Külügyminiszteri találkozó a NATO-ban - Hangsúly a partnerkapcsolatokon

Az év végéhez közeledve sűrűsödő napirenddel kerül sor a NATO konzultációs és döntéshozó szerveinek találkozóira – legutóbb december 3-4-én a brüsszeli NATO főhadiszálláson. A napirend jól tükrözte azokat a párhuzamosan kibontakozó folyamatokat, amelyek a szövetség adaptációját, a partnerkapcsolatok fejlesztését és a napi politikában legnagyobb hangsúllyal szereplő ISAF művelet követelményeit egyszerre tartja a figyelem középpontjában.
A kétnapos találkozón ennek megfelelően sor került a NATO-Ukrajna Bizottság és a NATO-Grúzia Bizottság üléseire, egy Bosznia-Hercegovina és Montenegró Tagsági Akciótervben (MAP) való részvételét megvitató munkavacsorára, az ISAF művelethez hozzájáruló valamennyi ország külügyminisztereinek megbeszélésére, valamint az Észak-atlanti Tanács külügyminiszteri szintű ülésére, amelyen az új stratégiai koncepció és a rakétavédelem egyes kérdéseit vitatta meg. Végül Szergej Lavrov orosz külügyminiszter részvételével a NATO-Oroszország Tanács ülése zárta a találkozók sorát.

A NATO tagállamainak külügyminiszterei a találkozón. (Forrás: nato.int)

December 3-án a NATO-Ukrajna Bizottság brüsszeli ülése Petro Poroshenko külügyminiszter részvételével az idei ukrán Éves Nemzeti Program értékelését helyezte a középpontba. Az ülés megnyitó beszédében Anders Fogh Rasmussen főtitkár az alábbiakban összegezte az elmúlt évek eredményeit: „Mindannyian igen elfoglaltak voltunk a bukaresti csúcstalálkozó óta, amelyen megszületett a történelmi döntés, hogy egy nap Ukrajna a NATO tagjává válik. Ennek megfelelően intenzíven mélyítettük a politikai párbeszédet és erősítettük az együttműködést, többek között az ukrán reformok terén is.”
Az értékelés elismerte az előrelépést több területen, egyúttal a szövetség tagjai további tanácsadást is felajánlottak azokban a kérdésekben, melyek még nem tisztázódtak. 2009 augusztusában sor került a NATO-Ukrajna Charta aláírására, amely Megkülönböztetett Partnerséget hozott létre a szövetség és a kelet-európai ország között. Az együttműködést, melynek célja az ukrán reformok elősegítése, a NATO-Ukrajna Bizottság felügyeli, ahogy azt már a bukaresti csúcstalálkozón meghatározták.
Ukrajna a NATO valamennyi nemzetközi katonai műveletéhez – így az ISAF-hez (10 fő), az Operation Active Endeavour-höz (2009. október 21. - november 25. között 1 ukrán hajóegység), a KFOR-hoz (180 fő), és az iraki kiképző misszióhoz (NTM-I) – nyújtott hozzájárulása révén egyértelműen jelzi együttműködési szándékát katonai téren is. Ukrajna korábban arról is döntött, hogy csapatokat ajánl fel a NATO Reagáló Erők számára, amellyel az első olyan ország, amely bár nem tagja a szövetségnek, csapatokkal vesz részt az NRF-ben.
Poroshenko külügyminiszter arról is beszámolt az ülésen, hogy az ukrán kormány december 2-án jóváhagyta a 2010-re szóló Éves Nemzeti Programot, mellyel kapcsolatban a NATO külügyminiszterei javasolták az ukrán minisztériumok közötti együttműködés összehangolását és a védelmi reform továbbvitelét még a stratégiai védelmi felülvizsgálatot megelőzően. Országa hozzá kíván járulni a NATO új stratégiai koncepciójának kidolgozásához is, emellett a NATO-Ukrajna Bizottság is folytatja az együttműködést 2010-ben az áprilisi tallini találkozón.
Ukrajna lakosságának hiteles, érdemi tájékoztatása érdekében tárgyalások kezdődtek egy kijevi NATO iroda felállításáról is.[]

2009-ben ötödik alkalommal csatlakozott a NATO Operation Active Endeavour haditengerésztei műveletéhez ukrán hajóegység, legutóbb az URS Ternopil. (Forrás: afsouth.nato.int)

Ugyancsak december 3-án zajlott a NATO-Grúzia Bizottság ülése, melyen a résztvevők megvitatták a kaukázusi ország eddigi előrelépését az euro-atlanti integráció folyamatában. A szövetség és Grúzia külügyminiszterei is – a főtitkár szavait idézve – megerősítették a grúz NATO-tagság iránti elkötelezettségüket: „A bukaresti csúcstalálkozó döntését követően, miszerint Grúzia a NATO tagja lesz, partnerkapcsolatunk új szintre lépett. A NATO segítő kezet nyújtott, és a grúzokon múlik, hogy elfogadják azt. … Bátorító azt látni, hogy a grúz kormány kemény munkája és jelentős erőfeszítése kifizetődik.”
A szövetség tagjai támogatják, hogy Grúzia is megkezdje első Éves Nemzeti Programjának végrehajtását, melyet minden szinten az együttműködés fokozásával kívánnak segíteni. Csakúgy, mint Ukrajna esetében, felhívták a figyelmet a 2010-es választások demokratikus lebonyolításának, és általánosságban a politikai folyamatok, szereplők demokratikus jellegének erősítésére.
A külügyminiszterek üdvözölték a grúz döntést, miszerint korábbi jelképes ISAF-hozzájárulásukat egy gyalogsági századdal és egy további gyalogsági zászlóaljjal kívánják megnövelni, nemzeti korlátozások nélkül a csapatok alkalmazása terén.
Az Oroszországgal fennálló feszült grúz kapcsolat terén Vashadze külügyminiszter kifejezte országa kívánságát, hogy Oroszország tartsa magát az Európai Unió közvetítésével kialakított fegyverszüneti megállapodáshoz, melyet a NATO külügyminiszterei is támogattak. Ugyancsak diplomáciai támogatásukról biztosították Grúziát a genfi nemzetközi tárgyalások során, mely ügyben sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy Oroszország vétójával megakadályozta mind az ENSZ, mind az EBESZ által a térségbe küldendő missziót. Így támogatásuk a gyakorlatban csak az EU vezette Megfigyelő Misszió (EUMM) mögé sorakozhat fel. A szövetség külügyminiszterei ismételten megerősítették, hogy nem ismerik el Dél-Oszétia és Abbházia függetlenségét, ellenben a nemzetközi jog és az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai szellemében támogatni kívánják Grúzia függetlenségét, szuverenitását és területi integritását.

Az előző napi munkavacsorát követően december 4-én hivatalos döntés született arról, hogy Montenegrót meghívják a Tagsági Akciótervhez (MAP) való csatlakozásra, míg Bosznia-Hercegovinában további reformokat sürgettek a Brüsszelben összegyűlt külügyminiszterek. „Gratulálok Montenegrónak az elért sikerhez. Kemény munkájuk eredménye ez, és a további reformokba fektetett erőfeszítés a mai MAP csatlakozást követően megteremti a következő lépcsőfok, a teljes körű NATO-tagság lehetőségét” – nyilatkozott elismerően Anders Fogh Rasmussen ez alkalomból.
Bosznia-Hercegovina MAP-tagsági kérelmével kapcsolatban pedig így fogalmazott: „A tény, hogy három, nemrég még egymás ellen harcoló hadsereg ma egy haderőt képez, egyetlen védelmi minisztérium irányítása alatt, valódi eredmény. Azonban az is igaz, hogy Bosznia-Hercegovinának ennél is többet kell tennie, ezért most úgy határoztunk, hogy Bosznia-Hercegovina akkor csatlakozhat a Tagsági Akciótervhez, ha a szükséges reformok terén továbblép – eközben mi aktív felügyelet alatt tartjuk e folyamatot. … Ne maradjon kétség senkiben Bosznia-Hercegovinában: a MAP-ben és a NATO-ban akarjuk látni az országot. Mi támogatni fogjuk az ehhez szükséges kemény munkát.”

Az Észak-atlanti Tanács külügyminiszteri szintű ülése Afganisztán, a „nyitott ajtó politika”, a NATO-orosz kapcsolatok, a rakétavédelem, végül pedig az új stratégiai koncepció kérdéseivel foglalkozott. Az ülés zárónyilatkozata kiemeli az alábbiakat:
 Az ENSZ-mandátum alapján folyó afganisztáni stabilizációs művelet (ISAF) továbbra is a NATO kulcsfontosságú prioritása marad, melynek érdekében a művelethez hozzájáruló országok a külügyminiszteri találkozó alkalmából külön nyilatkozatot is elfogadtak. (lásd később). Az ENSZ BT 1244-es határozata alapján folyó koszovói KFOR művelet eközben fokozatos, bizonyos kondíciók teljesüléséhez kötött folyamatként halad előre, melynek politikai felügyelete továbbra is fennmarad.
 A Washingtoni Szerződés 10. cikkelyével összhangban a szövetség ajtaja továbbra is nyitva áll minden európai demokrácia előtt, amelyek magukénak vallják a szövetség értékeit, meg akarnak felelni és képesek is megfelelni a tagság jelentette felelősségnek és kötelességeknek, és amelyek hozzá kívánnak járulni mindannyiunk biztonságához és stabilitásához.
 Továbbra is hisszük, hogy a stratégiailag fontos Nyugat-Balkán számára a hosszú távú stabilitás és prosperitás leghatékonyabb biztosítéka az euro-atlanti integráció marad. Macedóniát (FYROM) tagjaink között kívánjuk látni, ezért a csatlakozásra szólító meghívás meg fog történni, mihelyst a névvitát kölcsönösen elfogadható megoldás keretében sikerül rendezni Törökországgal. Montenegró a jelentős reformok hatására a mai napon meghívást kap, hogy csatlakozzon a Tagsági Akciótervhez, melynek keretén belül a szövetség támogatni fogja a további reformokat. Bosznia-Hercegovina jelentős előrelépést ért el a reformok terén, melynek részeként üdvözöljük az ország jelentkezését a MAP programba. A politikai vezetésnek javasoljuk, hogy erősítsék tovább a nemzeti integrációt és növeljék az állami intézmények hatékonyságát valamint önállóságát minden szinten. Javasoljuk továbbá, hogy a folyamatban lévő Egyéni Partnerségi Akcióterv (IPAP) keretében erősítsék az együttműködést a NATO-val a politikai, védelmi, biztonsági, katonai, köztájékoztatási és állami erőforrásokat érintő területeken. Az Észak-atlanti Tanács továbbra is támogatja és aktívan felügyeli Bosznia-Hercegovina reformjait és megerősíti, hogy az ország el fogja érni a Tagsági Akciótervben való részvételt. amint e reformok tovább haladnak. A Tanács üdvözli Szerbia azon lépéseit – a volt Jugoszláviában elkövetett jogsértéseket kivizsgáló Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés –, melyekkel a közelmúltban szorosabbra kívánták fűzni a szövetséggel folytatott együttműködést.
 A strasbourg-kehli csúcstalálkozón az állam- és kormányfők megerősítették elhatározásukat, miszerint Grúzia és Ukrajna a NATO tagjai lesznek – ez az elhatározás továbbra is szilárd marad. Mindkét államot arra bátorítjuk, hogy véglegesítsék Éves Nemzeti Programjukat és kezdjék meg annak végrehajtását, miközben a szövetség maximalizálni fogja a számukra biztosított támogatást és iránymutatást, tanácsadást.
 Megerősítjük, hogy a NATO partnerkapcsolatainak erősítése kulcsfontosságú marad a kooperatív biztonság megvalósítása terén. A lisszaboni csúcstalálkozóra készülve a szövetség tagjai folyamatosan konzultálnak partnereinkkel, hogy fokozzák azokat, miközben mindegyik meg tudja őrizni egyedi jellegét és tartalmát.
 A NATO-orosz kapcsolat rendelkezik azzal a potenciállal, hogy stratégiai szinten járuljon hozzá az euro-atlanti térség biztonságához. A szövetség tagjai üdvözlik, hogy a mai napon miniszteri szinten is újból folytatódott a korábbi párbeszéd Oroszországgal. Továbbra is elkötelezettek maradunk, hogy a NATO-Oroszország Tanács munkáját folytatva hatékonyabbá tegyük azt a politikai párbeszéd módszerével minden a biztonságot, a közös érdekeket és problémákat érintő kérdésben, azokat is beleértve, amelyekben a NATO és Oroszország nem értenek egyet. Számos olyan kiemelt terület van, amelyben el kell mélyítenünk gyakorlati együttműködésünket: Afganisztán, a kábítószer ellenes fellépés, a terrorizmus elleni küzdelem, a kalózkodás elleni küzdelem, a rakétavédelem és non-proliferáció, a fegyverzetellenőrzés és -korlátozás. Döntés született, hogy a NATO és Oroszország közösen vizsgálja felül közös 21. századi biztonsági kihívásaikat.
 A NATO és Oroszország kapcsolata bizalmon és a vállalt kötelezettségek teljesítésén nyugszik. A bizalom megteremtése terén továbbra is fenntartjuk az átláthatóságot a hadgyakorlatok és katonai felkészítés terén, aminek viszonzását Oroszországtól is várjuk. Megerősítjük az EBESZ alapelveit, amelyeken Európa biztonsága nyugszik, … valamint a strasbourg-kehli csúcstalálkozó záró nyilatkozatában foglaltakat a CFE rezsimmel kapcsolatban. A NATO tagjai és partnerei 2010-ben is folytatják az adatszolgáltatást és tájékoztatást, és Oroszországot ugyanerre kérik fel.
 A ballisztikus rakéták proliferációja egyre növekvő fenyegetést jelent a NATO tagállamok lakosságára, területére és haderőire nézve. A szövetség kollektív védelme, melynek részét képezi a ballisztikus rakéták elleni védelem is, meghatározó e fenyegetés elleni fellépésünkben. Üdvözöljük az Egyesült Államok új, átütemezett rakétavédelmi elképzelését, amely tovább erősíti a NATO központi szerepét e téren Európában. A NATO jelenlegi hadszíntéri rakétavédelmi programja (ALTBMD) fogja megvalósítani a rakétavédelmi komponensek nemzeti elemeinek integrációját a telepített csapatok védelme érdekében. Az állam- és kormányfők legutóbbi csúcstalálkozójukon az Észak-atlanti Tanácsot bízták meg azzal, hogy alakítsa ki e hadszíntéri rakétavédelmi képesség politikai, katonai és technikai megvalósításának irányvonalait, melynek alapján a hadszíntéri rakétavédelmi program továbbléphet a telepített csapatok védelmétől a területi rakétavédelem felé, ami mérföldkő lenne az Európa területét lefedő rakétavédelmi pajzs kialakítása felé. A megvalósítás alternatíváit a Tanács alakítja ki az Egyesült Államokban már elvégzett kísérletek alapján. Továbbra is támogatjuk a fokozott együttműködést Oroszországgal a rakétavédelem területén, beleértve a maximális átláthatóságot és a kölcsönös bizalomerősítést. Ismételten megerősítjük, hogy a szövetség kész megfelelő időpontban megvizsgálni az Egyesült Államok, a NATO és Oroszország rakétavédelmi rendszerei összekapcsolásának lehetőségeit.
 A NATO tevékenysége a fegyverzetellenőrzés és fegyverzetkorlátozás terén is intenzívebbé vált a szövetség biztonsági kérdéseket illető átfogó megközelítése kapcsán. Megbízzuk az Észak-atlanti Tanácsot, hogy e téren, valamint az energiabiztonság kérdésében folytassa megkezdett munkáját. Elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy a szövetség megújuljon, és jobban választ tudjon adni napjaink fenyegetéseire, valamint megfelelően előre jelezze a jövő kockázatait. A strasbourg-kehli csúcstalálkozón az állam- és kormányfők a főtitkárt bízták meg azzal, hogy irányítsa az új stratégiai koncepció kidolgozását és azt a következő, lisszaboni csúcstalálkozón előterjessze. A Szakértői Csoport, melyet a releváns főbb kérdéskörök megvitatására kértünk fel, munkája során eddig a változó nemzetközi biztonsági környezet; a NATO alapvető feladatai; a szövetség más szereplőkkel kialakított kapcsolatai, valamint a belső reform kérdéseit vitatta meg. A Csoport által feltárt eredményeket a tallini informális külügyminiszteri találkozón 2010 áprilisában vitatjuk meg.
 Az új stratégiai koncepció részét fogja képezni a szervezet általános reformja is. Ez a reform olyan folyamat, melynek célja a NATO azon képességének megőrzése és fejlesztése, hogy a műveletek teljes spektrumában hajtson végre műveleteket. A reformnak egyúttal javítania kell a teljesítményt és optimalizálni az erőforrások felhasználását.

December 4-én az Észak-atlanti Tanács ülése mellett tavaly augusztus óta először külügyminiszteri szinten is találkoztak a NATO-Oroszország Tanács képviselői. A Szergej Lavrov orosz külügyminiszter részvételével megrendezett találkozóról Anders Fogh Rasmussen a következőt mondta: „Tény, hogy a NATO és Oroszország kapcsolata nélkülözhetetlen híddá vált a biztonság terén Európában. Túl sok olyan kérdés van, amit meg kell vitatnunk, túl sok olyan kihívás, amellyel közösen kell szembenéznünk, hogy garantáljuk otthonaink biztonságát. Egyféleképpen megfogalmazva: egymásra vagyunk utalva. Máshogy megfogalmazva: e 29 ország együttműködésében jelentős potenciál van, melynek révén biztonságossá tehetjük állampolgáraik otthonát. Egy bizalmon alapuló, produktív NATO-Oroszország kapcsolat nem csak az európai biztonság szempontjából fontos, hanem a globális biztonság szempontjából is."

Szergej Lavrov mostani részvételével először ült össze külügyminiszteri szinten a NATO-Oroszország Tanács a 2008-as orosz-grúz háború óta. (Forrás: nato.int)

A külügyminiszteri találkozón több politikai és biztonsági kérdés is megvitatásra került: véleményt cseréltek például az afganisztáni műveletek kapcsán, hiszen az ország stabilitásának helyreállítása a Tanács mind a 29 tagjának közös érdeke. A pozitívan változó politikai klíma hatására a NATO-orosz kapcsolatok újbóli felélénkítése terén több fontos döntés is született. Elfogadták a Tanács 2010-es Munkatervét, melyben kiemelt helyet foglal el a politika párbeszéd és a gyakorlati katonai együttműködés is. A megvalósítandó együttműködés területei már tükrözik a szövetség átfogó megközelítését a biztonsági kihívások ügyében, hiszen a kooperáció magában foglalja majd egyebek mellett Afganisztán, a terrorizmus elleni küzdelem, a rakétavédelem, a polgári válságkezelési tervezés, valamint a tudományos együttműködés területét is. Emellett a külügyminiszterek döntést hoztak a 21. század kihívásainak – Afganisztán, terrorizmus, kritikus infrastruktúrák sebezhetősége, kalózkodás, tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik terjedése, természeti és ember okozta katasztrófák – közös áttekintéséről, amit még Anders Fogh Rasmussen vetett fel szeptemberi brüsszeli beszédében. A folyamat szintén a következő év végén kecsegtet eredménnyel.

A témához kapcsolódó ajánlott oldalak:
NATO-orosz kapcsolatok honlapja
NATO-Oroszország Tanács tájékoztató honlapja
NATO-Oroszország Tanács hivatalos honlapja
A NATO partnerkapcsolatai

Végül, a találkozósorozat zárásaként említést kell tennünk az Afganisztán ügyéről folytatott megbeszélésről, ugyancsak december 4-én. Az ISAF művelethez hozzájáruló országok külügyminiszterei ez alkalommal az afgán lakosság védelmének, a biztonsági erők fejlesztésének és a kormányzat megerősítésének kérdéseit vitatták meg. Záró nyilatkozatuk rögzítette azokat a fő irányelveket, melyek nyomán a reintegráció és a társadalmi megbékélés folyamatát kívánják fokozni. Az ülésen részt vett Rangin Dadfar Spanta afgán külügyminiszter és Catherine Margareth Ashton az Európai Unió újonnan kinevezett Kül- és Biztonságpolitikai Főképviselője, valamint Kai Eide, az ENSZ Afganisztáni Különmegbízottja is.
Stanley A. McChrystal tábornok augusztusi helyzetértékelését és Obama elnök 30.000 fős amerikai csapaterősítéséről szóló bejelentését követően az ISAF műveletben részt vevő országok külügyminiszterei újból megerősítették közös elhatározásukat, hogy amint a biztonsági helyzet lehetővé teszi, lehetőleg még 2010-ben megkezdik a biztonsági ügyek átadását az afgán nemzeti erőknek. Ennek érdekében minden résztvevőnek nagyobb erőfeszítést kell vállalnia a kiképzés, felszerelés terén a NATO Kiképző Missziója keretében. Legalább 25 szövetséges és partner ország hozzájárulása eredményeképpen az Egyesült Államok csapaterősítését követően további 7.000 főt ajánlottak fel a művelethez 2010-re.
A misszió sikerének kulcsaként ezúttal a kormányzat megszilárdítása és minőségi fejlesztése mellett a társadalommal kialakítandó megbékélési folyamatot határozták meg. A jelenlegi biztonsági, kormányzati és fejlesztési programok mellett párhuzamosan egy eredményesen működő politikai folyamatot is el kell indítani, melynek részeként nem csak a békés társadalom többségének támogatását kell elnyerni, hanem az alacsony szinteken ellenálló fegyvereseket is meg kell győzni a fegyveres küzdelem beszüntetéséről, és el kell indítani társadalmi reintegrációjukat.
Az ülést záró nyilatkozat kiemeli, hogy a bukaresti csúcstalálkozón meghatározott stratégiai célkitűzés hatékony megvalósítása érdekében, a megváltozott körülmények hatására változtatást hajtottak végre a misszió átfogó megközelítését illetően is. Az új megközelítés értelmében prioritásként szerepel az afgán lakosság védelme, az afgán biztonsági erők megerősítése és a kormányzati, valamint fejlesztési tevékenység teljesítményének fokozása. A biztonsági ügyek átadása a nemzeti erőknek Kabulban már megtörtént, ez első lépést pedig a közös célkitűzésnek megfelelően továbbiak fogják követni, ahogy azt a biztonsági helyzet lehetővé teszi. Ennek érdekében a NATO Kiképző Missziója gondoskodik az afgán katonai és rendőri erők kiképzéséről és felkészítéséről, amelyhez az Afgán Nemzeti Hadsereg Pénzügyi Alapjába érkező pénzügyi támogatás is hozzájárul.
Ugyanakkor a nyilatkozat ismételten kiemeli, hogy egyedül katonai erővel nem lehet megoldani a fennálló problémákat. A biztonsági, kormányzati és fejlesztési ügyeknek összekapcsolódva kell haladni, és azt az átfogó megközelítést igényli, amit az UNAMA vezetése már elfogadott. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió és más nemzetközi, kormányzati és nem kormányzati szervezetek együttes fellépése és támogatása is szükséges ezen erőfeszítés sikeréhez az alapvető közszolgáltatások biztosítása, a helyi, kormányzósági és nemzeti szintű közigazgatási funkciók hatékonyabbá tétele és a gazdaság élénkítése terén.
Az erőfeszítések összehangolása érdekében a külügyminiszterek elismeréssel szóltak a közeljövő nemzeti és nemzetközi szintű találkozóiról, melyek a számos érintett szereplő eszközeit és akcióit kívánják összehangolni. E téren meghatározó a szomszédos államokkal folytatott együttműködés, melyek közül kiemelkedik Pakisztán szerepe.

A NATO külügyminisztereinek következő találkozójára az észtországi Tallinban kerül sor 2010. április 22-23-án, ezt megelőzően februárban pedig a védelmi miniszterek isztanbuli találkozóját rendezik meg.