A balkáni országok vízumkönnyítése

2009. december 19-től három balkáni ország - Macedónia, Szerbia, Montenegró - állampolgárai vízummentesen utazhatnak az Európai Unió tagállamaiba. A november végi döntésről az újságok tájékoztatták a közvéleményt, hivatalosan azonban csak a hatályba lépés előtti napon, december 18-án jelent meg az erről szóló jogszabály az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL L 336/1): A Tanács 1244/2009/EK rendelete (2009. november 30.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról. Természetesen az újságok arról kevesebb szót ejtettek, hogy csak új típusú, úgynevezett biometrikus útlevél birtokában lehet vízummentesen belépni az Európai Unió, illetve a schengeni térség területére, azt pedig egyetlen médium sem emelte ki, hogy a koszovói állampolgároknak kiállított szerb útlevélre mindez nem vonatkozik. Mindennek tisztázására a következőkben a vízumkönnyítési folyamatot mutatjuk be röviden.

 Miért éppen Nyugat-Balkán?
Az Európai Uniós bővítés céljáról Olli Rehn uniós biztos honlapjának bevezetőjében is olvashatunk: a tagországok felvétele azt szolgálja, hogy Európa mind nagyobb területén uralkodjon béke, stabilitás, demokrácia, jogállamiság és jólét. Mindemellett az európai integrációs folyamatban minden országnak a koppenhágai kritériumokat kell teljesítenie.

 Az Európai Unió gazdasági versenyképességét az Egyesült Államokkal (és az általa vezetett NAFTA-val), valamint a kiugró teljesítményű ázsiai országokkal (Kína, India) szemben szeretné megőrizni, ennek érdekében – bár a bővítéseknek mindig vannak ellenzői – stratégiai célja a folyamatos bővítés. A versenyképesség megőrzése vagy növelése – például a kutatás-fejlesztésen kívül – a térség fejlődő országainak gazdaságában rejtőzhet. Az EU legnagyobb lehetőségei közt a bővítendő térség munkaerő-piaci adottságai szerepelnek, úgymint a munkaerő-kínálat nagysága, képzettsége, rugalmassága és nem utolsó sorban bérköltségének nagysága.
Az Uniós integrációs lehetőségeinek számbavétele során a térképre pillantva keleti irányban Ukrajna, Fehéroroszország, Oroszország és Grúzia, valamint a Moldovai Köztársaság, míg délkeletről a jugoszláv utódállamok, valamint Albánia, és nem utolsó sorban (európai identitását is megkérdőjelezve) Törökország jöhet számításba.
A keleti bővítés eléggé kérdéses, hiszen maga a belorusz elnök is nemkívánatos személy volt az Európai Unióban, így csatlakozási tárgyalásokról szó sem lehet. Az ország azon kevesek egyike, mely nem tagja az Európa Tanácsnak sem. Oroszország egyértelműen az Unió ellen van, és bármely érdekszférájába tartozó ország euro-atlanti csatlakozását rossz szemmel nézi. Ukrajna közvetlenül az EU-val határos, azonban mind NATO, mind Uniós csatlakozásának támogatása az ország vezetőjének személyétől függ. 2002-ben Leonyid Kucsma akkori elnök bejelentette hazája csatlakozási szándékát a NATO-hoz (1997 óta megkülönböztetett partnerségi megállapodás volt a szövetség és az ország között), ezt utódja, Viktor Juscsenko is megerősítette. Azonban 2006-ban az új kormányfő Viktor Janukovics úgy értékelte, hogy országa nem kész a csatlakozásra, illetve a hozzá vezető akciótervre, majd a 2008-ban megválasztott Julija Tyimosenko által vezetett kormány újfent megerősítette csatlakozási szándékát. (Ukrajna és a NATO kapcsolatának történetéről a Külügyminisztérium honlapján bővebben is olvashatunk.) A 2009. februári elnökválasztáson azonban ismét Viktor Janukovics győzött, aki immár nem „érettségről”, hanem határozottan blokkokon kívülálló partnerségről beszélt – már megválasztása előtt is. Azt, hogy ez mennyiben szólt az őt támogató, az ország lakosságának mintegy 30%-át kitevő orosz nemzetiségű lakosoknak, nem tudhatjuk. Az Uniós integrációt viszont Janukovics is támogatja.
Grúzia szintén kérvényezte NATO tagságát, azonban egyelőre nem vették fel, de Ukrajnához hasonló partnerségi megállapodást kötött vele a szövetség. Mihail Szakasvili elnök országa NATO-tagságról a Wall Street Journalnak azt nyilatkozta, hogy majdnem halott ügy, azonban a riportban azt sugallta, hogy mindebben az oroszok, konkrétabban Putyin miniszterelnök keze van. Mindemellett az ország az Európai Uniós tagságra is pályázik.
Moldovával a tárgyalások megkezdődtek, a vízumkönnyítési megállapodás is hatályos, azonban hivatalosan nem tagjelölt. Megítélésem alapján az ország integrációja nem stratégiai jelentőségű. Az integráció ellen szól az, hogy viszonylag instabil állam, az országon belül, a kormány fennhatóságán kívül, létezik a Dnyeszter-menti Köztársaság, egy szakadár de facto állam, amely egy 2006-os népszavazás alapján a nem szomszédos Oroszországhoz tartozónak vallja magát. Az uniós integrációnak azonban egyesek mégis élvezői: az ország lakosai Romániában állampolgárságot kaphatnak, így román (uniós) állampolgárként élhetnek a szabad mozgás és tartózkodás jogával az EU területén. Idén jelentette be a román kormány, hogy még könnyebbé teszik a román állampolgárság megszerzését, így évente újabb 100-150 ezer személynek adnak ilyen kedvezményt.
Az európai országok közül Kelet-Európához tartozhat még (hiszen kérdéses Európa, mint földrész határa) Azerbajdzsán és Örményország, amelyek politikai szándékai az uniós integráció terén bizonytalanok, azaz kérdéses: szándékukban áll-e hosszú távon az EU tagjaivá válni? Az Európai Parlament és az országok közt együttműködési bizottságokat állítottak fel, 1999. július 1-től pedig Partnerségi és Együttműködési Megállapodások léptek életbe az Európai Unió és az országok között. Az Unió energiabiztonsága számára azonban jelentőségteljes területek, mert az Unió ellátásának diverzifikálása céljából a Kaszpi-térségből kívánnak gázt szállítani, csökkentve egyrészt az orosz beszerzések részarányát, másrészt a fehérorosz és ukrán tranzitproblémákat. Az Európai Uniótól független politikai – emberi jogi kérdésekkel foglalkozó Európa Tanács úgy foglalt állást, hogy mindkét ország inkább európai, mindkettő tagja lehetett a szervezetnek, sőt Kazahsztán – mely ország területének még kisebb része található kontinensünkön – megfigyelői státuszát is elfogadták.

A tervekben szereplő új gázvezetékek. (Forrás: origo.hu)

[]Véleményem szerint a keleti bővítés kulcsa Ukrajna lehet, hiszen már Zbigniew Brzezinski is geostratégiai pillérként azonosította A nagy sakktábla című alapvető művében. Nem tartom valószínűnek, hogy a felvázolt többi kelet-európai ország Ukrajnát megelőzve csatlakozhatna, annál is inkább, mert túl messze vannak az Unió keleti határaitól. Reálisan nézve inkább Moldovának lehet a legnagyobb esélye az integrációra, amennyiben belpolitikai helyzetét stabilizálni tudja. Ez úgy lehetne megvalósítani, ha az orosz nemzetiségűek feladnák önállósulási törekvéseiket. A kaukázusi térség államai csatlakozásának esélye csekély.
A Balkánon Horvátország uniós csatlakozása már eldőlt, csak a csatlakozás időpontja (2012-2013) kérdéses, sőt az ország immár NATO tag is. Törökországgal jó ideje nyitott a társulási egyezmény néhány fejezete, azonban csatlakozása sokkal bizonytalanabb, mint Horvátországé. Macedónia szintén tagjelölt státuszt élvez, azonban a tárgyalások elején tart.
Délkelet-Európából még nem került nevesítésre Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, és Koszovó – mely entitás független állami létét a mai napig nem ismerte el az Európai Unió valamennyi tagállama. A felsorolt országok és Albánia csatlakozása az EU szempontjából a jelenlegi tagállamok közvetlen szomszédságában a béke, biztonság, stabilitás megteremtése és szavatolása, az európai értékek – demokrácia, piacgazdaság, emberi jogok tisztelete – kiterjesztése mellett a területi integritás miatt is fontos, így egy egységes, kevés szárazföldi határral rendelkező territórium jöhetne létre.

Az Európai Unió tagállamai és a csatlakozási tárgyalásokon részt vevő országok. (Forrás: europa.eu)

A fent felsorolt alapos okok ellenében áll az, hogy ezen országoknak jelenleg alacsony a gazdasági teljesítőképessége, továbbá felvevőképességük is jelentősen korlátozott. Ami még alátámaszthatja integrációjukat, hogy az említett országokban általában alacsony az átlagéletkor (25-40 év), és magas a gazdaságilag aktívnak számító (15-64 év közötti) lakosság aránya (65-70%), mindez úgy, hogy alacsony átlagéletkorral (26-41 év) párosul, szemben az Európai Unió tagországainak lakosságával:

A Nyugat-Balkán országai lakosságának összehasonlítása az Európai Unió összlakosságával. (Forrás: OECD, Eurostat, CIA) (n.d=nincs elérhető adat)

Ugyanakkor a nyugat-balkáni országok az integrációval az egyes személyekre lebontva többet nyerhetnek, leginkább kiemelten a négy szabadságjogot – az emberek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását – tekintve.
A Nyugat-Balkán jelentős haladást tudhat maga mögött az európai integráció területén. Az összes ország tárgyalásokat folytatott az Unióval stabilizációs és társulási megállapodásról. A Tanács felkérésére a Bizottság véleményének készítése Montenegró tagsági kérelméről folyamatban van, miközben Albánia is benyújtotta tagsági kérelmét. A Bizottság ezek alapján a Tanács figyelmébe ajánlotta Koszovót, egyben célt is megfogalmazva az újonnan létrejött országnak: „A régió politikai stabilitása és gazdasági előrehaladása érdekében Koszovónak lépést kell tartania e fejleményekkel.”

A balkáni államok euro-atlanti integrációjának elősegítésében élen jár Magyarország, nem utolsó sorban mivel geopolitikai célként gondolunk a külügyek tekintetében a térségre. A Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiája (2073/2004. (III. 31.) Korm. Határozat) a Célok, feladatok fejezetben, az Európai Unióval kapcsolatos feladatként, országunk sajátos nemzeti érdekeinek érvényesítése közt említette, hogy fel kell lépni „…az Európai Unió szomszédságpolitikája, ezen belül a keleti irány hangsúlyainak kibontása, az EU balkáni szerepvállalása, és ezen országok európai integrációs perspektívájának biztosítása” érdekében. A Magyar Köztársaság Külkapcsolati Stratégiája hasonlóan fogalmaz: „Magyarország … érdeke az unión belüli hatékony együttműködés a visegrádi országokkal, az EU-tag szomszédokkal, támogatva a még nem EU-tag szomszédok európai integrációját, illetve közeledését.” Azonban a kezdeti lépések már korábban megtörténtek. 1999-ben egy Szegeden tartott konferenciával elindult a folyamat, melyet ma már Szegedi Folyamatként ismer a világ, és amelynek célja ma már nem csupán – az eredeti célként megfogalmazott – stabilitás megteremtése, hanem az euro-atlanti integráció elősegítése a térség államai számára. Az említett stratégiai lehetőség megvalósulását több kutatóintézet – az MTA vezetésével – már 2006 óta vizsgálja, és a most megjelent kutatási eredményekről szóló összefoglaló alapján 2011-re valószínűsítik az analízisek végét. Az elkészült dokumentum következtetései közt szerepel, hogy megalapozott és célszerű a régió valamennyi államának euró-atlanti integrációjának preferenciák nélküli, folyamatos támogatása.

A vízumkönnyítésről
Az Európai Unió régóta hangsúlyozza, hogy terjeszkedése, bővítése nem állt meg, csak lelassult. A bővítési folyamat sakkjátszma szerűen zajlik, melyben az egyik lépés a vízummentesség bevezetése. A vízumpolitika szorosan összefügg a migrációs- (azaz bevándorlási-) és menekültpolitikával.
Amint az a Magyar Köztársaság Külkapcsolati Stratégiájában megfogalmazásra került, hazánk külpolitikájában törekszik, hogy „szorgalmazza a határátlépés korlátainak lebontását, illetve enyhítését, az uniós vízumkönnyítést, illetve liberalizációt, s kishatárforgalmi megállapodásokkal nyújt többletlehetőségeket a kapcsolattartásra.” A stratégiában megfogalmazott érdekei érvényesítéséhez koalíciós partnereket keres az Unióban, illetve Ukrajnával már újrakötötte a kishatárforgalmi egyezményt. Szerbiával hasonló megállapodást csak helyi magyar szervezet, a Vajdasági Magyar Szövetség ellenzése miatt nem sikerült megkötni, amelynek okairól saját honlapjukon írnak.

Hosszas előkészületek után 2006. november 13-i határozatával a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat folytasson az Európai Közösség és öt nyugat-balkáni ország – Albánia, Bosznia- Hercegovina, Macedónia, Montenegró és Szerbia – közötti, egy a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodásról. A megállapodással kapcsolatos tárgyalások 2006. december 1-jén kezdődtek, és valamennyi ország tekintetében 2007. április 11-én fejeződtek be. Az egyes országokkal 2007 májusában, Brüsszelben parafálták a megállapodásokat.
2007 szeptemberében és októberében egyezményeket kötöttek az egyes országokkal, mely megállapodásokat később tanácsi határozattal hirdették ki. (Például „Az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló (2007/825/EK) Tanács határozatot (2007. november 8.) Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2007. 12. 19-én közölte (L 334/136).) A megállapodások lényeges tartalmi eleme, hogy az egyes országok állampolgárai az Európai Unióba történő beutazásukhoz kedvezményesen, 35 Euro ellenében válthatnak vízumot. Ugyanakkor meghatároztak egy elég széles kört azokra vonatkozóan, akik díjmentes vízumot igényelhetnek. Ebbe beletartoznak például a nyugdíjasok, a 6 év alatti gyermekek, de a testvérvárosi kapcsolatok ápolására utazók is. (A Határozathoz csatolt Megállapodás 6. cikk (2) bekezdése) A megállapodás tartalmaz egy szintén kibővített kört, akik 5 évre, többszöri beutazásra szóló vízumot kaphatnak, például akiknek közeli hozzátartozója az Európai Unióban legális munkatevékenységet végez. A vízumok nemcsak olcsóbbak lettek, de az eljárási, elbírálási időtartam maximumát is meghatározták 10 napban, de sürgős esetben 3 napon belül is eljárnak.
A megállapodások megkötésének feltételei voltak. Egyrészt, hogy a szerződő állam vízummentes beutazást tegyen lehetővé az Unió állampolgárai számára, és ezt fenn is tartsa. Másrészt úgynevezett tolonc-egyezményt (az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodást) kellett kötnie. Csak a tolonc-egyezmény megkötése után váltak hatályossá a vízumkönnyítési megállapodások, amit a hivatalos lapban szintén közzé tették. (Például: Tájékoztatás az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás hatálybalépéséről Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 24/53 2008. 01. 29.) A megállapodások értelmében egyúttal létre hoztak egy vegyes-bizottságot, melynek folyamatosan értékelnie kell a helyzetet, és javaslatokat kell tennie a továbblépésre vonatkozóan.
2008. január 1-jén a Közösség és öt nyugat-balkáni ország – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia – között a vízumkönnyítési megállapodások hatályba léptek, az országok állampolgárainak vízummentes utazása felé vezető út első konkrét lépéseként. Ezekkel az országokkal 2008-ban a vízumliberalizációról szóló párbeszéd folytatódott, majd a Bel- és Igazságügyi Tanács 2008. április 18-i ülésén is szóba került a „Vízumkérdés a Nyugat-Balkánon”, amikor Jacques Barrot bizottsági alelnök beszámolt az eddigi eredményekről és a hosszú távú tervekről.
A menetrendek végrehajtásáról 2009 májusában készített értékelésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság a menetrendjében szereplő valamennyi kritériumot teljesítette, majd 2009. novemberi értékelésében Montenegró és Szerbia esetében is megállapították, hogy a menetrendekben szereplő valamennyi kritériumot teljesítették.
Az Európai Bizottság 2009. július 15-én terjesztette elő a Tanács részére a nyugat-balkáni országok állampolgárainak vízummentességére (az 539/2001/EK rendelet módosítására) vonatkozó javaslatot. A javaslatot az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egyaránt támogatnia kellett az elfogadáshoz, amiről az Európai Parlament 2009. november 12-én nyilvánított véleményt, majd az Európai Parlament és a Tanács az alábbi együttes nyilatkozatot tette: „Az Európai Unió határozottan támogatja azt a célkitűzést, hogy valamennyi nyugat-balkáni ország esetében szűnjön meg a vízumkötelezettség.” Az EP és Tanács közös állásfoglalásban jelezte: Szerbiát, Macedóniát és Montenegrót érettnek tartja a vízummentesség bevezetésére. A Tanács ezt rendeletben kihirdette.

Összefoglalás
2009. december 19-től Szerbia, Macedónia és Montenegró állampolgárai az új biometrikus útlevelekkel a schengeni országokba utazhatnak, és ott maximum 3 hónapot tölthetnek el. A Bel- és Igazságügyi Tanács ülésein 2009. november 30-án és december elsején hangsúlyozták azt is, hogy a megállapodás Koszovó tekintetében nem érvényes, a Koszovóban lakóknak továbbra is vízumot kell vásárolniuk az Európai Unióba való beutazásukhoz. A Tanács rendeletéből az is kiderül, hogy Szerbia állampolgárai a szerbiai Koordinációs Igazgatóság (Koordinaciona uprava) által kiadott szerb útlevéllel rendelkező személyek– gyakorlatilag a koszovói lakosok – kivételével utazhatnak ily módon.
Az Európai Parlament és a Tanács reményét fejezi ki az iránt, hogy Albánia és Bosznia- Hercegovina szintén hamarosan jogosulttá válik a vízumliberalizációra. A két ország valószínűleg 2010 nyarán csatlakozhat az előző három államhoz.
A vízumkönnyítési folyamat egy, az Európai Unió stratégiai céljaiba illeszkedő integrációs folyamat része, ugyanakkor el kell ismerni, hogy ezzel párhuzamosan egyes területeken egyfajta dezintegrációs folyamatok zajlanak, és valószínűleg folytatódni is fognak. Ezt támasztják alá azon tények is, mely szerint először az Európai Unió, mint szervezet Koszovó függetlenségének kikiáltásakor az egyes tagállamokra bízta az ország elismerésének kérdését, majd saját vízumpolitikáját meghazudtolva kecsegteti az adott országot az integráció lehetőségével. (Ugyanis amely országot az Európai Unió bármely tagállama nem ismer el, annak állampolgárai automatikusan vízumkötelezetté válnak az egész Unióban.) Ezt azért tartom károsnak, mert véleményem szerint az Európai Unió nem képes úgy befogadni egy államot, ha az nincs minden tag által elismerve. Gondoljunk Horvátországra, melynek csatlakozási tárgyalásai egyetlen ország, a szomszédos Szlovénia blokkja miatt akadtak el hosszú időre.
Ugyanakkor elképzelhetőnek tartom Koszovóhoz hasonló folyamat lezajlását a már említett Moldovai Köztársaságban. Bosznia-Hercegovina is feszültséggel teli a Föderáció megosztottsága – a Szerb Köztársaság és a területében azzal össze nem függő, de szuverén államként Bosznia-Hercegovinával szomszédos Szerbia) miatt – azaz a nemzetállamiság problematikája újra képbe kerül. Hasonló problémákról ír a Kaukázusra vonatkozóan (nemcsak nemzeti, hanem ezzel párhuzamosan vallási megközelítésből) Gerencsér Árpád is.

 E területtel kapcsolatban kulcskérdés, hogy valóban Európához tartozik-e? Földrajzilag Európa keleti határának az Urál hegységet, az Urál folyót és a Kaszpi-tengert tekinthetjük, délkeleten pedig a Kaukázust és a Fekete-tengert. E területeken az államhatárok a történelem folyamán többször változtak, míg elnyerték mai formájukat. Az országok a páneurópai szervezetek – így az EBESZ és az Európai Tanács – tagjai, ami alapján „európainak” tekinthetjük őket, még akkor is, ha területük egy része, vagy Örményország tekintetében egésze Ázsiához tartozik.
Az önállósulási folyamatokat akár nemzetiségi, akár más okból kifolyólag a népek önrendelkezési jogának legmagasabb szintű megvalósulásaként, azaz dezintegrációként tekinthetjük, szemben az elismert államok territorialitásának, a területük megőrzésének igényével – ahogy erre Szabó A. Ferenc is rámutat. (Szabó A Ferenc: A szlovák-magyar konfliktus geopolitikai okai. In: Társadalom és Honvédelem, XIII. évfolyam, 2. szám, pp 31-33.) Az Európai Unió az integrációs lehetőség lebegtetésével e folyamatokat, konfliktusokat igyekszik csillapítani, elősegítve környezetében a stabilitást. A vízumpolitika ebben meggyőződésem szerint úgy segít, hogy a mozgásszabadság kibővítésével a kisebbségek is könnyebben megbékélnek a jelenlegi területi korlátokkal és saját lehetőségeikkel, az integrált Unió által nyújtott jövőbeni szabadságjogokra várva.

Felhasznált források:

Uniós vízummentességet kap három balkáni ország (MTI forrás alapján) Elérhető: http://www.origo.hu/nagyvilag/20091130-eu-vizummentesseget-kap-harom-balkani-orszag-macedonia-szerbia-montenegro.html

Pók Attila (MTA Társadalomkutató Központ): A Balkán, mint stratégiai térség Magyarország számára Elérhető: http://www.mta.hu/fileadmin/2009/strategia/Balkan.pdf

A Tanács 2863. ülése Bel- és Igazságügy Luxemburg, 2008. április 18. Sajtóközlemény 8397/08 (Presse 96) Vízumkérdés a Nyugat-Balkánon (9.o.) Elérhető: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/jha/100407.pdf

Janukovics - NATO: Ukrajna blokkon kívüli állam Kárpátinfo, 2010-02-02 Elérhető: http://www.karpatinfo.net/article113803.html

A NATO és Ukrajna kapcsolata – Megkülönböztetett partnerség Elérhető: http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Biztonsagpolitika/NATO_tevekenysegek/nato_ukrajna_kapcs.htm

Nagy László: Integráció és dezintegráció (A dezintegráció c. fejezet) 25-37. o. Hadtudomány 2010. Elérhető: http://mhtt.eu/hadtudomany/2010_e_3.pdf

Árpád Gerencsér: Conflicts of Christian and Islamic culture zone in the Caucasus region AARMS 2009, Volume 8 Issue 2 pp. 315-327.

Gerencsér Árpád: A Dél-Kaukázus térségének népesedési és migrációs viszonyai, Társadalom és Honvédelem, ZMNE 2009/1. Szám, pp. 168-169.

Szabó A. Ferenc: A szlovák-magyar konfliktus geopolitikai okai, Társadalom és Honvédelem XIII. évfolyam 2. Szám, pp. 31-33.

Excerpts: Georgia`s Saakashvili, Wall Street Journal (JULY 24, 2009) Elérhető: http://online.wsj.com/article/SB124827294717972187.html

Ismét könnyítették az állampolgárság-szerzést, Krónika.ro 2010. február 2., Elérhető: http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/02/02/ismet_konnyitettek_az_allampolgarsag-szerzest

Gazda Árpád: Útlevelet és szavazati jogot is kapnak a Prúton túli románok, Krónika, 2003. augusztus 29. Elérhető: http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/tanulmanyok/tan_19.html

Olli Rehn, az Európai Bizottság bővítéséért felelős tagjának honlapja: http://ec.europa.eu/commission_barroso/rehn/index_hu.htm

A Tanács 2979. ülése Bel- és Igazságügy Brüsszel, 2009. november 30 és 2009. december 1. Sajtóközlemény 16883/1/09 REV 1 (Presse 355) 16. o Elérhető: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/jha/112396.pdf

CIA: The world factbook Elérhető: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook

OECD Factbook 2009: Economic, Environmental and Social Statistics - ISBN 92-64-05604-1 OECD 2009

Eurostat Yearbook 2009.
Elérhető: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/publications/eurostat_yearbook

A Tanács 1244/2009/EK rendelete (2009. november 30.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról

Eutanfolyam portál
Elérhető: http://www.eutanfolyam.hu/index.php?mod=dinamikus&page=lexikon&b=k

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak Nyugat-Balkán: az európai perspektíva erősítése {SEC(2008) 288} COM(2008) 127 végleges Brüsszel, 2008. 03.05 Elérhető: http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/balkans_communication/western_balkans_communication_050308_hu.pdf

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Koszovó – az európai perspektíva beteljesülése COM(2009) 534 végleges Brüsszel, 2009.10.14. Elérhetőség: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0534:FIN:EN:PDF

Excerpts: Georgia`s Saakashvili JULY 24, 2009 The Wall Street Journal, Elérhető: http://online.wsj.com/article/SB124827294717972187.html

Tájékoztatás az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás hatálybalépéséről Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 24/53 2008. 01. 29.

Az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló (2007/825/EK) Tanács határozat (2007. november 8.)

Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról szóló 2073/2004. (III. 31.) Korm. Határozat

Magyar Köztársaság Külkapcsolati Stratégiája Elérhető: http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/kulkapcsolati_strategia/hu_kulkapcs_strat.htm