Ez történt a héten - 2010. március 1-től 7-ig

Vasárnapi (március 7.) összefoglalójában a Reutershosszabban kitért a zajló iraki parlamenti választások fejleményeire. Ezen a napon legalább 38 ember vesztette életét a folyamatos bomba- és rakétamerényletekben, melyek megakadályozására ugyan kevés esély volt, mégis rossz színben tüntetik fel a fiatal iraki demokráciát. Az al-Kaida kommunikációs csatornáin keresztül előzetesen már felhívta az iraki nép figyelmét arra, hogy ne szavazzanak, helyette támadják meg azokat, akik „megszentségtelenítik őket”. Az erősödő támadások annál is inkább aggodalomra adnak okot, mert sok elemző és politikus a választásokat egyféle próbának tartja, mely azt teszteli, hogy az iraki biztonsági erők mennyire tudják kézben tartani az eseményeket az amerikai csapatok közelgő kivonásának fényében.

A támadások leginkább Bagdadban és a nagyobb városokban voltak jellemzőek, és az ellenállók kiemelten összpontosították akcióikat a szavazóállomásokra, hogy ezzel próbálják megfélemlíteni a voksolókat Irak második parlamenti választásán. A választás tíz órán keresztül tartott az egész ország területén, és a szavazóhelyiségeket egységesen délután 17:00-kor zárták be. 19 millió állampolgár járult az urnákhoz, és az ENSZ helyi képviselője szerint 3 napon belül várható eredmény. A Reuters értékelése szerint az iraki társadalmat erősen átjárja az amerikai „szövetségesek” közelgő távozásának érzete. Barack Obama elszánta magát, hogy a következő 5 hónap során folyamatosan csökkenti az országban állomásozó csapatok számát, majd 2011 végére az amerikai harcoló alakulatok teljes mértékben elhagyják az ország területét.

Az incidensek ellenére az amerikai hadsereg hivatalos jelentésében az áll, hogy az ellenállók végül nem voltak képesek megfélemlíteni a szavazók zömét. Az iraki hatóságok közölték, hogy mindössze két szavazóhelyiséget kellett bezárni biztonsági okokból. Qassim al-Moussawi, a bagdadi biztonsági szolgálat szóvivője közölte, hogy a legtöbb rakétát és egyéb tüzérségi lövedéket főleg szunnita körzetekből indították. Az Irak területén állomásozó 96 000 amerikai katona a választások alatt a háttérben maradt, elkerülve a személyük jelentette konfliktusforrásokat, csak harci helikopterekkel adtak légi támogatást az iraki biztonsági erőknek.

Az etnikailag és vallásilag is erősen megosztott országban két alapvetően különböző oldal verseng a politikai hatalomért: az egyik a Szaddam Husszein bukása óta hatalmon lévő Iszlamista Párt, a másik ennek szekularizált riválisa. Az országban összesen 6 200 jelöltet állítottak 86 frakcióból a 325 parlamenti mandátum betöltésére. Egyelőre az elemzők nem biztosak benne, hogy melyik hatalmi csoport arat győzelmet, és a kormányalakítás még hónapokig húzódhat.

Ugyancsak vasárnap (március 7.) a New York Times számolt beaz amerikai üzleti élet heves tiltakozásáról Barack Obama deklarált keményvonalas Irán-politikájával szemben. Egy gazdasági jelentés szerint ugyanis az elmúlt évtizedben az amerikai vállalatok 107 milliárd dollárnyi haszonra tettek szert mialatt az Iszlám Köztársaság területén tevékenykedtek. A beszámoló azzal vádolta Washingtont, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy politikai okokból ellehetetlenítsék a beruházásokat. Ha a megszorító intézkedések életbe lépnek Irán és az Egyesült Államok viszonylatában, akkor az amerikai üzleti szférának komoly veszteségei keletkezhetnek. Ebbe az összegbe beletartozik az a 15 milliárd dollár, amelyet a vállalatok azért kaptak Irántól, hogy beruházásokkal segítsék elő az Iszlám Köztársaság jelentős olaj- és gáztartalékainak kitermelését (amelyeket technikai és anyagi feltételek hiányában Teherán nem képes feldolgozni). A nagyszabású iráni befektetések nem titkolt célja Washington megakadályozása a szankciók életbe léptetésében.

Az amerikai politikai vezetés már évek óta próbál szövetségeseket szerezni az Irán elleni egységes gazdasági szankciók bevezetéséhez, rákényszerítve ezzel a teheráni vezetést nukleáris ambícióinak felszámolására. Egyelőre az Obama adminisztrációnak nem sikerült jelentősebb eredményeket felmutatnia, ezért most az amerikai kormányzat ENSZ-en belül igyekszik megszorító intézkedéseket kieszközölni. Mindezek ellenére a vállalatok úgy vélik, hogy mind a Bush-, mind az Obama-adminisztráció félreérthető üzeneteket küldött az üzleti szféra számára a téren, hogy érdemes-e befektetni Iránban vagy sem. Hozzáteszik, hogy sok vállalat ezek közül központi szerepet játszik az iráni gazdaságban, mivel a teheráni vezetés bevételeinek kétharmada az energiaszektorban tevékenykedő külföldi vállalatoktól származik. Barack Obama terve azonban pont az, hogy megfossza az iráni vezetést bevételeinek nagy részétől, remélve, hogy ezzel a katonai fejlesztéseket is lehetetlenné teszi. Bár a különböző médiumokban csak ritkán esik róla szó, a gazdaságban már elkezdődött a nagyfokú átrendeződés Irán viszonylatában, melynek keretében rendkívül sok külföldi cég volt kénytelen elhagyni az Iszlám Köztársaság területét a nyugati hatalmak nyomására.

Hétfőn (március 1.) az Oroszországi Föderációnagy volumenű haderőfejlesztést jelentett be. Vlagyimir Putyin beszédében kifejtette, hogy miután az ötödik generációs orosz vadászgép hadrendbe áll, a következő „nagy projekt” egy modern nukleáris támadó képességgel rendelkező bombázó fejlesztése és hadrendbe állítása lesz. Ugyan a Szovjetunió bukása után az orosz vezetés megörökölte a kiváló, ám gyorsan elöregedő Tupolev TU-95MS stratégiai bombázókat, a légiflotta a kaotikus ’90-es évek közepette jelentősen vesztett értékéből. Jelenleg Oroszország rendelkezik még egy kisebb, de modernebb szuperszonikus Tupoljev TU-160-as flottával is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az orosz légierő igyekszik felzárkózni az amerikai vetélytárshoz, amelyet az első orosz ötödik generációs vadászgép tesztrepülése is bizonyít. Ötödik generációs vadászgép eddig csak az Egyesült Államoknak állt rendelkezésére, és bár Moszkva nem önerőből készítette el legmodernebb gépét, hiszen indiai szakértők dolgozták ki a gép elektronikai/informatikai részének gerincét, az orosz előrelépés jelentős. Vlagyimir Putyin 2007-ben adott parancsot az orosz bombázóknak, hogy állítsák vissza a szovjet időkben megszokott járőrözést az orosz érdekeltségű területek körzetében, ezzel is jelezve, hogy az Oroszországi Föderáció újra a világ egyik vezető hatalmává szándékozik válni. Ezt 2008-ban és 2009-ben már olyan vállalkozások is kiegészítették, mint a légierő gépeinek venezuelai gyakorlata.

Ugyancsak hétfőn (március 1.) a média arról cikkezett,hogy Barack Obama elhatározásra jutott az új amerikai nukleáris stratégia kidolgozásának ügyében. A stratégia egyik legfontosabb eleme a nukleáris arzenál csökkentése, amely várhatóan atomtöltetek ezreit fogja kivonni a hadrendből. Egyes médiumok forrásai tudni vélik azonban, hogy az új stratégia elveti az Egyesült Államok eddigi ígéretét arra vonatkozóan, hogy nem vetnek be elsőként atomfegyvereket. A jelenlegi adminisztráció egyúttal szeretne több, George W. Bush elnöksége alatt beiktatott szabályt/rendelkezést visszavonni vagy felülvizsgálni.

Obamát hazájában az új stratégia miatt már számtalan vád érte, melyek közül az egyik legsúlyosabb, hogy elgondolása naiv gondolkodásra vall, és a „nukleáris leszerelés” jegyében különösen veszélyes az atomfegyverek kivonása a világ több pontjáról, miközben az Egyesült Államok kénytelen újra nukleáris fenyegetéssel szembenézni Észak-Korea és Irán kapcsán. Még bizonytalan eleme az új stratégiának, hogy az Egyesült Államok biológiai vagy vegyi támadás esetén fenntartja-e a jogot nukleáris ellencsapásra olyan ország ellen, amely nem rendelkezik ilyen eszközökkel.

A kiszivárgott információk alapján úgy tűnik, hogy stratégia egyes elemei már most is készen állnak. Különböző katonai és magas rangú vezetői forrásokra támaszkodva azt már tényként kezelik, hogy Washington nem tervezi új nukleáris eszköz rendszerbe állítását, szakítva a Bush kormányzat azon tervével, hogy egy bunkerek ellen bevethető atomfegyverrel bővítenék a haderő képességeit. Obama ennek ellenére már kinyilvánította, hogy fenntartja a fegyverzetkutató laboratóriumok jelentős anyagi támogatását, továbbra is megőrizve a hatásos elrettentés képességét egy kisebb arzenállal is.

Emellett a hírek szerint már elkezdődtek az európai szövetségesekkel folytatott háttértárgyalások, amelyek végső célja kivonni az amerikai atomfegyvereket Európa területéről. Általános vélekedés, hogy ezek a fegyverek jelenleg Németország, Törökország, Olaszország, Belgium és Hollandia területén állomásoznak. Ezzel egy időben a stratégia hozzáteszi, hogy a jövőben az Egyesült Államok szeretné jobban erősíteni nem nukleáris védelmét, melynek fontos eleme a rakétavédelmi rendszerek telepítése. Ennek legaktuálisabb híre, hogy az Egyesült Államok a Perzsa-öböl menti arab országokat szeretné meggyőzni arról: szükségük van az amerikai Patriot légvédelmi rendszerre az Irán jelentette fenyegetéssel szemben.

Kedden (március 2.) az ABC News hosszabban foglalkozott Liu Mingfu kínai ezredes új könyvével, mely a „Kínai álom” nevet kapta. Az ezredes a Kínai Nemzetvédelmi Egyetem professzora, és, bár hangoztatja, hogy véleménye nem tükrözi a kínai politika hivatalos álláspontját, ő maga fontos szerepet tölt be a tisztikar nevelésében. Könyvében kifejti, hogy Kínának világelsőségre kell törekednie a 21. században, ugyanis a történelem folyamán már három generáció kísérelte meg ugyanennek a célnak a megvalósítását Szun Yat Szentől Mao Ce-Tungon át Teng Xiao Ping-ig. Kiemeli a kínai gazdaság hihetetlen sikereit, melyet tovább kell fejleszteni és kiemelkedő képességeket biztosító katonai erővel támogatni, hogy Kína az „első hatalom” lehessen. Liu elméletében háromszor 30 évet különböztet meg abból a 90-ből, amely alatt a Kínai Népköztársaság utolérné az Egyesült Államokat: 30 év alatt el kell érni az amerikai riválist a GNP terén, a következő 30 évben felzárkózni az Egyesült Államok szintjére katonailag és kulturálisan, majd az utolsó 30 év során el kell érni, majd meg kell haladni a nagy rivális egy főre eső GDP arányát. Véleménye szerint a 21. századot a két nagyhatalom rivalizálása fogja meghatározni. Azonban leszögezi, hogy a két hatalom között nem fog sor kerülni nyílt háborúra vagy hidegháborúra. Az ezredes azonban nem teszi egészen nyilvánvalóvá, hogy gazdasági vagy technológiai versenyre számít-e. Liu szerint Tajvan kérdése lesz a fordulópont, ahol – a kínai haderő várt fejlesztésének hatására – az Egyesült Államok nem mer majd katonailag beavatkozni.

Március elsején Dimitrij Medvegyev orosz elnök kétnapos látogatásra érkezett Párizsba,melynek során tárgyalásokat folytatott francia kollégájával, Nicolas Sarközy államfővel, többek között Mistral osztályú deszanthajó korábban már nagy visszhangot kiváltott adásvételéről. Négy darab hadihajó megvásárlását tervezi az orosz fél, melyeket Franciaországnak a megegyezések értelmében fegyverzet és egyéb katonai felszerelések nélkül áll módjában értékesíteni. Megállapodás született továbbá arról is, hogy a francia GDF Suez vállalat 9%-os részesedést szerez az Északi Áramlat földgázvezeték projektcégében, illetve arról, hogy a francia Alstom és az orosz TMH vasúti járműgyártással foglalkozó cégek közös nagyvállalatot hoznak létre. Emellett a megbeszélésen szó esett Oroszország WTO-csatlakozásáról, az afganisztáni háborúról és az iráni atomprogramról is.

Eközben a Renault bejelentette, hogy megkétszerezi oroszországi autógyártását. A cég elnöke a bejelentés napján Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyin miniszterelnökkel, aki azt szeretné elérni, hogy a Renault 25%-os szintre emelje részesedését az orosz AvtoVAZ vállalatban.

Szintén Oroszországban, Szentpéterváron járt a héten Pierre-Francois Forissier francia tengernagy, akit az orosz haditengerészet parancsnoka, Vlagyimir Viszockij admirális látott vendégül. Találkozójuk után az orosz haditengerészet szóvivője elmondta, hogy a két ország haditengerészete együtt fog működni a kalózok elleni műveletekben az Ádeni-öbölben és Északkelet-Afrika partjainál, továbbá közös hadgyakorlatok megtartását tervezik.

Az utóbbi hónapokban szorosabbá vált az politikai, gazdasági és katonai együttműködés Franciaország és Oroszország között, amelyet többen aggodalommal figyelnek Európából és a tengerentúlról is. Elemzők véleménye szerint a két ország kapcsolatának látványos megerősödése mögött többek között Párizs azon érdeke húzódik, hogy a már kialakult német-orosz jó viszonyt kiegyenlítse.

A Haaretz hírportál március elsejei értesülései szerint Pekingben járt egy izraeli küldöttség azzal a céllal, hogy megnyerje Kínát az Irán elleni szankcióknak, és bemutatta hírszerzési anyagát a perzsa állam atomprogramjáról. Kína jelentős mennyiségű kőolajat importál Iránból, így alapvető érdeke a kialakult helyzet békés megoldása. Név nélkül nyilatkozó izraeli forrás szerint a kínai fél „nyitottnak mutatkozott” a szankciók kérdésében, és „nehéz lenne azt hinni”, hogy egy esetleges az iráni atomprogramot célzó szankciót megvétózna az ENSZ-ben. Március 2-ai nyilatkozatában Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök elmondta, hogy Moszkva és Peking nem garantálta, hogy támogatni fognak egy Irán elleni szankciót, de egyúttal reméli, hogy ha a korlátozásokkal nem is értenek egyet, azokat megvétózni nem fogják az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt.