Katasztrófahelyzet Haitin

Súlyos természeti csapással indult a 2010-es év a karibi térségben található Haiti számára: január 12-én minden idők egyik legpusztítóbb földrengése rázta meg az ország fővárosát és annak környékét. Az infrastruktúra szinte teljes pusztulása mellett emberek százezrei lelték halálukat a romok alatt. Kaotikus állapotok uralják a területet, mivel a sebesültek ellátása és a segélyszállítmányok szétosztása még mindig akadozik, miközben egyre inkább elhatalmasodik a kétségbeesett embereken az erőszak. Súlyos összecsapások jelentkeztek a rendvédelmi szervek és a fosztogatók között, valamint tovább nehezíti a közrend helyreállítását az egyik fegyházból kiszabadult több ezer bűnöző jelenléte. A régió legszegényebb államának törékeny politikai struktúráját csak külső segítséggel lehet fenntartani, majd a későbbiekben megkezdeni az újjáépítést. Ez azonban egyelőre csak távoli terv, hiszen a terjedő erőszak és éhezés mellett a járványok kitörése is komoly veszélyt jelent a sokkos állapotban lévő túlélők számára.

Haiti nagyon közel fekszik az Amerikai Egyesült Államokhoz. A Miami és Port-au-Prince közötti távolság alig több mint 1100 km. (Forrás: salisbury.edu)

A természeti katasztrófa

Január 12-én, kedden, délután néhány perccel öt óra előtt megindult a föld Haiti fővárosa, Port-au-Prince alatt. A Richter skála szerinti 7-es erősségű rengés közel egy percig tartott, hatalmas anyagi és emberi károkat okozva. Az elmúlt kétszáz év legsúlyosabb földmozgását további kisebb utórengések – ezek között volt 5,9-es és 5,5-ös erősségű is – követték. Az epicentrum a fővárostól délnyugatra körülbelül 15 km-re volt, melynek következtében a legnagyobb veszteséget Port-au-Prince és agglomerációja szenvedte el.
A lakóházak mellett leomlott a nemzeti palota, egy katedrális, hidak, utak, két elővárosi kórház, továbbá több kormányzati épület, mint például a külügy- és a kereskedelmi minisztérium. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a környék egyik legnagyobb fegyháza ugyancsak megsemmisült, így több ezer bűnöző szabadult a nehéz helyzetben lévő városra és lakóira.
Csodával határos módon a reptér nem szenvedett végzetes károkat, azonban az irányítótorony megjavítása napokat vett igénybe. A kikötő már nem volt ennyire szerencsés, teljesen használhatatlanná vált, melynek következtében a hajón szállított segélycsomagok kirakodása jóval tovább tart a tervezettnél. Hasonló problémát okoz a távközlés akadozása, valamint az áramszolgáltatás leállása.
Az első, legerősebb rengést követően a régióban cunami, vagyis szökőár-riadót rendeltek el annak érdekében, hogy a környező országokat meg tudják védeni egy újabb természeti katasztrófától. Az elmúlt években több száz ember életét követelték a Hispaniola sziget nyugati felén pusztító hurrikánok és tornádók. Az amúgy is nehéz gazdasági helyzetben lévő Haiti stabilitását az ENSZ MINUSTAH (Haiti Stabilizációs Misszió) békefenntartó műveletével próbálta biztosítani, ennek következtében a katasztrófa bekövetkeztekor a misszió 9000 résztvevőjéből 100-150 fő tartózkodott az Egyesült Nemzetek Szövetségének központi épületében. A több tucat alkalmazott mellett a művelet vezetője, Hedi Annabi is a romok alatt lelte halálát.
Az amerikai Földtani Intézet jelentése szerint az ország 9 millió lakosából közel 3 millió ember életét fenyegette közvetlenül a földrengés. Az utolsó jelentések alapján 170 ezer halálos áldozatot követelt a földmozgás, körülbelül 250 ezren sebesültek meg és másfél millióan váltak fedélnélkülivé. A kormány néhány nappal a katasztrófa után felszólította az utcán élő túlélőket, hogy utazzanak vidékre a rokonaikhoz, és ott tartózkodjanak, amíg újra élhetővé nem teszik a fővárost. Ezen intézkedésnek köszönhetően csak az a 200 ezer ember maradt Port-au-Prince-ben, akik nem tudtak ideiglenes otthont keresni, így őket ideiglenes menekülttáborokban szállásolták el a nemzetközi szervezetek munkatársai.[]

Nemzetközi segítség

A katasztrófát követően szinte azonnal elkezdődött a túlélők kimentése a romok alól, valamint a sebesültek minél gyorsabb ellátása. Mivel a főváros két kórháza megsemmisült, csupán egy helyen tudták fogadni a sérülteket, azonban ez kevésnek bizonyult. A helyi kis létszámú egészségügyi dolgozók megsegítésére, illetve a lehetséges túlélők kiszabadítására több nemzet is felajánlásokat tett. Az európai országok mellett a közép-amerikai Venezuela 50 fős segélycsapatot küldött Haitire, később csatlakozott a Nemzetközi Vöröskereszt csoportja, valamint többek között a Magyar Baptista Szeretetszolgálat két embere. Hazánkból érkezett még öt orvos és ápoló, akik a Debreceni Egyetem Különleges Orvos és Mentőcsoportját képviselték. Talán a legnagyobb létszámú segítő csapatot az Amerikai Egyesült Államok indította útra Port-au-Prince felé. A természeti csapás után vágógépes mentőcsapatokat, majd a feszültté váló helyzet kezelésére az amerikai tengerészgyalogságot vezényelték a térségbe. Egy repülőgép-anyahajó és 10 ezer katona segíti a mentést, a helyreállítást és a közrend fenntartását – előreláthatóan – az elkövetkező 3-6 hónapban. Franciaország ugyancsak kiemelt figyelmet fordít a segítségnyújtásra – mentő- és orvos-csoportokat küldtek –, mivel az ország korábban a francia gyarmatbirodalom része volt. Oroszország szintén komoly segítséget nyújtott három repülőgéppel, egy mobil repülő-kórházzal és egy kutató csoporttal. Összességében 1918 főnyi speciális mentő és 100 kutya végezte a mentést 67 különféle csapatban.

A túlélők keresését egy héttel a földrengés után, január 22-én függesztették fel. 135 embert szabadítottak ki eddig az időpontig a romok alól, azonban még két héttel, sőt, majdnem egy hónappal később – február 9-én – is szabadítottak ki élve maradt embereket.
A mentőakció segítése mellett pénzadományok és segélycsomagok is érkeztek a katasztrófa sújtotta térségbe. A Világélelmezési Program (WFP) két repülőnyi élelmiszer csomagot, míg az UNICEF – egy telefon segélyakció segítségével 52 millió forint értékben – tiszta ivóvizet küldött Haitire a túlélők helyzetének javítására. A szállítmányok szétosztása igen nehézkes, mivel a közlekedés szinte teljesen lehetetlen a fővárosban, valamint nem működik semmiféle közhatalom.

Jelentős, 200 ezer dolláros gyorssegélyt küldött az Amerikaközi Fejlesztési Bank (Inter-American Development Bank) Haiti számára, továbbá a G7-ek közös megegyezéssel törölték az ország 870 millió dolláros tartozását. Az ENSZ súlyos veszteségei ellenére a katasztrófaalapjából 10 millió dollárt ajánlott fel René Preval elnöknek. A szervezet különmegbízottjává választották Bill Clinton volt amerikai elnököt, továbbá újabb kéksisakos katonákat és rendőröket küldtek a helyi erők megsegítésére és a helyzet stabilizálására.

Világszerte adakozási láz tört ki, sorban kezdik meg működésüket a haiti túlélőknek gyűjtő szervezetek és magánemberek csoportjai. Neves világsztárok a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után megrendezett segélykoncerthez hasonló akciót tartottak január 22-én Hope for Haiti néven. Több zenecsatornával együttműködve szervezték meg a programot, amelynek egyik műsorvezetője George Clooney színész volt. Az est folyamán többek között olyan neves személyiségek jelentek meg, mint Sting vagy Brad Pitt. A koncert alatt hoolywoodi hírességek fogadták az adakozók hívásait. A program akkora sikert aratott, hogy összesen 57 millió dollár gyűlt össze egy este alatt.
Ugyancsak világszenzáció lett egy hétéves angol kisfiú akciója, aki a lakásukkal szembeni parkban egy nap alatt 15 millió angol fontot gyűjtött össze. A kezdeményezést felkarolta az UNICEF, így a világ bármely pontjáról lehetett adományt küldeni az alapba.
Elkél a segítség, hiszen a főváros közel 75%-t kell újjáépíteni, valamint gondoskodni a túlélők élelmezéséről.

Haitin a földrengést megelőzően sem volt magas az életszínvonal. (Forrás: haitixchange.com)

A kialakult helyzet

Haiti 9 milliós lakosságának nagy része afrikaiak leszármazottja, akik hosszú ideig éltek francia uralom alatt. Az ország hivatalosan 1804-ben – a franciák szerint 1825-ben – vált függetlenné, azóta szinte folyamatosak a politikai csatározások és felkelések. 1915 és 1934 között amerikai megszállás alatt volt az ország, majd egymást követték a katonai diktatúrák és puccsok. Csak 1991-ben került sor először demokratikus választásra, de ezt is felkelés, majd polgárháború tette semmissé, így az ENSZ csapatokat küldött a térségbe, hogy stabilizálják a helyzetet. A már említett MNUSTAH békefenntartó misszió 2004 júliusában vette kezdetét és a mai napig is tart. 2006-ban választották meg a jelenleg is regnáló elnököt, René Prevalt, azonban az ország kormánya gyakran változik, és a politikai konszolidáció még várat magára.
Az országot és a lakosságot teljesen tönkretették a politikai viszályok, a gazdaság romokban hever. A munkanélküliség közel 50%-os, azaz csak minden második ember rendelkezik állandó jövedelemmel. Az egyetlen bevételi forrás a kávé exportja, azonban a lakosság 80%-a napi 2 dollárból tengődik. Az élelmiszer árak magasak, amelyek tovább nőttek az elmúlt évek természeti katasztrófái és az idei földrengés hatására. Mindezek tükrében nem meglepő adat, hogy minden második haiti lakos alultáplált és Haiti a térség legszegényebb állama.

Az eleve nehéz helyzetben lévő országban felbecsülhetetlen károkat okozott a földrengés. A korábban már felvázolt események hatására elpusztult az amúgy is szegényes infrastruktúra, akadozik az áramellátás és megszűnt a telefonos összeköttetés. Ez nem csak a lakosság kétségbeesését növeli, hanem jócskán megnehezíti a segélyszállítmányok eljuttatását és szétosztását a katasztrófa sújtotta területekre. A szörnyűségeket átélt tömeg félelmében ellepte az utcákat, és sokáig nem mertek visszatérni a lakóházakba, mivel - nem minden alap nélkül – újabb utórengésektől tartottak. A sebesültek ellátása ugyancsak hosszú ideig tartott, hiába volt jelen több száz külföldi egészségügyi dolgozó, a páciensek számtalan esetben olyan későn kerültek szakértő kezek közé, hogy már csak a végtagok amputálásával lehetett megmenteni az áldozatokat.

Az elkeseredettség és a sokk mellett az éhezés és a szomjazás okoz gondot a területen. A közrend néhány nappal a földmozgás után kritikussá vált, mert a traumától beszűkült tudatállapotú lakosság fosztogatásokba és zavargásokba kezdett. Hiába vártak segítséget az államtól, nehezen, vagy egyáltalán nem kaptak, ugyanakkor családjukat, barátaikat elvesztették, rokonaikkal nem tudták felvenni a kapcsolatot. Az élelmiszerhiány vezetett a fosztogatások megindulásához, azonban a megmaradt vagyonaikat védők hasonlóan agresszív magatartást tanúsítottak. Előfordult, hogy csákányokkal, kalapácsokkal és kövekkel estek egymásnak az emberek az adományok elosztásakor. Több esetben került sor önbíráskodásra és lincselésre, mígnem a helyi erőkkel együttműködésben az ENSZ és az amerikai csapatok visszaszorították az erőszakot. A helyi rendőrség 4000 fős állományából csupán 2000 főt lehetett az utcára vezényelni, mivel nagyon sokan meghaltak, eltűntek a földrengés következtében, illetve nincsenek kiképezve katasztrófahelyzet kezelésére. Õket segíti 2000 ENSZ katona és 1500 rendőr, valamint az amerikai tengerészgyalogosok, akik az utcákon való rendteremtés mellett a segélyek szállításánál és szétosztásánál vannak jelen.
Ugyancsak komoly probléma a már említett fegyházból kiszabadult – egyes források szerint – közel 7 ezer bűnöző. A fosztogatásokban jelentősen részt vesznek, melynek elsősorban nem az élelemszerzés a célja. Az ideiglenesen felállított sátortáborokban az áramhiányt kihasználva követnek el tömegesen nemi erőszakot lányok, asszonyok ellen.
Fontos kiemelni a gyerekek súlyos helyzetét, hiszen védtelenségükből fakadóan nagyobb veszély fenyegeti őket, mint a felnőtt lakosságot. Rendkívül magas az árván maradt gyermekek száma, akik egyedül bolyonganak a városban és gyakran – a trauma hatása miatt – még a saját nevüket sem tudják. Az UNICEF jelentése szerint szabályosan vadásszák a szerencsétlen, sokkos állapotban lévő éhező-szomjazó árvákat, hogy később a szervkereskedők kezére adják, vagy rabszolgamunkára, prostitúcióra kényszerítsék őket.

Haiti trópusi időjárása miatt egyre nagyobb fenyegetést jelent a járványveszély a lakosságra nézve, hiszen a meleg, nedves időjárás kedvező környezetet biztosít a kórokozók számára. A szabad vizek fertőzöttsége igen magas a csatornahálózat megrongálódása, valamint a törmelékek és az utcán heverő holttestek miatt. A palackozott, tiszta vízhez jutás gyakran szinte lehetetlen, így a szomjazó emberek akár a pocsolyák vizét is megisszák, tovább növelve ezzel a fertőzésveszélyt. Az emberek az utcákon vagy sátrakban élnek, a higiénia teljes hiánya jellemző. A meleg miatt gyorsabban oszló tetemek nemcsak a sebesültekre, hanem az egészséges emberekre is rendkívül nagy veszélyt jelentenek a járványok kialakulása miatt. A halálos áldozatok igen magas száma következtében gyakori, hogy sebtében kiásott, sekély gödrökbe temetik a halottakat, valamint a nyílt utcán égetik el őket.

Kutyás mentőalakulat Haitin. (Forrás: washingtonpost.com)

Ilyen higiénés körülmények között a fizikailag és lelkileg is megviselt, legyengült szervezeteket sokkal könnyebben támadják meg a különféle betegségek. Jellemző tünetük a hasmenés, izomfájdalom és a magas láz, és gyakran válnak halálossá. A régióban jelen van a kolera, a tífusz és a malária is, valamint számtalan hasonló, rovarok által terjesztett végzetes kór (pl. dengue-láz). Ezen körülmények között – elsősorban a nagy tömegeket befogadó menekülttáborokban – nagy a valószínűsége egy járvány kialakulásának, mely további emberéleteket követelhet az így is katasztrofális állapotok között élő haiti lakosságtól.

Az egy hónapja történt földrengés hatalmas pusztítást végzett a közép-amerikai állam, Haiti fővárosában és környékén. Közel 200 ezer ember vesztette életét a romok alatt, még többen megsérültek és váltak földönfutóvá. Hiába indult meg a globális adományozási mozgalom, mert nem tudták eljuttatni Port-au-Prince-be a segélyeket. Az élelmiszer- és vízhiány, valamint a segítség késlekedése következtében erőszakos cselekmények, fosztogatások jelentkeztek. Az ENSZ békefenntartó erői és az amerikai tengerészgyalogság helyreállította a rendet, a nmezetközi szervezetek munkatársai pedig sikeres mentő és kutató tevékenységet folytattak. A földmozgás erőssége következtében az érintett terület nagy részben elpusztult, totálisan romba döntve ezzel az egész országot.
Lassanként megindulnak az újjáépítési munkák, melynek köszönhetőn talán újra élhető várost teremtenek Port-au-Prince egykor virágzó kikötőjéből. Addig azonban marad a katasztrófa utáni döbbenet és keserűség, a több százezer ember, akik sátrakban tengetik napjaikat a folyamatos járványveszély és az erőszakos cselekmények által fenyegetve. A földrengés utáni napokban példás nemzetközi megmozdulásnak lehettünk tanúi. Reméljük, hogy később, a helyreállítás időszakában is töretlen marad az érdeklődés és a világ nem hagyja magára a sokat szenvedett karibi országot.