Müncheni Biztonságolitikai Konferencia - 2010

Február 5-7. között zajlott a 46. Biztonságpolitikai Konferencia a müncheni Bayerischer Hof szállodában, 50 ország képviseletében több mint 300 magas rangú állami és vállalati vezető részvételével. Az idei mottó – „Nincs több kifogás’’ – azt a kényszert jelöli, hogy az Európai Unió nem tarthatja vissza magát a globális biztonsági kihívások megoldásában történő érdemi szerepvállalástól, nem válhat irrelevánssá a világpolitika formálói számára.
Az „Ewald von Kleist Konferenciát” 1962 óta rendezik meg évente – eleinte még Müncheni Hadtudományi Konferenciának nevezték, és a szovjetellenes „nyugati” szövetségesek stratégiai és fegyverkezési tárgyalásainak fóruma volt „Béke a párbeszéd által’’ mottóval. A konferencia nem állami, hanem magánrendezvénynek számít, célja az aktuális biztonságpolitikai kérdésekről folytatott eszmecsere – államok számára kötelező érvényű döntéseket nem hozhat, záróokmányt sem szoktak ezért kiadni. A német védelmi minisztérium és különféle szponzorok (köztük például a BMW) finanszírozzák megrendezését. A meghívottak között a politikai és gazdasági vezetőkön kívül diplomaták, katonai- és biztonságpolitikai szakértők is szerepelnek. A széleskörű tárgyalásokon túlmenően 2005 óta egy díjat is kiosztanak a nemzetközi békéért tett erőfeszítések terén kiemelkedő teljesítményt felmutató személyek között. Idén, másodszorra, Javier Solana volt NATO-főtitkár részesült az elismerésben.
Az előző évek konferenciái iránymutatásul szolgáltak a nemzetközi politika tendenciái és mozgatórugói tekintetében, több alkalommal éppen új irányvonalak megfogalmazásához adtak támpontot. 2007-ben Vlagyimir Putyin, akkor még orosz elnökként, beszédében kihívást intézett az Egyesült Államok ellen – amelyre reagálva amerikai és német elemzők már „új hidegháború kezdetéről” is beszéltek. Ugyanekkor Ali Larijani iráni külügyminiszter arról próbálta meggyőzni a világot, hogy Irán békés ország, senki számára nem jelent fenyegetést – a Holokauszt megtörténtét pedig „nyitott kérdésnek’’ nevezte. Egy évvel később az aktuális témák már Afganisztán és Koszovó voltak. (Utóbbi néhány nappal a konferencia után kiáltotta ki függetlenségét.) A 2009-es konferencián Joe Biden alelnök tolmácsolásában debütált az Obama adminisztráció új amerikai külpolitikája, amit a széleskörű nemzetközi együttműködés és multilateralizmus hangsúlyozása jellemzett, azokkal az államokkal is, amelyekkel korábban – a Bush elnök két terminusát meghatározó unilaterális erőpolitika következtében – konfrontatív volt a viszony (például Oroszországgal). Ali Larijani ekkor hosszasan beszélt Izrael gázai offenzívájáról, hangsúlyozva „a Nyugat bűneit”. A konferencia fő témája akkor a fegyverkezés kontrollja volt, de újra nagy szerepet kapott az afganisztáni helyzet is.
A 2010-es konferencia fő témái az afganisztáni NATO-szerepvállalás és a transzatlanti biztonsági kapcsolatok lettek volna – ezt árnyékolta be az iráni atomvita. Első alkalommal a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciák történetében szerepet kaptak ökológiai témák is (mint például az energiahordozók és egyéb nyersanyagok ellátásának biztonsága), valamint a gazdasági világválság.

A 46. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia helyszíne. (Forrás: heute.at)

[]Jelzésértékkel a konferenciát Yang Jiechi kínai külügyminiszter beszéde nyitotta meg. Ez volt az első alkalom, hogy Kína ilyen magas szinten képviseltette magát – ami bizonyítja, hogy az ország már olyan nagyhatalomnak látja magát, amelynek kötelező részt vennie e világpolitikai eseményen, hogy szerepet vállaljon a problémák megoldásában, és kiterjessze, érvényesítse befolyását. Wolfgang Ischinger, a konferencia elnöke is hangsúlyozta, hogy a biztonságot manapság már csak globális keretben lehet értelmezni. Jiechi beszédében kiemelte, milyen fontos országa számára a békés nemzetközi légkör, hogy megfelelően fejlődhessen, mivel globális összevetésben még szegény országnak számít. Ennek megfelelően együtt kíván működni a nemzetközi közösséggel. A külügyminiszter Észak-Korea ügyében bizakodásának adott hangot, hogy újra lehetőség nyílik a hatoldalú tárgyalások folytatására. Az iráni atomprogram jelentette problémát Kína diplomáciai módszerekkel kívánja megoldani hosszú távon, ellenezve a szankciók bevezetését. Annak ellenére, hogy Kína az egyik olyan ország volt, amely miatt meghiúsult bármilyen komolyan vehető tartalmas megegyezés a koppenhágai klímakonferencián, ezúttal Yang Jiechi kifejezte, hogy országa kooperálni szeretne e téren is. A külügyminiszter végül kritizálta az Egyesült Államokat, amiért fegyvereket adott el Tajvannak.
Meglepetést okozott az iráni külügyminiszter, Manouchehr Mottaki részvétele a konferencián – előzetesen csak egy parlamenti képviselő vagy külügyminisztériumi tisztviselő látogatását jelentették be. Miután részvétele nyilvánosságra került, nagy várakozás előzte meg felszólalását: a konferencia résztvevői és a közvélemény is kíváncsi volt, vajon hogyan nyilatkozik az ország atomprogramjáról a rá nehezedő nyomás és a nemzetközi közösség várható szankciói tükrében. Az Egyesült Államok a konferencián is erőteljesen hangsúlyozta e szankciók szükségességét, és követelte az atomprogram leállítását – Joe Lieberman szenátor még a katonai csapás lehetőségét is felvetette, miközben James Jones nemzetbiztonsági tanácsadó Iránt a momentán tapasztalható legnagyobb biztonsági kockázatnak nevezte. Előzetesen Teherán bejelentette, hogy számba veszi azt a lehetőséget, hogy külföldön dúsíttat uránt – tehát volt is esély a kompromisszumra. Mottaki külügyminiszter is erről beszélt a konferencián, de konkrétumokat nem mondott, csupán azt fejtegette, hogy Irán akkor kész az engedményekre, ha szükségleteit kielégítő megoldást talál.
Ennek ellenére Mottaki később Iránban egy televízióadásban arról nyilatkozott, hogy utasította az atomenergia-hatóságot az urándúsítás megkezdésére. Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszternek is feltűnt ez a kettős beszéd, így nem sokkal később szorgalmazta az ENSZ Biztonsági Tanács határozott fellépését. Az iráni külügyminiszter az országában az elnökválasztás idején elkövetett emberi jogsértésekkel kapcsolatban a választások tisztasága mellett érvelt, és mentegette a rendőrség és a bíróságok fellépését a tömegtüntetések alatt.

Manuchehr Mottaki szavai ellentmondásról árulkodnak. (Forrás: zeit.de)

A programban szerepelt az Atomsorompó Egyezmény jövőjéről és a non-proliferáció kérdéséről szóló megbeszélés is. A meghirdetett idealisztikus cél tükrözi az Obama elnök által 2009-ben Strasbourgban meghirdetett politikát: a világ összes atomfegyverének leszerelése, kezdve az amerikai és orosz arzenálok erős csökkentésével. Ezzel a legtöbb résztvevő – elméletben – egyet értett. Yukiya Amano, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség elnöke az egyezmények betartásának, egyben a nukleáris energia polgári célú felhasználásának hatékonyabb kontrollját szorgalmazta.
Több nem kormányzati szervezet figyelmeztetett, hogy a nyersanyagellátás biztonsága nem csak katonai kérdés: nem szabad sem az emberi jogokat, sem a környezetvédelmet alárendelni neki, vagy a helyi lakosságnak kárt okozni. Kritizálták az átláthatatlanságot és szabályozatlanságot a nyersanyagok származása terén – nincsenek például meghatározva a konfliktusokból származó anyagok kereskedelmi korlátozásai.
A közel-keleti konfliktussal kapcsolatban a török külügyminiszter, Ahmet Davutoĝlu azon véleményének adott hangot, miszerint csak akkor van esély a megoldásra, ha a térségre partnerként, és nem teherként tekintenek. Szaúd-Arábia Európától vár nagyobb kötelezettségvállalást a térségben, míg Izrael az arab államok konstruktív hozzáállását várja a fennálló problémák tekintetében. Joe Lieberman hangsúlyozta, hogy a kedvezőtlen helyzeten tovább rontana az, ha Irán nukleáris fegyverhez jutna.

Joe Lieberman szenátor az Irán elleni megelőző katonai csapást is elképzelhetőnek tartaná. (Forrás: chiemgau-online.de)

Hamid Karzai afgán miniszterelnök megerősítette a január 28-i londoni konferencián elmondottakat, és az afgán nemzeti hadsereg és rendőrség kiképzésének fontosságáról beszélt, melynek részeként az általános hadkötelezettség visszaállítására tett javaslatot. Az átalakuló Afganisztán-stratégiával összhangban kifejtette, hogy a lázadókkal egyrészt tárgyalásokat kell folytatni, és egyes csoportok ellenállását megszüntetve reintegrálni a megegyezésre hajlókat az afgán társadalomba, másrészt az ellenállókkal le kell számolni. Azt kérte, hogy a NATO fordítson még nagyobb figyelmet a civil áldozatok elkerülésére. A regionális együttműködés fokozására Pakisztán képviselője megerősítette jelenlegi szerepvállalásuk szilárdságát a tálibok és a drogkereskedelem elleni harcban, amit folytatni is fognak. Karzai szerint Afganisztánnak 2015-ig képessé kell válnia arra, hogy egyedül garantálja saját biztonságát – ez tehát a nemzetközi erők kivonulásának általa tervezett dátuma, amit mások nem erősítettek meg. Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár is azt látja kívánatosnak, ha az afgán erők minél előbb képessé válnak az irányítás átvételére.
Rasmussen arról is beszélt, hogy a misszió sikerességének érdekében a nagyhatalmaknak ugyanazon irányba kell haladniuk, és meg kell szüntetni a nemzetközi és nem kormányzati szervezetek egymással párhuzamos, koordinálatlan tevékenységét. A NATO-nak az alkalmazott átfogó megközelítés értelmében olyan államokat is be kell vonnia a biztonságpolitikai kérdések megoldásába, amelyekkel eddig nem volt közvetlen együttműködés – Kínát, Indiát.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ugyanakkor kritizálta a NATO részvételét az európai biztonsági rendszer további átalakításában. Határozott véleménye szerint a NATO-t nem lehet keletebbre kiterjeszteni, hanem e helyett új, egységes páneurópai biztonsági rendszer kialakítását kell kezdeményezni, a befolyási övezetek figyelembe vétele nélkül. Korábban az EBESZ tölthette volna be ezt a szerepkört, mint az egyetlen olyan regionális biztonsági szervezet, melyben mind az európai államok, mind az Egyesült Államok és Oroszország közös fórumon szerepel.
Guido Westerwelle német külügyminiszter, a közös európai haderő felállítását látná megfelelő lépésnek az új biztonságpolitikai kihívások leküzdésére, mely felvetés nem nyert teljes körű támogatást: Dánia védelmi minisztere szerint például minden ország szuverenitásának része, önálló joga kell, hogy maradjon bármilyen hadműveleti részvétel kérdése.
Hasonló váltás szükségességét emelte ki Catherine Ashton, az Európai Unió újonnan kinevezett külügyminisztere és a Bizottság alelnöke. Szerinte vége annak az időnek, amikor az európai külpolitika nem áll másból, mint beszédből – az Unió már több mint 20 katonai misszióban vesz részt világszerte a közös kül- és biztonságpolitika égisze alatt, de hangsúlyosan nem katonai erővel, hanem az újjáépítésben, intézményi reformokban és humanitárius segélyezésben való részvétellel. Ehhez jelent alapot a nemrég elfogadott Lisszaboni Szerződés, ami megváltoztatta az Unió struktúráját – ahogy ezt az EU soros elnöki tisztségét betöltő Spanyolország külügyminisztere is megerősítette.
Bár Ban Ki-Mun ENSZ-főtitkár a haiti földrengés következtében lemondta részvételét a konferencián, de videó üzenetben kérte a résztvevőket a segítségnyújtás fokozására. Egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy nem csak a „hagyományos” biztonságpolitikai kihívásokkal kell foglalkozni, hanem a szegénységgel, járványokkal és a klímaváltozással is. Biztosította a résztvevőket, hogy az ENSZ ebben részt fog vállalni.
Magyarországot Szekeres Imre honvédelmi miniszter képviselte, aki szintén azt a véleményt képviselte, hogy Európának, ha meghatározó pozícióban kíván maradni, aktívabban és egységes hosszú távú elképzelés nyomán kell részt vennie a világ ügyeiben – nem szabad abba a csapdába esnie, hogy bezárkózva csak önmagával foglalkozik.
A konferenciával egy időben pacifista és fegyverkezésellenes demonstrációk zajlottak a városban – mint ahogy a Nemzetközi Müncheni Békekonferencia is, amit szándékosan ezekre a napokra időzítették. A tüntetések erős rendőri jelenlét mellett idén nagyobbrészt békések maradtak.
A Biztonságpolitikai Konferencián nem születtek konkrét döntések egyik tárgyalt témában sem – a rendezvény jellegéből eredően inkább általános, az együttműködést, párbeszédet erősítő és a véleménynyilvánításnak helyt adó fórum volt. 2010-ben érdekesség volt, hogy az Egyesült Államok nem küldött olyan magas rangú delegációt, mint a többi nagyhatalom. Ez részben egybeesik azzal, hogy Barack Obama elfordult Európától, és az amerikai külpolitika jelenleg más régiókra koncentrál – másrészt viszont így nem esett szó például a felállítandó európai rakétapajzsról. Ennek megfelelően, miután Obama bejelentette, hogy szoros programjába nem fér bele a tervezett madridi Európai Unió – Egyesült Államok találkozó, az Unió rögtön le is mondta azt.
Irán ügyében nem tapasztalhattunk változás a már eddig is ismert álláspontokban: az Egyesült Államok még mindig gyors megoldást sürget és ezért minden szükséges eszközt alkalmazna, Kína és Oroszország viszont nem támogat semmiféle erőszakos cselekményt, hanem tárgyalásoktól remél megoldást. Utóbbi két ország növekvő magabiztossága, határozott fellépése és multilaterális nemzetközi együttműködés nélkül meg nem oldható konfliktusok terén érezhető felértékelődése egyértelmű.
Kína és Irán esetében feltűnő volt, hogy míg mindkét ország képviselői hangsúlyozták az együttműködési szándékot, nyilatkozataikban meg kívántak felelni a nemzetközi közösség követelményeinek – enyhébbnek mutatva álláspontjukat, mint amit a gyakorlatban tesznek. A tényt, hogy nyilatkozataik és tetteik nem mutatnak párhuzamot, már a konferencián is szóvá is tették. Fellépésük nem csak a konferencia résztvevői között volt heves viták kiváltója, hanem a sajtóban is nagy visszhangra talált. Ahogy azonban Wolfgang Ischinger, a konferencia levezető elnöke is megfogalmazta: vita nélkül egy ilyen konferenciának nem lenne értelme.

Források:

http://www.spiegel.de/politik/deutschland/0,1518,676269,00.html
http://www.securityconference.de
http://www.zeit.de/politik/ausland/2010-02/muenchen-sicherheitskonferenz-yang-china?page=all
http://www.spiegel.de/politik/ausland/0,1518,676412,00.html
http://derstandard.at/1263706881295/Buendnispolitik-Nato-sieht-keine-Grundlagen-fuer-russische-Militaerdoktrin
http://www.uni-kassel.de/fb5/frieden/themen/Sicherheitskonferenz/Welcome.html
http://de.rian.ru/analysis/20100209/125037011.html
http://www.sueddeutsche.de/politik/177/502412/text/
http://www.zeit.de/politik/ausland/2010-02/westerwelle-muenchen-daenemark-eu-armee?page=all
http://news.yahoo.com/s/csm/20100205/wl_csm/278388
http://www.europa-eu-un.org/articles/fr/article_9472_fr.htm
http://www.spiegel.de/international/0,1518,465934,00.html
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=255714
http://www.pressrelations.de/new/standard/result_main.cfm?aktion=jour_pm&r=399167