A Visegrádi négyek budapesti energetikai csúcsa | | 2010 február 27. - 16:11 - Varró Alexandra, Csiki Tamás |
A Visegrádi Együttműködés energetikai dimenziója
A Visegrádi Együttműködés (V4) országainak rendkívüli kibővített miniszterelnöki csúcstalálkozójára került sor 2010. február 24-én Budapesten – a soros elnökséget betöltő ország fővárosában, annak kezdeményezésére. A visegrádi országok vezetőin kívül részt vettek még a találkozón Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, Románia és Bulgária külügyminiszterei, politikai képviselői, valamint az Európa Bizottság, a Nemzetközi Energiaügynökség, az Egyesült Államok és a soros (spanyol) EU elnökség képviselői is. A találkozó központi témája az energiabiztonság volt, konkrétan az alternatív energiaellátás lehetőségei a regionális partnerség keretében és azon túl. A V4-ek jelenlegi stratégiai célkitűzéseinek megfelelően az eseményt egybekötötték a „Keleti Partnerség” országaival való tárgyalással és a „Duna-konferenciával”.

Az energetikai csúcs résztvevői. (Forrás: mfa.gov.hu)
A szervezetet 1991-ben hozta létre Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország, majd Csehország és Szlovákia szétválásával (1993) vált négytagúvá. A regionális együttműködés célja eredetileg a négy ország gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviselete, valamint az euro-atlanti integráció elősegítése. Bár a szervezet nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket, az integráció megvalósulásával a Visegrádi Országok új dimenzióba helyezték az együttműködést, melyek a kül- és Európa-politikai, az ágazati, valamint a civil/kulturális kapcsolatok terén megvalósuló kooperációt takarják. Az elnöki tisztséget rotációs alapon évente másik ország tölti be, 2009 júliusa óta Magyarország (2010 júniusáig).

A Visegrádi Együttműködés logója. (Forrás: visegradgroup.eu)
|
A magyar elnökségi program legfontosabb irányai:
-
Együttműködés a Nyugat-Balkánhoz, az Európai Szomszédságpolitika keleti dimenziójához és a Keleti Partnerséghez kapcsolódó kérdésekben.
-
Az ágazati együttműködés elősegítése és elmélyítése minden szükséges és lehetséges területen a V4 közös érdekeinek az Európai Unióban történő minél hatékonyabb képviselete és érvényesítése érdekében.
-
A V4-et alkotó országok polgárai számára az együttműködés valamennyi területén kézzel fogható eredmények felmutatása, az eredmények pozitív kommunikálása és terjesztése társadalmainkban.
-
A V4 országaiban a civil társadalom további erősítése, a Nemzetközi Visegrádi Alap forrásainak célorientált felhasználása a szomszédos országokban folytatott demokráciaépítési elképzeléseink megvalósítása érdekében.
A mostani egy éves szakasz kiemelt együttműködési területe az energiapolitika, a válságkezelésben való közös fellépés, a klímavédelem, valamint a Keleti Partnerség és a Nyugat-Balkán európai integrációjának elősegítése.
A gazdasági és pénzügyi válság kiszámíthatatlansága miatt a tagállamok felső szintű konzultációk megrendezését helyezték kilátásba, az EU és más nemzetközi fórumok elé beterjesztendő álláspontok összehangolása érdekében.
A magyar elnökség nagy jelentőséget tulajdonít az Oroszországgal folytatott párbeszéd fenntartásának, így a Visegrádi Együttműködést az Oroszországgal kapcsolatos kérdések (beleértve a NATO-orosz viszonyt), az új európai biztonsági architektúra felállítására vonatkozó orosz javaslat és az energiabiztonsági kihívások megvitatásának kiemelkedő fórumaként értelmezi.
Bajnai Gordon miniszterelnök az elnökség átvételekor kiemelte, hogy a Visegrádi Országok energiaellátás tekintetében kiszolgáltatott helyzetben vannak, ezért, amíg nincs közös európai energiapolitika, addig a közös visegrádi fellépésnek komoly jelentősége van, különösen a Nabucco gázvezeték ügyében.
Az együttműködés további részterületei: egészségügy, regionális politika, környezetvédelem, gazdasági és pénzügyi együttműködés, energia, oktatás és kultúra, bel- és igazságügy, szociális ügyek, sportpolitika, turisztika, katasztrófavédelem, védelempolitika. |
Mielőtt részletesebben is tárgyalnánk az csúcstalálkozó eseményeit, eredményeit, fontos néhány szót ejtenünk magáról az energiabiztonságról, Magyarország és a Visegrádi Együttműködés országainak energetikai helyzetéről.
Az energiabiztonság komplex fogalma az elmúlt években vált „felkapottá”, azonban elemei a kérdés jelentőségéből adódóan korábban is meghatározóak voltak. Minden fejlett társadalom és gazdaság függ az energiahordozóktól és a rendszeres energiaellátástól, a szállítások megbízható, kiszámítható megvalósulása és az elfogadható árak stabilitása tekintetében egyaránt. Napjainkban a kőolajtól és a földgáztól való függés közepette, a szállításokat számtalan irányból érheti fenyegetés (természeti katasztrófa, politikai megfélemlítés, üzemzavar, terrortámadás, piaci spekuláció, helyi konfliktus, stb.). Az energiabiztonság másik sarkalatos pontja, hogy egyre több ország kénytelen olyan nagy távolságból érkező ellátási lehetőségekre támaszkodni, mint például egész kontinenseket átszelő csővezetékek, vagy óceánjáró tankhajók. Mivel az energia gazdaságunk és mindennapi életünk nélkülözhetetlen eleme, minden politikai szereplő az energiaellátás minél biztosabb alapokra helyezésére törekszik. Ennek a biztonságnak az egyik záloga az energiaforrások diverzifikálása, tehát a „több lábon állás”. Ehhez hozzájárulhat a megújuló, alternatív energiaforrások bevonása, vagy a több földrajzi területről, régióból történő import. Az energiabiztonság másik záloga a meglévő hálózatok és források fizikai (üzem-) biztonsága. Ebbe beletartozik a hálózatok minél biztonságosabb működtetése, a kritikus infrastruktúra védelme, karbantartása, fejlesztése, stratégiai tartalékok képzése, valamint a forrásokkal rendelkező egységekkel (államok, szervezetek) fenntartott tartós partnerségi viszony, eredményes együttműködés.
A közvélemény és a politika minden eddiginél jobban koncentrál az energiaellátás biztonságára és a klímaváltozás problémáira, melyeket együtt és nem egymás rovására kell kezelni. Ezért a magyar parlament az ország energetikai koncepcióját a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról szóló 40/2008. (IV.17.) országgyűlési határozatban foglalta össze. Ez a hosszú távú ellátásbiztonságot, a fenntarthatóságot és a versenyképességet célozza, a környezetvédelmi szempontok és az EU közösségi céljainak figyelembevételével. Fontos a hazai energiaforrások részarányának növelése, az energiahordozó források földrajzi diverzifikálása a kiegyensúlyozott energiaforrás-struktúra megteremtése érdekében; a technológiai fejlődés kulcsának pedig a hazai energetikai kutatás-fejlesztés és oktatás nagyobb mértékű támogatását tartja. Fontos cél a megújuló energiaforrások kiaknázása, az újrahasznosítás és a környezetbarát technológiák szélesebb körű elterjedésének elősegítése. (Az EU Zöld Könyv előírásai alapján Magyarországnak 2020-ra 13%-kal kell növelnie a megújuló energiaforrások felhasználásának mértékét.) E célok eléréséhez az állami támogatások lehetőségének megteremtése mellett fontos az Unió által kínált támogatási eszközök igénybevétele. A határozat hangsúlyozza, hogy a lakosság körében környezet- és energiatudatos, takarékos és hatékony szemléletet kell kialakítani, amit a Nemzeti Alaptantervbe való beépítéssel más a gyermekkorban el kell kezdeni. Továbbá az energiapolitikai célokat be kell illeszteni a magyar külpolitika és diplomácia prioritásrendszerébe.
Energetikai trendek és előrejelzések – Európa kényszerpályája
A National Intelligence Council Global Trends 2015 jelentése hét meghatározó drivert, azaz mozgatórugót határozott meg a globális folyamatok jövőjét illetően – ezek között második helyen szerepelnek a természeti erőforrások és a környezet. Eszerint a globális gazdasági növekedés és a népességnövekedés párhuzamos folyamatai már 2015-ig közel 50%-kal fogják megnövelni az energiaigényt. Ennek részeként a kőolaj iránti igény 2000-2015 között 25%-kal, a földgáz iránti pedig több mint 100%-kal fog emelkedni (döntően az ázsiai felemelkedő hatalmak fogyasztásának ugrásszerű növekedése következtében). Az energiaszükséglet fedezését pedig még mindig a fosszilis tüzelőanyagokból fogják biztosítani.

Global Trends 2025: A Transformed World (2008)
Az 2030-ig szóló előrejelzés jól szemlélteti, hogy becslések alapján 50 év alatt a világ energiafogyasztása (kőolajra átszámított mutatószámokban mérve) megduplázódik, és a 2000-es tíz millió hordó/nap szinthez képest 2030-ig további 60-70%-os növekedés várható, 16-17 millió hordó/nap szintre. A domináns energiahordozók továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok maradnak.
|
Év
|
OECD államok
|
Nem-OECD államok
|
Összesen
|
|
1980
|
33,4
|
19,4
|
52,9
|
|
1989
|
36,4
|
36,2
|
72,6
|
|
1999
|
47,2
|
38,1
|
85,3
|
|
2009
|
51,6
|
58,1
|
109,7
|
|
2019
|
59,9
|
75,3
|
135,1
|
|
2029
|
64,2
|
87,0
|
151,1
|
A világ földgázfogyasztásának felmért és prognosztizált változása 1980-2029 között (trillió láb3)
(Forrás: United States Energy Information Administration, International Data Projections)
Napjainkban, amikor az Egyesült Államok energiahordozók feletti ellenőrzésért vív háborút a Közel-Keleten, Oroszország nemzeti stratégiáját, külpolitikáját pedig a haderőfejlesztés mellett az energia-nagyhatalmi szerepre alapozza, Európa csak megpróbál változtatni kiszolgáltatott helyzetén.
Európa helyzete energiaellátását illetően már ma sem teljesen rendezett – elég csak a 2008/2009 fordulóján kibontakozott orosz-ukrán gázvitára gondolnunk – és a jövőben ez még inkább érvényes megállapítás lesz, hiszen a kontinens országainak energiaigénye és felhasználása nőni fog.
Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának International Natural Gas Analysis to 2030 című elemzésében – mely az OECD európai államait sorolja elemzési régiójába – azt a prognózist találjuk, hogy az európai államok földgázfogyasztása várhatóan a 2006-os 19,2 trillió láb3-ról átlagosan éves 1%-os növekedéssel számolva 2015-ig 21,5 trillió láb3-ra, 2030-ig pedig 24,1 trillió láb3-ra fog emelkedni. (1 m3 = 35,315 láb3 avagy 0,02832 m3 = 1 láb3) Ez a jelentős emelkedés elsősorban a növekvő elektromos áram termelés miatt következik be. Az International Energy Outlook 2009 előrejelzése szerint a földgáz lesz a második leggyorsabb mértékben növekvő felhasználást produkáló ilyen forrás éves 2%-kal (a megújuló energiaforrások felhasználásának 3,2%-kal történő növekedése mögött).
Az OECD európai tagállamainak függősége az importált földgáz tekintetében ugyancsak növekedni fog a növekvő kereslet és az ezzel egyidejű csökkenő helyi (európai) földgáz-kitermelés miatt. 2006-ban az OECD európai tagállamai földgáz-igényének 44%-át fedezte a régión kívülről származó földgázimport, és 30% közvetlenül Algériából és Oroszországból érkezett. Az előrejelzés szerint 2030-ban az összes import már a fogyasztás 57%-át fogja kitenni.

Az Európába irányuló orosz földgázvezetékek és további alternatív vezetékek tervezett nyomvonala. (Forrás: wikipedia.org)
Magyarország energetikai lehetőségei
A Magyarország területén megtalálható legjelentősebb energiahordozó a szén, a különböző fajták minősége és fűtőértéke különböző. A legősibb szénfajta az antracit ásvány, a fekete kőszén, melynek 92-98% széntartalma van, fűtőértéke pedig 20000-32000 KJ/kg között változik. Magyarország készlete megközelítőleg 0,6×109 tonna. Más szénfajtákból nagyobb készletei vannak Magyarországnak, de azok fűtőértéke jóval alacsonyabb, ezért inkább csak az erőművekben használják. Hazánkban is folyik kőolaj-kitermelés (fűtőértéke átlagosan 33-40 KJ/kg), de az a szükségleteknek legfeljebb 10-15%-át elégíti ki, így jelentős importra szorul az ország, melyeket csővezetékeken át szállítunk, túlnyomó részt Oroszországból – bár a behozott mennyiség csökkenő tendenciát mutat. A földgáz a hazai gázmezők nagy részén magától tör a felszínre, fűtőértéke átlagosan 34 MJ/m3. Ezeken a területeken a kitermelés hozama alacsonyabb, mint a széndioxid-besajtolásos technológiát alkalmazó gázmezőké. A magyar földgázzal kapcsolatos kevéssé ismert probléma azonban az, hogy – a makói földgázmezőről kitermelt gáz például – magas kéntartalma miatt fűtésre sokszor nem alkalmas, tisztítása pedig aránytalanul magas költséggel járna, amely még az importköltségnek is a többszörösére rúgna. A hazai kitermelés a szükségletek 30-35%-át fedezi, így ebből az energiahordozóból is jelentős mennyiséget importál Magyarország. Az összesített magyar energiaellátás közel felét földgáz teszi ki, melynek körülbelül 80%-a Oroszországból érkezik. Ebből is látszik, hogy országunk energiabiztonsága abszolút mértékben függ Oroszországtól. Erre jelentene alternatív megoldást a Déli Áramlat, a Nabucco és az LNG (cseppfolyósított földgáz) terminálok kiépítése az Adriai-tenger partján EU projektek keretében. A legjelentősebb belföldi energiaforrás a nukleáris energia. A megújuló energiaforrások aránya 9% a belföldi termelésben, mely 1990 óta 85%-kal emelkedett, de még így is jelentősen elmarad az Uniós átlagtól.
A magyarországi primer energia-szolgáltatásban a földgáz, a kőolaj és az atomenergia játszik meghatározó szerepet; a szilárd tüzelőanyagok és a kőolaj részaránya jelentősen csökkent a rendszerváltás óta, mivel ezeket földgázzal helyettesítik. Így 2004-re a földgáz felhasználása 31%-kal növekedett, mely meghaladja az EU-s átlagot. Mivel a belföldi energiatermelés nem elégíti ki az ország szükségleteit, jelentős mértékben függ az importtól, az EU tagországok átlagánál valamivel jobban.

Az EU elemzése Magyarország energia-összetételéről, 2007 (Forrás: europa.eu)
Magyarország helyzete azonban egyedülálló Európában, ahogy arra Sz. Bíró Zoltán is rámutatott: „Magyarországon az elsődleges energia-felhasználáson belül 45% a földgáz aránya. Hasonlóan nagy részesedése Európában csupán két országnak van: Hollandiának és Oroszországnak. Csakhogy az említett országok földgázexportőrök, míg hazánk szükségleteinek 85%-át külföldről – Oroszországból –, s ráadásul egyetlen gázvezetéken keresztül szerzi be. E három körülmény együttes megléte – amely egyetlen más európai államra sem jellemző – teszi hazánkat kiszolgáltatottá gázügyben.” (Sz. Bíró Zoltán: A Déli Áramlat és a Nabucco. In: Nemzet és Biztonság, I. évfolyam, 2008/4. szám)
„V4+ Energy Security Summit”
A gazdasági kapcsolatok számos területén a V4 már korábban is szoros együttműködést folytatott, ám a gazdasági válság Európa más államaihoz képest érzékenyebben érintette a közép-európai tagállamokat, ezért folyamatosan az együttműködés elmélyítésére és az egységes álláspont kialakítására törekedtek a lehető legszélesebb spektrumon (kis- és középvállalatok határon átnyúló tevékenységének támogatása, célirányosabb beruházás-ösztönzése). Ezek közül is kiemelkedve az energetikai együttműködés már jóval korábban is működött, s a magyar elnökség kezdeményezte a kooperáció felújítását. Mindegyik ország biztonságpolitikai prioritásai között szerepel az energiabiztonság növelése, a függőség csökkentése, az energiaforrások diverzifikálása.
Ez a probléma a Visegrádi Együttműködés országainak komoly fejtörést okoz, mivel kevés saját energiaforrással rendelkeznek, ezen a területen sérülékenyek, így kiemelten kezelik az energiabiztonság ügyét. A február 24-i csúcstalálkozó létjogosultságát indokolja, hogy a problémamegoldás kisebb keretek között, regionális szinten hatékonyabb, mind a földrajzi közelség, mind a problémák hasonlósága miatt.
A konferencia egyik legnagyobb eredménye, hogy a résztvevők aláírtak egy közös nyilatkozatot, amelyben rögzítik, hogy a biztonságos energiaellátás megteremtése minden aláíró számára kiemelt feladat. A dokumentum tartalmazza az észak-dél-keleti gázellátási háromszögről szóló javaslatot (Lengyelország – Horvátország – Nabucco), mely a háromszög csúcsai közötti szabad energiaáramlásnak biztosítana folyosót. Bajnai Gordon miniszterelnök hangsúlyozta, hogy csökkenteni kell a régió egyoldalú energiafüggőségét, és szorosabbá kell tenni az együttműködést mind az Európai Unióban, mind azon kívül. A résztvevő államok a regionális kooperáció erősítését gázhálózataik összekötésével, ellátási útvonalaik és forrásaik diverzifikálásával kívánják megvalósítani. Megállapították, hogy a szállítási infrastruktúra közös tervezése és fejlesztése elengedhetetlen egy esetleges válság esetén a kölcsönös segítségnyújtáshoz, az európai uniós szolidaritási mechanizmus létrehozásához, a válsághelyzetek uniós szintű kezeléséhez.
Aláhúzták az Európai Unió szerepének fontosságát a külkapcsolatok bővítése, illetve a forrás- és tranzitországokkal való párbeszéd kapcsán; továbbá annak fontosságát, hogy az EU pénzügyi forrásai számukra kedvezőbb elosztásra kerüljenek, különös tekintettel az említett infrastrukturális beruházásokra. A résztvevő országok mind támogatásukat fejezték ki gázhálózataik további integrálása ügyében, melybe beletartozik a V4 országokon keresztülhaladó „észak-déli energiafolyosó”, mely a tervezett horvát és lengyel LNG terminálokat kötné össze, a Nabucco és a NETS (Új Európai Szállító Rendszer, független, regionálisan integrált gázvezeték hálózat) projektek továbbfejlesztése és megvalósítása, valamint a konstancai és más LNG és CNG (sűrített földgáz) terminálok támogatása. A felek megállapodtak további rendszeres magas szintű találkozók szervezésében annak érdekében, hogy a célkitűzések megvalósításának módjairól egyeztessenek. A döntés-előkészítés, az együttműködés koordinálása és végrehajtása érdekében szakértői szintű „ad hoc” munkacsoportokat is felállítanak.
Bár a Visegrádi Együttműködés sosem tudta igazán beváltani a hozzá fűzött reményeket a tagállamok egyes ellentétei, nézeteltérései és egyéni útkeresései miatt, a fórum máig fennmaradt, és kisebb súlyú ügyekben születtek közös projektek. A magyar földgáz-ellátás forrásainak bővítése mindenképpen indokolt, amire a szomszédos országok tranzitvezetékeinek összekötése adhat lehetőséget új betáplálási pontok elérése révén.
A jelenlegi konferenciával kapcsolatban pozitív eredményként érdemes azt is megjegyezni, hogy hosszú idő óta először fordult elő, hogy egy V4-csúcsot nem a magyar-szlovák ellentét uralt. Ebből is érezhető az energetika kérdésének jelentősége valamennyi érintett ország számára, melynek érdekében a felek képesek problémáikat félretéve összefogni a közös célért. Kétség sem fér hozzá, hogy a kooperációra a visegrádi országoknak és Európának egyaránt szüksége van akkor, ha bármilyen mértékben ellensúlyozni kívánja az Oroszországtól való függőséget.
Források:
http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/visegrad/
http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/V4_elnokseg/
http://www.terport.hu/main.php?folderID=2983&articleID=11538&ctag=articlelist&iid=1
http://www.khem.gov.hu
http://www.zoldtech.hu/rovatok/energiapolitika
http://www.kpmg.hu/dbfetch/52616e646f6d495689dc7a8b16bf2994b8108602c7e31318/energias_evkonyv_2008_web.pdf
http://www.eh.gov.hu
http://www.energiacentrum.hu
http://www.hunwind-r.hu
http://www.ec.europa.eu/energy/energy_policy/doc/factsheets/country/hu/mix_hu_hu.pdf
http://www.mee.hu/files/images/3/PI1CsomGyDr.pdf
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=263014
http://www.maitema.hu/V4 cs
http://www.energiainfo.hu/index.php?par=14&option=news&id=21039
http://www.visegradgroup.eu/main.php?folderID=1&articleID=27720&ctag=articlelist&iid=1
|