Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete 2009-ben - Évértékelés III/III.

Az ülést záró nyilatkozat kiemelte, hogy a megváltozott körülmények hatására változtatást hajtottak végre a misszió átfogó megközelítését illetően is. Az új megközelítés értelmében prioritásként szerepel az afgán lakosság védelme, az afgán biztonsági erők megerősítése és a kormányzati, valamint fejlesztési tevékenység teljesítményének fokozása. A biztonsági ügyek átadása a nemzeti erőknek Kabulban már megtörtént, ez első lépést pedig a közös célkitűzésnek megfelelően továbbiak fogják követni, ahogy azt a biztonsági helyzet lehetővé teszi.

Ugyanakkor a nyilatkozat ismételten kiemeli, hogy egyedül katonai erővel nem lehet megoldani a fennálló problémákat. A biztonsági, kormányzati és fejlesztési ügyeknek összekapcsolódva kell haladni, és azt az átfogó megközelítést igényli, amit az UNAMA már elfogadott. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió és más nemzetközi, kormányzati és nem kormányzati szervezetek együttes fellépése és támogatása is szükséges ezen erőfeszítés sikeréhez az alapvető közszolgáltatások biztosítása, a helyi, kormányzósági és nemzeti szintű közigazgatási funkciók hatékonyabbá tétele, valamint a gazdaság élénkítése terén.

Összességében szemlélve és értékelve az eseményeket, 2009 négy célkitűzése közül a stabilizáció egyelőre nem, az afgán-pakisztáni határ térségének pacifikálása szintén nem valósult meg – azonban sikerként tekinthetünk Pakisztán politikai elkötelezettségének és támogatásának elnyerésére és a pakisztáni haderő bevonására a határ menti műveletekben. A nemzetközi közösség is kimozdult a holtpontról, azonban mind a csapatfelajánlások megvalósítása, mind a nemzetközi fejlesztési együttműködés komoly erőpróba lesz a következő évben. 2010-ben, amikor a 2006-ban Londonban kialakított ún. „Afghanistan Compact” – az afganisztáni nemzetközi együttműködés kulcsterületeit és legfontosabb célkitűzéseit, az eredmények mérését szolgáló „mérföldköveket” (benchmark) és a párosított határidőket rögzítő megállapodás – lejár, újabb nemzetközi konferencián kell újratárgyalni a középtávú együttműködési stratégia elemeit.

Az afgán biztonsági erők fejlesztése terén elért eredmények ellenére még mindig komoly kapacitás hiányokkal kell szembenézni. Növekszik a létszám, és bővülnek, javulnak a műveleti képességek, azonban 2010-re a jelenleginél is több erőforrást kell biztosítani e feladatra, hogy az év végi célokat el lehessen érni.

A legvitatottabb eredményt az afgán választás hozta. Bár a szavazás nemzetközi felügyelettel, demokratikus intézményi keretek között ment végbe, a támadások és szabálytalanságok megkérdőjelezték a „sikert”. Emellett az új kormány legitimitását számos bel- és külföldi szereplő vitatja.

4. Az új stratégiai koncepció és a NATO jövőképe

A NATO tagjai a strasbourg-kehli csúcstalálkozón hivatalosan is bejelentették, hogy a biztonsági környezet dinamikus változása és a tagállamokat érő fenyegetések hatására a szövetség működését alapvetően szabályozó új stratégiai koncepciót kell kialakítani. A Zárónyilatkozat és a Nyilatkozat a Szövetség Biztonságáról így fogalmaz: „Országaink lakosságának és területének erős kollektív védelme a szövetség alapvető célkitűzése, és ez továbbra is legfontosabb biztonsági feladatunk marad. A NATO folyamatban lévő transzformációja meg fogja növelni képességét, hogy szembenézzen a jelenlegi és a 21. században jelentkező biztonsági fenyegetésekkel, a katonai műveletek teljes spektrumának végrehajtására felkészült és telepíthető haderővel a szövetség területén és határainkon túl, akár stratégiai távolságban is. … Napjainkban nemzeteink és a világ új, globalizálódó fenyegetésekkel néznek szembe, mint a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik proliferációja vagy cyber-támadások. A szövetség és a nemzetközi közösség biztonságára negatív hatással lehetnek olyan kihívások, mint az energiabiztonság, a klímaváltozás, vagy a gyenge és bukott államok instabilitása. … Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a szövetségek képessé tegyük a jelen és a jövő fenyegetéseire történő válaszadásra. Ezért közös jövőképünk által egyesítve megbízzuk a Főtitkárt, hogy … felügyelje az új stratégiai koncepció kidolgozását, amelyet következő a csúcstalálkozón, Portugáliában terjeszt majd fel elfogadásra.”

Az itt felsoroltak lényegében megszabják a NATO 2009-2010-es tevékenységének irányát e téren. A jelenleg érvényben lévő washingtoni stratégiai koncepció elfogadása óta a szervezet folyamatos reformjának lehettünk tanúi, mely folyamat jelenleg is hatással bíró utolsó eleme a 2006-os Átfogó Politikai Iránymutatás volt, amely a kollektív védelmi képességek fejlesztését célozta. 2008-ban a biztonsági környezet stratégiai előrejelzése és értékelése, a várható fenyegetések lehetőségekhez képest pontos meghatározás céljával a NATO Transzformációs Parancsnoksága (ACT) két nagyszabású nemzetközi kutatási programot kezdeményezett, melyek 2009-re hoztak eredményt.

A Hague Center for Strategic Studies által kidolgozott New Horizons projekt a NATO saját szakértői és elemzői mellett nemzeti polgári és katonai tervezőket, kutatóintézeteket, az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek szakértőit, nem kormányzati szervezeteket, ipari vállalatokat és egyetemi hallgatók széles körét vonta be interaktív, on-line kutatásába. A 2008 közepén kezdődő program célja az volt, hogy feltérképezze, a nemzetközi szervezet szereplői saját vonatkozásukban milyen stratégiai fenyegetéseket és lehetőségeket érzékelnek a jelenlegi biztonsági környezetben, és mit várnak e téren a jövőben. A program 2009 márciusában hozott eredményt, amikor nyilvánosságra hozták a Kutatási Jelentést.

A Transzformációs Parancsnokság által kidolgozott másik kutatási program, a Multiple Futures Project a 2030-ig terjedő stratégiai távlatot vizsgálta a szövetség szempontjából. A program célja nem az volt, hogy 20 évre előre jóslásokba bocsátkozzon, hanem hogy a tagállamok biztonságát potenciálisan fenyegető tényezőkről a lehető legszélesebb és legalaposabb képet alakítsa ki. Így 2009 májusában nyilvánosságra hozott Kutatási Jelentés négy eltérő jövőképet (Dark Side of Exclusivity, Deceptive Stability, Clash of Modernities, New Power Politics) vázolt. Mindegyik jövőkép értékeli a potenciális kockázatokat, fenyegetéseket és lehetőségeket, valamint azok hatását, így végül a komplex eredmény 33 biztonsági és 26 katonai forgatókönyvet foglal magában.

A két átfogó kutatási program mellett egész évben több szakmai fórum vizsgálta a transzformáció tényezőit: januárban Antalya, februárban Krakkó, júniusban Isztanbul, szeptemberben pedig a horvátországi Slano adott otthont szakértői eszmecserének.

Az új stratégiai koncepcióról folytatott „nyilvános vita” az érintettek lehető legszélesebb körének bevonásával a július 7-i, brüsszeli konferencián vette kezdetét, hogy a strasbourg-kehli csúcstalálkozó által a főtitkárnak és az Észak-atlanti Tanácsnak adott megbízás értelmében eljárjanak. A nyilvánosság, a tagországok lakosságának bevonását, így az új koncepció megalapozottságának, (el)ismertségének növelését azáltal is propagálni kívánják, hogy augusztus 3-án on-line fórumot hoztak létre tájékoztató jelleggel.

Az érdemi munka azonban már a vezérkari főnökök májusi brüsszeli találkozóján elkezdődött, mely alkalommal értékelték a Multiple Futures Project eredményeit is. Június 11-12-én a NATO védelmi minisztereinek ülésén már nem csak a két új NATO-tag, hanem a szövetség katonai szervezetébe áprilisban visszatérő Franciaország is képviseltette magát a védelmi tervezés, képességfejlesztés, interoperabilitás, a NATO Reagáló Erők jövője, a stratégiai légi szállítási képesség, a jövő válságkezelési műveletei, stb. kérdéseinek megvitatásán.

Hivatalának átvétele alkalmából az új főtitkár, Anders Fogh Rasmussen augusztus 3-án jelentette be Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter vezetésével annak a 12 fős Szakértői Csoportnak a megalakítását, akik a NATO-ban és a szervezeten kívül is a lehető legszélesebb körben folytatnak majd konzultációt az új stratégiai koncepcióról. Ugyanekkor a koncepció kidolgozásának alapelveit a következőkben határozták meg: inkluzív, résztvevő megközelítéssel – azaz minden tagállam, együttműködő és partner ország részvételével –, átlátható módon, a nemzetközi közösség legfontosabb szereplőinek bevonásával, valamint a nyilvánosság széleskörű részvételével zajló folyamat. A munka három, jól elkülöníthető szakaszra oszlik majd: a véleménynyilvánításra szemináriumok sorozata ad majd lehetőséget, amit a konzultációs szakasz követ, végül pedig az így összegyűlt eredmények alapján alakítják ki az új koncepció tervét, és arról folytatnak végső tárgyalásokat.

A véleménynyilvánítás szakaszában a szemináriumokat egyes tagállamok fogják vendégül látni, céljuk pedig a stratégiai vita elősegítése. Az egyes szakértői fórumokon politikai és katonai döntéshozók, vezetők, a Katonai Bizottság tagjai, katonai képviselők, szakértők kapnak lehetőséget arra, hogy minden alkalommal egy-egy specifikus témában kifejtsék véleményüket. A tervezett négy szeminárium így 2009. szeptember 4-i kezdettel a következő témákat dolgozza fel:

1. A NATO alapvető célja és feladatai: a kollektív védelem és elrettentés jelentésváltozása napjaink biztonsági környezetében, az új fenyegetések köre, valamint a NATO szerepe a lefegyverzésben, fegyverzetellenőrzésben és a non-proliferációban. (2009. szeptember 4.)
2. A NATO, mint a biztonsági szereplők globális rendszerének tagja: a civil és katonai válságkezelés várható feladatai és az együttműködés lehetőségei más nemzetközi, valamint nem kormányzati szervezetekkel. (2009. december 15.)
3. A NATO és az euró-atlanti biztonsági környezet: a szövetség szerepe a térség biztonságának garantálásában, a bővítés lehetőségei és az Oroszországgal kialakítható kapcsolat.
4. A szövetség hadereje és képességei: védelmi tervezés és katonai transzformáció szűkülő pénzügyi források mellett.

A konzultációs szakasz a tagállamok kormányai, döntéshozói és lakossága számára kínál lehetőséget a véleménynyilvánításra, valamint a folyamat megismerésére. 2010 áprilisára a Szakértői Csoportnak összegző jelentést kell lészíteniük a főtitkár számára, amely már konkrét javaslatokat fogalmaz meg a vizsgált kérdésekben. Az addig készült összes kutatási eredmény és a szövetség tagjaival folytatott egyeztetés alapján a főtitkár is elkészti saját javaslatát, amit azután a tagállamok kormányai vitára bocsátanak.

A tárgyalások végső szakasza 2010 kora őszére vezet el az új stratégiai koncepció megszövegezéséhez, amelyet a tagállamok állandó képviselőivel szorosan együttműködve készítenek el, hogy a lisszaboni csúcstalálkozón előterjesszék.

5. Mit várhatunk 2010-ben?

            A szövetség számára a legnagyobb racionálisan előre jelezhető feladat az afganisztáni stabilizáció lesz. A 2009 folyamán minden összetevőjében módosított stratégia megvalósításának próbáját követhetjük majd nyomon – regionális együttműködésben, nagyobb katonai erővel, új kormányzattal és a lakossági támogatás elnyerésének céljával. Az „átfogó megközelítés” e célkitűzései mögött azonban több kritikus tényező is rejlik:

• Életképes lesz-e a Karzai-kormányzat, és megfelelő legitimitást nyer-e?
• Hogyan lesznek képesek 2010 őszén a tartományi választásokat lebonyolítani?
• A nagyobb katonai erő jelenléte nem eredményez-e látványosan emelkedő szövetséges veszteségeket, ehhez kapcsolódóan pedig az alapvető stratégiai célkitűzéssel – a civil lakosság megóvása – ellentétes polgári károkat és veszteségeket?
• Sikerül-e, megállítani a lázadók térnyerését az ország több pontján; ezzel párhuzamosan pedig létrejön-e életképes és önállóan is alkalmazható Afgán Nemzeti Haderő és Rendőrség? Sikeres lehet-e „az iraki Surge afgán adaptációja”?
• Fennmarad-e, és valós eredményt produkál-e a regionális együttműködés; és sikerül-e megakadályozni, hogy a harcok még inkább átterjedjenek az afgán-pakisztáni határtérség keleti oldalára is?
• A nemzetközi fejlesztéspolitika és pénzügyi segélyek képesek lesznek-e érzékelhető változást előidézni a lakosság életében?

A legnagyobb nyilvánosságot és médiafigyelmet minden bizonnyal a szövetség új stratégiai koncepciója kapja majd. A politikai vezetők célja a minél szélesebb körű lakossági tájékoztatás a támogatás – így a legitimitás – biztosítása céljából. 2010-ben egymást követik majd a tájékoztató fórumok, szakmai konferenciák, melyek mind egy végcél, az új stratégiai koncepció felé mutatnak majd. Ennek főbb elemei júniusra már tisztán körvonalazódnak. Mindennek ellenére a gyorsan változó biztonsági környezet és a NATO „minden kihívásra reagálni képes” felfogása azt is eredményezheti, hogy a Lisszabonban elfogadásra kerülő új stratégiai koncepció már nem tíz évre, hanem rövidebb időtartamra tud majd irányt szabni a szövetségnek.

A partnerkapcsolatok terén – és ez a koncepcióban is megjelenik majd – az arányos és kölcsönös felelősség- és tehermegosztás lesz egyre inkább a jellemző. A korlátozott anyagi háttér, amely a nemzeti haderők fejlesztését, modernizációját és alkalmazását is meghatározzák, nem teszik lehetővé, hogy a szövetség bármely partnerország vagy konzultációs fórum felé jelentős anyagi vagy katonai támogatással éljen vagy – rendkívüli válsághelyzettől eltekintve – újabb műveletbe bocsátkozzon. Éppen ellenkezőleg: a kiszélesedő és összehangoltabbá váló nemzetközi együttműködés egyes államokkal és más nemzetközi szervezetekkel azt a célt szolgálja, hogy a NATO-ra nehezedő terheket jobban elosszák a „nyugati demokráciák és partnereik” között.

Új elemként azonban már a NATO sem hagyhatja figyelmen kívül a felemelkedő regionális nagyhatalmakat – Indiát, Kínát –, amelyek Oroszország mellé zárkózva képezhetnek új pólusokat, vagy adhatnak szövetségeseket egy-egy kritikus fontosságú térségben (Afganisztán, de még inkább a nukleáris hatalom Pakisztán kapcsán).

A szövetség célja és rendeltetése nem változik sem a következő évben, sem a következő évtizedben: a tagállamok és lakosságuk biztonságának legfontosabb szavatolója lesz. Ami változni fog, azt a rendelkezésre álló eszközök, a megvalósítás módja és az együttműködők vagy ellenzők körének változása terén követhetjük majd nyomon.

A NATO tagországok védelmi kiadásai a GDP arányában (2004-2008)

*: Becsült adat

A NATO tagállamainak védelmi költségvetései, 1985-2008. (Forrás: nato.int. Szerkesztette: Csiki Tamás)