 
Bethell, Leslie: Brazil, regional power, global power http://www.opendemocracy.net/leslie-bethell/brazil-regional-power-global-power
 
Brazília: jóváhagyva a 6,1 milliárdos fegyverbeszerzési kölcsön? http://htka.hu/2009/09/04/brazilia-jovahagyva-a-61-milliardos-fegyverbeszerzesi-kolcson/
 
Costa Vaz, Alcides: Brazilian Foreign Policy under Lula: Change or Continuity? http://www.fes.org.gt/documentos/Foreignpol-Brazil.PDF
 
 
 
N. Rózsa Erzsébet: A török–brazil–iráni megállapodás, avagy elkerülhetők-e az ENSZ BT Iránnal szembeni újabb szankciói? http://www.grotius.hu/doc/pub/FFIXVU/2010_118_n.rozsa_erzsebet_gyorselemz%C3%A9s.pdf
 
 
 
Zibechi, Raúl: Brazil and the difficult path to multilaterism http://www.fntg.org/fntg/docs/BrazilMultilateralism.pdf
 

Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
Kiemelt cikkek
Az orosz haderőreformok eredményei a haderő-szervezet és a személyi állomány tekintetében
Energy Security and Diplomacy in 2013
Régiónk helyzete stabil és biztonságos, de a kihívások köre bővül - Euroatlanti Nyári Egyetemnek adott otthont Szolnok
A mali válságkezelés mérlege II. - A nemzetközi és katonai dimenzió
A mali válságkezelés mérlege I. - A belpolitikai dimenziók
Transznacionális biztonsági kihívások
Kiberbiztonsági kihívások dióhéjban
A válság útvesztőjében - bekötött szemmel.
A magyar, szerb és román lakosság képe a biztonságról
A folyékony rakétaüzemanyag-komponensek, mint kockázati tényezők az EBESZ térségében


A Krím-félsziget orosz annektálásának hatásai a NATO-ra, avagy válaszúton a Szövetség?
A Krím-félsziget orosz annektálása zömében két nagy csoportra osztotta a NATO-tagállamok politikusait, elemzőit és katonai szakértőit arra a kérdésre választ keresve, hogy mi lenne az adekvát reakció a Szövetség részéről Oroszország irányába. Egyik – leginkább Közép-Európában és a balti államokban jellemző – vélekedés szerint az orosz agresszióra a NATO-nak keményen kell reagálnia, mert az agresszor az engedményektől csak még agresszívabbá válik. A másik oldal véleménye szerint az oroszokkal való globális kooperáció, ha elvonatkoztatunk Ukrajnától és a nagyobb képet nézzük, fontosabb, mint a jelenlegi vetélkedés a Krím-félszigetért. Álláspontjuk szerint meg kell érteni az orosz felet, mert Moszkvának legális biztonsági érvei is vannak, így közösen kell kidolgozni egy megoldást a jelenlegi krízisre.

NATO Hírfigyelő - 2014. március
Március folyamán számos egyeztetés és találkozó zajlott a NATO partnerkapcsolatainak égisze alatt, melyek között kiemelkedett a moldáv küldöttság brüsszeli látogatása, a Bosznia-Hercegovinával folytatott magas rangú találkozó, a főtitkár washingtoni látogatása, valamint a montenegrói miniszterelnökkel folytatott megbeszélése és a főtitkár-helyettes kolumbiai látogatása. Március elején a NATO Operation Ocean Shield műveletének keretében az Alvaro De Bazan légvédelmi fregatt gyakorlaton vett részt, melynek keretében a francia légierő Djibutiban állomásozó vadászgépeivel tesztelték a fregatt felderítő képességeit. Március 28-án nyilvánosságra került a NATO következő főtitkárának személye is, aki nem más, mint Norvégia korábbi miniszterelnöke, Jens Stoltenberg.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhet, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most az ötödiket olvashatja, amit Siklósi Péter védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkárral készítettünk.

15 éve a NATO-ban - Országos egyetemi és főiskolai döntő
Magyarország 15 éve jelentős lépést tett az euro-atlanti integráció felé, mikor 1999-ben csatlakozott az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, amelynek azóta elkötelezett és aktív tagja. E jeles alkalomra emlékezve rendezett vetélkedőt a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, a Pákozdi Katonai Emlékpark, az Antall József Tudásközpont, a Magyar Atlanti Tanács és a Biztonságpolitika Portál NATO-NETto rovata a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának szakmai támogatásával 15 éve a NATO-ban címmel. A vetélkedő február 24-én megrendezett első online fordulójából, amelyben 51 csapat vett részt az ország számos középiskolájából és felsőoktatási intézményéből, a 6-6 legjobb csapat jutott tovább kiemelkedő eredménnyel. Az első fordulóból továbbjutott legjobb hat egyetemi csapat a Budapesti Corvinus Egyetemen mérte össze tudását a végső győzelemért április 4-én, a NATO megalapításának 65. évfordulóján.

Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
15 éve a NATO-ban - Országos középiskolai döntő
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. február

A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2014 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem