Az Európai Unió 2009-ben

2009. január elsejétől a szlovák korona helyett az euró lett a hivatalos fizetőeszköz Szlovákiában, mellyel az euro-zóna tizenhatodik tagállama lett, és az eurót használó állampolgárok száma 323 millió főre növekedett. A korábbi átállásoknál tapasztalható megnövekedett infláció elkerülése, de legalább is annak mérséklése céljából a hatóságok rábírták a kiskereskedőket egy etikai kódex elfogadására (több mint 16.000 kereskedő írta alá a kezdeményezést), amely tartalmazta, hogy az egyezségben résztvevők 2010. január elsejéig koronában és euróban egyaránt feltüntetik áraikat. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az euró bevezetésének tizedik évfordulóján nyilatkozatban üdvözölte Szlovákiát az eurót használó tagállamok között: „Az eurozónához való csatlakozással Szlovákia hosszútávon erősítette meg a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés potenciálját az országban, illetve kontrollt tud gyakorolni az infláció felett. Szlovákia erős jelképe a gazdasági és politikai haladásnak, és az európai integrációnak egyaránt.”

A szlovák két eurós emlékérme. (Forrás: eur-lex.europa.eu)

Ezzel egy időben, a szokásos érmék mellett – csakúgy, mint az eurót használó többi tagország állampolgárai – a szlovákok 2 eurós emlékérmékkel is gazdagabbak lettek, melyet a közös valuta bevezetésének 10. évfordulóján (2009. január 1.) bocsátottak ki.
2009. február 8-án népszavazást tartottak Svájcban a külföldi (elsősorban délkelet-európai, román és bolgár) vendégmunkások svájci munkaerőpiacra történő beengedéséről. A gazdasági élet főbb szereplői, valamint a legtöbb politikai párt és támogatóik igennel szavaztak, így a bevándorlás-ellenes nézeteket valló populisták vereséget szenvedtek. A hivatalos eredmények szerint a választásra jogosultak valamivel több, mint 50 százaléka járult az urnák elé. A megjelentek 59, 6 százaléka értett egyet a kezdeményezéssel, ami tehát azt jelenti, hogy ezentúl minden uniós tagország állampolgára szabadon vállalhat munkát Svájcban. Érdekesség, hogy a francia nyelvű kantonok és a városi régiók a megállapodás mellett, míg a német nyelvű kantonok a megállapodás ellen foglaltak állást. A népszavazás kiemelkedő jelentőséggel bírt Svájc európai uniós kapcsolatainak tekintetében is, ugyanis a szavazás negatív kimenetele egy sor, az Európai Unió és Svájc között megkötött 1999-es megállapodás hatályon kívül helyezését eredményezte volna. José Manuel Barosso, a cseh soros elnökség, Bulgária, és Románia egyaránt nyilatkozatban gratuláltak a helvét konföderáció polgárainak.
Február 9-én Nicolas Sarkozy francia államfő 6,5 milliárd eurós segélycsomagot jelentett be a francia autógyártók számára. Az intézkedések értelmében 3 milliárd eurós kölcsönt kap a PSA Peugeot-Citroen és a Renault; a svéd AB Volvo tulajdonában lévő Renault Trucks pedig 500 millió eurót vehet igénybe. Sarkozy külön kiemelte, hogy ez az összeg nem ajándék, nem támogatás, hanem egy kölcsön, 6 százalékos kamattal. Ennek fejében a Renault és a PSA kötelezik magukat arra, hogy a megállapodás időtartalma alatt minden tőlük telhetőt megtesznek az elbocsátások csökkentése érdekében, valamint nem zárnak be gyárakat. Az év első felében az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő Csehország miniszterelnöke, Mirek Topolánek egy rendkívüli uniós csúcstalálkozó összehívását szorgalmazta, hozzátéve azt is, a francia terv akár a Reformszerződés cseh ratifikációját is negatívan befolyásolhatja.

Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök kiállt a francia autóipar mellett. (Forrás: sarkozy.fr)

[]Jean Claude Juncker, az Euro-csoport vezetője aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a tagállamok sorozatosan jelentik be terveiket, programjaikat. Úgy vélekedett, hogy egyes tagállamok nem lesznek képesek egyéni tervekkel megfordítani a gazdasági recessziót, és az ilyen téren való egyenlőtlenség komoly ellentéteket szül, és tovább mélyíti a gazdasági szakadékokat.
Fredrik Reinfeldt, az Európai Unió soros elnöki tisztét az év második felében betöltő Svédország miniszterelnöke José Manuel Barrosoval együtt bírálta azokat a tagállamokat, akik különböző támogatásokat biztosítanak saját nemzeti iparágaik számára. Reinfeldt Franciaországgal szemben is kritikát fogalmazott meg, mely szerint „ha mindenki csak a saját gazdaságát igyekszik megvédeni, akkor Európa egyre szegényebb lesz, és egyre rosszabb pozícióba süllyed a gazdasági válságban.” Hozzá kell tenni, hogy az Európai Unió 27 tagállama közül Svédország a protekcionizmus egyik legnagyobb ellenzője.
Április 6-án az igazságügyi tárcák tanácsülésén a tagállami képviseleteket ellátó illetékes szakpolitikusok megállapodtak az EUROPOL (az Európai Unió bűnüldöző szerve) új vezetőjének személyéről. A négy évre szóló megbízatást a brit Rob Wainwright nyerte el, megelőzve a magyar jelöltet, Bánfi Ferencet. Annak ellenére választották meg az Egyesült Királyság jelöltjét, hogy magyar kollégája az előzetes felmérések alapján számos kelet-európai tagállam támogatását élvezte.

Az EuroPol logója. (Forrás: topnews.in)

A Tanács döntött továbbá az EUROPOL nemzetközi ügynökséggé történő átalakításáról, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy növeljék a szervezet működési hatékonyságát. A határokon átnyúló ügyek hatékonyabb felgöngyölítése érdekében kiterjesztették a szervezet mandátumát; valamint döntés született arról is, hogy működését ezentúl az Európai Unió költségvetésén keresztül finanszírozzák.

Május 7-én az Európai Unió hivatalosan is megindította „Keleti Partnerség” programját, melynek célja, hogy szorosabbra fűzze a gazdasági és politikai kapcsolatokat az Európai Unió tagállamai és a posztszovjet térség hat tagállama között. Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Örményország, Ukrajna, Moldova és Grúzia a Kaszpi-térség és Kelet-Európa szegény államai közé tartoznak, és Örményország kivételével valamennyien határosak Oroszországgal. Az Európai Unió egyik nem titkolt célja, hogy elkerülje a politikai instabilitás kialakulását ezekben az országokban, akik részt vesznek az Európába történő gázszállításban. Különösen fontos ez a gazdasági-pénzügyi válság idején, amikor ennek veszélye fokozott.

A Keleti Partnerség program csúcstalálkozója. (Forrás: eu2009.cz)

A „Keleti Partnerség” 600 millió eurós finanszírozási alapot foglal magába, melynek célja a gazdasági megerősödés, a gazdasági integráció és demokratikus, az országok működését szolgáló reformok bevezetése.
Oroszország azonban ne nézte jó szemmel az Európai Unió e téren kibontakozó tevékenységét. Mint azt az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov elmondta, remélik, hogy az Európai Unió ezzel a lépéssel nem az orosz határokon fekvő bázisok megalapozására készül. Aggodalmát fejezte ki az orosz politikus amiatt is, hogy egyes szereplők úgy állították be a programot és az azt kidolgozó csúcsértekezletet, mintha a meghívott posztszovjet országoknak választaniuk kellene az Európai Unió és Oroszország között. Lengyel kollégája, Radoslav Sikorski, valamint Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője viszont úgy nyilatkoztak, hogy „a program senki ellen nem irányul, különösen Oroszország ellen nem”. Nicolas Sarkozy francia államfő, valamint Gordon Brown, Nagy Britannia miniszterelnöke nem tették tiszteletüket az uniós csúcstalálkozón, ami miatt Alexandr Vondra, Csehország európai ügyekért felelős minisztere csalódottságát fejezte ki.
Bajnai Gordon, Magyarország miniszterelnöke a csúcstalálkozó utáni nyilatkozatában kifejtette, hogy a létrejött program legfőképp az energiabiztonság miatt fontos az Európai Unió és Magyarország számára. „A csúcstalálkozó, a keleti partnerség legfontosabb üzenete Magyarország szempontjából az energiabiztonsághoz kapcsolódik, ahhoz, amit éppen most télen megéreztünk mindannyian: mennyire fontos az, hogy legyen alternatív útvonal és alternatív gázforrás a földgázellátás szempontjából kiszolgáltatott Magyarország számára. Ezért nagyon fontos számunkra ez a partnerség. … prioritásunk a Nabucco. Szeretném, ha a Nabucco vezeték minél előbb létrejönne, és ha létrejön, kialakulna az a közös európai energiapolitika is, amivel együtt erősebben tudjuk képviselni érdekeinket és segíteni egymást, mint külön-külön küzdve az energiaellátás biztonságáért.”
Június 7-én került sor az Európai Unió mind a 27 tagállamában az európai parlamenti választások lebonyolítására. A szavazásra jogosultak mindössze 43%-a járult az urnákhoz, ami idén is alátámasztotta azt a régóta tapasztalható tendenciát, mely szerint egyre inkább csökken az európai parlamenti választásokon résztvevők aránya.

A választásokon tapasztalható részvételi arány változása 1979-től napjainkig. (Forrás: europarl.europa.eu)

A szavazatok eloszlása a fentiek szerint alakult. (Forrás: europarl.europa.eu)

A 736 újonnan megválasztott képviselő, Graham Watson brit liberális és Mario Mauro olasz konzervatív képviselők visszalépése után, július 14-én a lengyel Jerzy Buzeket választotta meg az Európai Parlament elnökének. Buzek megválasztásával először került kelet-európai politikus uniós intézmény vezető posztjára, és ez szimbolikus jelentőségű lépés a volt szocialista tagállamok felé.
Szeptember 5-én stockholmi találkozójukon az Európai Unió külügyminiszterei éles bírálatot fogalmaztak meg a NATO-val szemben abból kifolyólag, hogy az észak-atlanti szervezet szeptember 4-én polgári áldozatokat is követelő légicsapást hajtott végre Afganisztánban. Egyes források szerint negyven, más források szerint 100-nál is több áldozata volt annak a támadásnak, melyet tálibok által elrabolt két tartálykocsi ellen hajtott végre a NATO vezette nemzetközi biztonsági erő (ISAF – International Security Assistance Force). A NATO parancsnokság közleménye szerint nagyszámú lázadó vesztette életét az akcióban; ezzel szemben egy név nélkül nyilatkozó afgán rendőrtiszt több, mint 40 polgári áldozatról számolt be.
Az Európai Unió külügyminiszterei többek között arról tanácskoztak a svéd fővárosban, hogy miként lehetne az afganisztáni helyzetet stabilizálni, és visszaszorítani a tálib lázadókat. A politikusok egybehangzó véleménye szerint pont az ilyen támadások teszik semmissé azon erőfeszítéseket, melyekkel meg akarják nyerni az afgán lakosságot... (A későbbi hírek szerint az áldozatok száma 54 volt, ezen belül 6 civil, köztük egy gyermek vesztette életét.)
Szeptember 11-én Szlovénia és Horvátország megállapodott a Pirani-öböl hovatartozásáról szóló, hosszú ideje húzódó határvita ügyében. A Ljubljanában Borut Pahor szlovén, és Jadranka Kosor horvát kormányfő között lezajlott megbeszélést követő sajtótájékoztatón a szlovén kormányfő bejelentette, hogy kormánya a lehető leghamarabb javaslatot tesz majd arra, hogy Szlovénia vonja vissza a horvát EU-csatlakozást érintő kifogásait – ugyanis Szlovénia a határvita miatt az utóbbi hónapokban több ponton akadályozta a horvát csatlakozási tárgyalásokat. Fredrik Reinfeldt, Svédország miniszterelnöke nyilatkozatában üdvözölte a döntést.
Szeptember 16-án Strasbourgban az Európai Parlament újraválasztotta José Manuel Barrosot az Európai Bizottság elnökévé. A 736 európai parlamenti képviselő közül 117-en tartózkodtak, 219-en ellene szavaztak, 18-an nem vettek részt a szavazásban, és 382-en támogatták.
Az Európai Unió legfőbb végrehajtó testületét 2004 óta irányító portugál politikus ezzel a döntéssel újabb ötéves megbízatás kapott. Barrosot júniusban a tagállamok kormányai egyhangúlag jelölték a posztra (azaz a baloldali kormányok is mellé álltak), viszont ez a széleskörű támogatás az Európai Parlamentben nem mutatkozott meg. A szerdai szavazási eredmény azt jelzi, hogy Barroso az összes európai parlamenti képviselő valamivel több, mint felének a támogatását kapta meg.

José Manuel Barroso újabb ötéves mandátumot szerzett. (Forrás: topnews.in)

Bár a szavazás titkos volt, azt mégis tudni lehetett, hogy a portugál politikus mögött szilárdan kiáll jelölőpártja, a kereszténydemokrata irányzatú Európai Néppárt (EPP) frakciója, 265 képviselővel. Ugyancsak támogatásukról biztosította Barrosot az 54 tagot számláló konzervatív-reformer frakció (ECR), valamint – igaz kevésbé egyértelműen – a 84 fős liberális frakció (ALDE). A 184 mandátummal rendelkező szocialisták (S&D) előre bejelentették, hogy vagy tartózkodni fognak, vagy pedig nemmel szavaznak. Az 55 főd zöld frakció sem támogatta Barrosot, mert ők vagy túlságosan uniópártinak, vagy túl jobboldalinak tartották.
A baloldalról főleg azért érte bírálat az 53 éves portugál politikust, mert úgy vélték, a tőle telhetőnél jóval kevesebbet tett meg a gazdasági válság szociális következményeinek enyhítése, valamint a munkahelyek megszűnésének/elvesztésének feltartóztatása érdekében. A liberálisok az egységesebb és átláthatóbb piac megteremtését célzó határozott lépéseket várnának tőle, az euro-szkeptikusok azonban a túlzott hatalmú brüsszeli apparátus vezetőjét és erősítőjét látják személyében. Ezen túl néhány tagországtól amiatt kapott éles kritikát, hogy a legerősebb és legnagyobb tagállamok akaratának rendeli alá az uniós döntéshozatalt. A szocialisták és a liberálisok nem tudtak alkalmas ellenjelöltet állítani, valamint a júniusi európai parlamenti választás is a jobbközép megerősödését eredményezte. Barroso megválasztása mellett szólt az az érv is, hogy a gazdasági válság idején mindenképpen szükség van egy, az aktuális ügyekkel és folyamatokkal tisztában lévő, cselekvőképes vezetőre az Európai Bizottság élén.
Szeptember 17-én Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy országa elvetette a Lengyelországba és Csehországba tervezett „rakétapajzs” korábbi tervét. A két országba történő telepítést még a Bush adminisztráció sürgette, mert úgy vélték, hogy Irán interkontinentális ballisztikus rakétákra szerelhető nukleáris tölteteket állít elő; Oroszország viszont fenyegetésként értékelte ezt a tervet. Obama a bejelentést megelőző napokban megbeszéléseket folytatott mind a cseh, mind a lengyel vezetőkkel. Obama Andrzej Kremer lengyel külügyminiszterrel és Stanislaw Komorowski helyettes védelmi miniszterrel Washingtonban személyesen, míg Jan Fischer cseh miniszterelnökkel telefonon egyeztetett, hogy indokolja döntését.

Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke megváltoztatta az euróopai rakétapajzsra vonatkozó terveket. (Forrás: whitehouse.gov)

A Wall Street Journal hivatalban lévő és korábbi amerikai tisztségviselőket idézett, akik már korábban alátámasztották az terv elhalasztásáról terjedő szóbeszédet. „Irán távolsági rakéta-programja nem haladt olyan gyorsan, mint ahogy azt korábban vártuk, ami így csökkentette a kontinentális Amerikát és a nagyobb európai fővárosokat érintő veszélyt.”
Szeptember 17-18-a között Stockholmban rendezték meg az Európai Unió Balti-tengeri Stratégiája és az uniós makro-regionális együttműködés témájában rendezett nagyszabású konferenciát. A miniszteri találkozó egyik célja az volt, hogy a balti-tengeri együttműködésben érintett országok (Svédország, Dánia, Lettország, Litvánia, Észtország, Finnország, Németország és Lengyelország) külügyminiszterei elfogadják és elkötelezzék magukat az EU balti-tengeri régióra vonatkozó együttműködési stratégiája mellett. A program jóváhagyását a tagállamok vezetői hivatalosan az Európai Tanács október 29-30-i ülésén írnák alá. Fredrik Reinfeld svéd miniszterelnök meghívására a konferenciára Stockholmba érkezett Pawe³ Samecki, a regionális politikáért felelős biztos is.
A stockholmi találkozó másik célja azonban túlmutat a Balti régión. Az új Balti-tengeri stratégia ugyanis a különböző EU-szakpolitikák összehangolását először alkalmazza egy „makro-régióra”, melynek sikerében bízva ezt a fajta programot más régiókra is kiterjesztenék. Minden bizonnyal akadnak majd támogatói a lengyel politikus ötletének, ugyanis több tagállam kifejezte igényét egy Duna-stratégia létrehozására. Balázs Péter magyar külügyminiszter a Balti-stratégiát példaértékűnek nevezte a kialakítandó Duna-stratégia szempontjából. Magyar szempontból a Duna-régió térsége alatt az Európai Uniós tagállamok folyó-menti kistérségeinek láncolatát értjük. Számításba kell venni ugyanakkor Horvátországot és azokat az államokat, melyek előtt megnyílt/meg fog nyílni az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetősége. A stratégia alapvető célja a térség és az itt élő európai polgárok biztonságának megerősítése, különös tekintettel az árvízvédelemre, a szárazság és a sivatagosodás kezelésre, a folyó- és ivóvíz biztosítására, a vízkészlet megőrzésére, az országhatáron átterjedő víz -és levegőszennyezés megelőzésére, a nukleáris kockázatok kezelésére, az energiabiztonság erősítésére, valamint a migráció és a szociális integráció kezelésére. Az Európai Tanács már felkérte az Európai Bizottságot, hogy 2010-ig dolgozzon ki egy tervet a Duna körül fekvő országok megerősített regionális együttműködésére vonatkozóan.
Szeptember 28-án és 29-én rendezték meg az Európai Uniós védelmi miniszterek informális találkozóját Göteborgban, Svédországban. A tanácskozáson részt vett Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, az Európai Bizottság és a NATO főtitkárság delegáltjai, valamint az Európai Unió védelmi miniszterei. A szeptember 28-i első ülésnapon az egységes tengeri felügyelet kérdésével, valamint a harccsoportok hatékonyságának növelésének lehetőségével foglalkoztak. Az egységes tengeri felügyelet tekintetében a résztvevők a legtöbb kérdésben egyetértettek; a tagállamok képviselői hajlamosnak mutatkoztak egy integrált európai rendszer létrehozására. A második ülésnapon az Európai Unió által a Szomália partjainál vezetett Atalanta, a Bosznia-Hercegovinában vezetett Althea művelet, valamint az európai védelmi ipar volt napirenden.
Október 2-án az ír szavazók immár másodszor járultak az urnákhoz, hogy véleményt nyilvánítsanak az Európai Unió Reformszerződéseként emlegetett Lisszaboni Szerződésről: Mint ismeretes, az első referendum 2008. június 12-én eredménytelen volt, mivel a szavazásra jogosultak 53,4 %-a nemmel voksolt.

Sok ír fiatal a Reformszerződés támogatása mellett kampányolt. (Forrás: europarl.europa.eu)

A tagállamok közül egyedüliként népszavazást tartó Írországban a második alkalommal megtartott szavazás végül a várakozásoknak megfelelő eredménnyel zárult: a lakosság 67,1%-a támogatta, és csak 32,9%-a utasította el a szerződést.
Október 6-án Václav Klaus új akadályt gördített az Európai Unió reformszerződése elé: egy lábjegyzettel kívánja ellátni a Lisszaboni Szerződést, mielőtt aláírná azt – közölte a cseh elnök az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Svédországgal. Fredrik Reinfeld svéd miniszterelnök a Reuters hírügynökségnek adott telefonos nyilatkozatában elmondta, hogy a cseh elnök egy olyan kétmondatos lábjegyzetet kért, ami az Alapvető Jogok Kartáját érinti. Klaus azért szerette volna ezt a változtatást, hogy a jövőben ne legyenek kétségbe vonhatóak a Benes-dekrétumok, és a második világháború után kitelepített magyarok és szudétanémetek ne igényelhessenek kárpótlást a cseh államtól. Reinfeld véleménye szerint ez a lehető legrosszabbkor időzített rossz üzenet volt az Európai Unió felé.
Végül, amikor november 3-án a cseh Alkotmánybíróság elutasította 17 cseh szenátor beadványát, akik a Lisszaboni Szerződés egésze ellen éltek panasszal, elhárultak a végső akadályok is a ratifikáció elől. „A Reformszerződés nincs ellentétben a Cseh Köztársaság alkotmányával” – jelentette be a testület állásfoglalását Pavel Rychetsky, a taláros testület elnöke. A beadvány alapján azt vizsgálták meg, hogy a Reformszerződés nem sérti-e Csehország szuverenitását. Václav Klaus cseh államfő még aznap délután bejelentette, hogy a döntés értelmében aláírta a ratifikációs dokumentumot. Ugyanakkor a cseh politikus éles bírálattal illette a döntést meghozó testület tagjait: döntésük indoklását nem megfelelőnek minősítette, és szerinte az állásfoglalásuk csak a Lisszaboni Szerződés elfogult politikai védelmét bizonyítja.
A múlt és a jelen prominens személyei a berlini tömeggel együtt ünnepelték a berlini fal leomlásának 20. évfordulóját november 9-én. A berlini megemlékezésen részt vettek a kommunizmus bukásához vezető korszak kulcsszereplői: Lech Walesa, a lengyel kommunista ellenes Szolidaritás vezetője és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió egykori elnöke. Csatlakozott hozzájuk Nicolas Sarkozy, Gordon Brown, Dimitrij Medvegyev, Angela Merkel és Hillary Clinton is.
November 13-án Csehország kormányfője, Jan Fischer letétbe helyezte Rómában a Lisszaboni Szerződés ratifikációs okmányát, ami azt jelenti, hogy minden akadály elhárult a Reformszerződés elől, amely 2009. december 1-jén hatályba is lépett.
November 19-én, az Európai Unió állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján megszületett a döntés a Lisszaboni Reformszerződés által létrehozott két új pozíció betöltése felől. Az Unió mind a 27 tagállamának egybehangzó döntése értelmében az Európai Unió elnöki tisztét Herman Van Rompuy belga miniszterelnök, míg az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője pozíciót Catherine Ashton brit kereskedelmi EU-biztos fogja betölteni. Van Rompuy – akinek elsődlegesen a kompromisszumkereső képességét méltatják – nyilatkozatában kifejtette, hogy igyekszik majd minden tagállam érzékeny pontjaira és érdekeire tekintettel lenni. Az Európai Unió célkitűzései közül különösen hangsúlyozta a decemberi klímakonferencia sikerének fontosságát, a szervezet egységének fontosságát, szerepének növelését, illetve a munkahelyteremtést.

Herman van Rompuy gratulál Catherine Ashtonnak. (Forrás: euractiv.hu)

November 30-án az Európai Uniói tagországainak belügyminiszterei jóváhagyták azt a rendeletmódosítást, hogy Szerbia, Macedónia és Montenegró állampolgárai vízum nélkül léphessenek be az Európai Unió területére. A módosítás ezt követően december 19-től lépett életbe, azzal a megkötéssel, hogy a három érintett ország polgárai 90 napot meg nem haladó időtartamig tartózkodhatnak vízum nélkül az Európai Unió területén. A szakminiszterek egyetértettek a José Manuel Barroso által vezetett Európai Bizottság álláspontjával, azaz, hogy Bosznia-Hercegovina és Albánia még nem teljesítette az alapkövetelményeket, így e két ország állampolgárainak még vízumhoz kötött a beutazásuk. Azonban ha tartják magukat az előzetesen közölt ütemtervhez, és minden kritériumot teljesítenek, a Bizottság elképzelhetőnek tartja, hogy 2010 közepére az adott országokra vonatkozóan új javaslatot terjesszen be.
December elsején, miután már minden akadály elhárult, életbe lépett a lisszaboni szerződés. A Szerződés igyekszik orvosolni az Európai Unió korábbi sikertelen reformjait, hogy a 2007 elején 27 tagúra bővült Unió hatékonyabban működjön tovább. A Reformszerződés által hozott újdonságok közé tartozik az Európai Unió állandó elnöki pozíciójának (Herman Van Rompuy volt belga miniszterelnök), valamint az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselői tisztségének (Catherine Ahton) létrehozása. Mindemellett megmarad az Európai Unió soros elnöki tisztsége, ami 18 hónapos ciklusokban zajlik, mely alatt három ország látja el az elnöki teendőket.

Magyarország 2011 első félévében látja el az Európai Unió soros elnök tisztségét – a felkészülés folyamatát és lépéseit, csakúgy, mint a 2010-es év eseményeit is az EU Figyelő hamarosan megváltozó külsőben, de továbbra is a megszokott tematikus tartalommal követi majd nyomon.