EU Figyelő - 2009. október

Szeptember 28-án és 29-én rendezték meg az európai uniós védelmi miniszterek informális találkozóját Göteborgban, Svédországban. A tanácskozáson részt vett Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, az Európai Bizottság és a NATO főtitkárság delegáltjai, valamint az Európai Unió védelmi miniszterei. A szeptember 28-i első ülésnapon az egységes tengeri felügyelet kérdésével, valamint a harccsoportok hatékonyságának növelésével foglalkoztak. Az egységes tengeri felügyelet tekintetében a résztvevők a legtöbb kérdésben egyetértettek; a tagállamok képviselői hajlandónak mutatkoztak egy integrált európai rendszer létrehozására. A második ülésnapon az Európai Unió által a Szomália partjainál vezetett Atalanta, a Bosznia-Hercegovinában vezetett Althea művelet, valamint az európai védelmi ipar volt napirenden.
Szeptember 30-án az Európai Bizottság közleményt adott ki az „Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége” címmel. A stratégia, amely a latin-amerikai országok és az Európai Unió közötti kapcsolatok megerősítését tűzte ki célul, olyan kiemelkedő fontosságú területeken szeretné javítani a felek együttműködését, mint például a pénzügyi és gazdasági válság, a migráció és a klímaváltozás kezelése. Benita Ferrero-Waldner külkapcsolatokért és szomszédságpolitikáért felelős biztos szerint a Bizottság javaslata kitűnő alkalmat kínál arra, hogy a régi latin-amerikai kapcsolatokat tovább erősítsék. Kijelentette azt is, hogy a fent említett problémák kezelése „a két fél nemzetközi szerepének jelentőségét tanúsítja”.
Az Európai Unió új stratégiája magára Latin-Amerika térségére is koncentrál, mivel a közleményben javaslatot tesznek egy latin-amerikai beruházási alap (LAIF – Latin-America Investment Fund) megalakítására. Ez a tervezet elsődlegesen a környezetvédelem, a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság terén nyújtana segítséget a térség államainak.
Október 2-án az ír szavazók immár másodszor járultak az urnákhoz, hogy véleményt nyilvánítsanak az Európai Unió Reformszerződéseként emlegetett Lisszaboni Szerződésről: Mint ismeretes, az első referendum 2008. június 12-én eredménytelen volt, mivel a szavazásra jogosultak 53,4 %-a nemmel voksolt.

Igen szavazatra buzdító reklámplakát Írországban. (Forrás: telegraph.co.uk)

A megismételt népszavazáson több mint kétszer annyian szavaztak az Európai Unió intézményi reformját magában foglaló Szerződés mellett, mint ellene. A Reformszerződés elfogadása elől ezzel elhárult az egyik akadály. Most viszont minden figyelem a ratifikációt hátráltató Vaclav Klaus felé irányul, aki elutasította Lisszaboni Szerződés aláírását.
Október 5-én kiadott közleményében az Európai Unió elnöksége elítélte az Világélelmezési Program iszlámábádi központja elleni bombatámadást, és egyúttal legmélyebb együttérzését fejezte ki az áldozatok családjai felé. Ugyanakkor az Európai Unió elnöksége figyelmeztetett, hogy az ENSZ először vált öngyilkos terrorista támadás célpontjává Iszlámábádban.
Október 6-án Fredrik Reinfeld, az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Svédország miniszterelnöke, Luiz Inácio Lula da Silva Brazília elnöke, és az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso találkozójára került sor Stockholmban, az Európai Unió – Brazília csúcstalálkozón. Reinfeld a találkozót követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy Brazília a népességét és területét tekintve is a legnagyobb országok között van. Részt vesz a klímaváltozásról és a globális szabad kereskedelemről szóló tárgyalásokon.[]

Az EU-Brazília csúcstalálkozó résztvevői. (Forrás: se2009.eu)

Elmondta: Brazília tudatában van annak, hogy globális befolyásához globális felelősség is társul; mindez az Európai Unió és Brazília közötti párbeszéd fontosságát hangsúlyozza. A megbeszélésen napirendre került az erdők fontosságának kérdése, valamint a globális gazdaság és annak regionális hatásai is.
Október 6-án Ettore Francesco Sequi, az Európai Unió afganisztáni és pakisztáni különleges képviselője az Európai Parlament külügyi bizottsága előtt azt nyilatkozta, hogy az uniós rendőri missziónak az eddiginél nagyobb szerepet kell vállalnia az afganisztáni konfliktusban. Meghallgatása során az olasz képviselő elsődlegesen az Európai Unió által az afgán rendfenntartó erőknek nyújtott támogatásról beszélt, és az országban szolgáló EUPOL misszió megerősítését kérve. A diplomata kifejtette azt is, hogy Afganisztán békéjének eléréséhez elengedhetetlen a biztonsági és rendőri erők „afganizácója”, azaz, hogy bizonyos rendészeti ügyekben a kiküldött európai erők helyett a helyi afgán hatóságok intézkedjenek. Sequi beszámolója híven tükrözi az Európai Unió afganisztáni szerepvállalásának koncepcióját is. Ugyan vannak az országban Európából érkezett rendfenntartó erők, az Európai Unió az EUPOL-on keresztül megvalósított szerepvállalást helyezné előtérbe. (Ez a gondolkodásmód jól tetten érhető volt az uniós védelmi miniszterek göteborgi informális találkozóján is, mivel több résztvevő vonakodott további csapatokat küldeni a NATO-misszió támogatására.)
Sequi megerősítette azokat a híreket is, melyek szerint az augusztusi afgán választásokon visszaélések, szabálytalanságok történtek. Az Európai Unió megfigyelői szerint 1,5 millió szavazat lehetett hamis, amelynek döntő többségét (1,1 millió) a későbbi győztes, Hamid Karzai kapta.
Beszámolójában a diplomata tudatta azt is, hogy szintén az Európai Unió közbenjárásának köszönhetően az utóbbi időszakban jelentős javulás volt tapasztalható az afgán egészségügyben: az afgán lakosság immár 80 százalékának biztosított a hozzáférés a legalapvetőbb egészségügyi szolgáltatásokhoz.
Október 6-án Václav Klaus új akadályt gördített az Európai Unió reformszerződése elé: egy megjegyzéssel kívánja ellátni a Lisszaboni Szerződést, mielőtt aláírná azt – közölte a cseh elnök az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Svédországgal. Fredrik Reinfeld svéd miniszterelnök a Reuters hírügynökségnek adott telefonos nyilatkozatában elmondta, hogy a cseh elnök egy olyan kétmondatos megjegyzést kért, amely az Alapjogi Chartát érinti. Klaus azért szeretné ezt a változtatást elérni, hogy a jövőben az 1945-ös Beneš dekrétumok kapcsán ne kerülhessen sor jogi fellépésre, azaz a második világháború után kitelepített magyarok és szudétanémetek ne igényelhessenek kárpótlást a cseh államtól. Reinfeld véleménye szerint ez a lehető legrosszabbkor időzített üzenet az Európai Unió felé.
Bernard Kouchner francia külügyminiszter mindennemű változtatást elutasított. „Nem fogjuk megváltoztatni a Lisszaboni Szerződést. A cseh parlament és a cseh szenátus is elfogadta abban a formában, ahogy azt mind a 27 ország jóváhagyta. Nincs kétségem afelől, hogy Klaus elnök további akadályokat fog elénk gördíteni, de úgy vélem, a tény, hogy a cseh emberek elfogadják, hogy miután képviselőik szavaztak és minden egyes alkalommal „igent” mondtak erre a szerződésre anélkül, hogy egy szót is megváltoztattak volna benne, elég hatással lesz rá, hogy végre pontot tegyen az ügy végére.”
Klaus úgy gondolja, hogy a Szerződés egy európai szuperállamot hoz létre, túl széles cselekvési teret és hatalmat adva Brüsszelnek. Az azonban még nem világos, hogy továbbra is ellenzi-e a Szerződést, vagy új feltételeit csak időhúzásra és presztízsmentésre használja-e. Megpróbálhatja késleltetni a ratifikációt, amíg Nagy-Britanniában jövőre választásokat tartanak, ami várhatóan az ellenzékben lévő konzervatívok győzelmét hozza. A brit konzervatívok elmondták, népszavazást írnak ki a szerződésről, amennyiben az akkor még nincs teljes mértékben ratifikálva.
A svéd miniszterelnök ugyanakkor elmondta, hogy Klaus hajlandó aláírni a szerződést, amennyiben kiegészítheti azt, illetve ha a cseh alkotmánybíróság elutasítja annak a néhány cseh szenátornak a beadványát, akik szerint az Európai Unió Reformszerződése alkotmányellenes.
Eközben Szlovákia addig gondolkodott Csehország ezen lépésén, amíg arra jutott, hogy mint másik csehszlovák utódállam, rá is vonatkozik a Beneš dekrétumok esetleges megkérdőjelezése. Ezért Robert Fico bejelentette, hogy ha Csehországnak sikerül érvényt szereznie fenti követelésének, akkor Szlovákia is lépni fog, mert az Alapjogi Charta miatt kényes helyzetbe kerülhetne. Vezetők többször is felhívták arra a tényre a figyelmet, hogy a Lisszaboni Szerződés részévé vált/váló Charta nem lehet visszamenőleges hatályú.
Ki lesz „Európa elnöke?” – José Manuel Durao Barroso október 7-én egyértelműen kijelentette, hogy „…nem lesz olyan pozíció, hogy Európa elnöke”. Erre azért volt szükség, mert egyes Európa Parlamenti képviselők egyre-másra „Európa elnöke”-ként emlegetik a Lisszaboni Szerződés által létrehozandó, posztot, az Európai Tanács állandó elnöki tisztségét.
Az Európai Tanács állandó elnöki posztjával kapcsolatban azonban számos részlet, jogkör, hatáskör még nem tisztázott, ami valószínűleg súrlódásokhoz vezet majd a már meglévő pozíciókkal. Sok múlik majd a posztot először betöltő politikuson, hogy mennyire használja ki az abban rejlő lehetőségeket. Barroso számára is rendkívül fontos a leendő elnök jogköre, mivel ő az, aki az esetek nagy hányadában képviseli a közösséget, és egy erős ET-elnöki pozíció gyengítheti az ő hatáskörét. A posztra az előzetes becslések szerint esélyes lehet Jan-Peter Balkenende (Hollandia), Jean-Claude Junckert (Luxemburg), Felipe Gonzalez (Spanyolország) és Tony Blair (Egyesült Királyság). Utóbbival kapcsolatos ellenvetésként merült fel országának iraki szerepvállalása, valamint a tény, hogy miniszterelnöksége alatt Nagy-Britannia kivonta magát az Euro-zónából, valamint a schengeni övezetet érintő projektekből.

Ehhez kapcsolódó hír, hogy Mary Robinson, Írország volt elnöke és Anna Diamamtopoulou görög oktatási miniszter is nagy eséllyel indul a Reformszerződés által létrehozott két új poszt (az Európai Tanács állandó elnöke, valamint a külpolitikai főképviselő) betöltéséért folytatott versenyben. Robinson jelöltségét leginkább a nemek közötti egyenlőségért harcoló szervezetek támogatják.
Mindezek alapja az október 21-én az alkotmányos ügyekért felelős parlamenti bizottság által elkészített Brok-jelentés, ami megfogalmazza az Európai Parlament által az új pozíciókkal szemben támasztott követelményeket. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, és Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke messzemenően egyetértettek abban, hogy a két új pozíció valamelyikére női jelöltet kell kinevezni.
Október 8-án az Európai Parlament megszavazta egy, a gazdasági válság mértékét és annak a tagállamokra gyakorolt hatásait vizsgáló (és ezzel együtt a szükséges intézkedésekre javaslatokat tévő) eseti bizottság felállítását. A bizottság 45 tagból áll és megbízatása egy évre szól. A bizottság elnöke, a német Wolf Klinz nyilatkozatában kiemelte, hogy az általa vezetett bizottság egy, a jövőre vonatkozó cselekvési terv kidolgozására fog koncentrálni, megvitatva az esetleges új struktúrákat, kiértékelve az ide vonatkozó közösségi jogszabályokat, valamint a tagállamok által meghozott intézkedések összehangolását.
Carl Bildt október 8-án és 9-én boszniai politikusokkal tárgyalt annak érdekében, hogy a Bosznia-Hercegovinát érintő és egyre csak mélyülő etnikai megosztottságra minél előbb megoldást találjanak, valamint, hogy megakadályozzák az esetleges újabb konfliktusok, villongások kialakulását.

A boszniai háborút lezáró 1995-ös Daytoni Egyezmény tető alá hozásában nagy szerepet játszó svéd külügyminiszterrel a soraiban, brüsszeli uniós tisztségviselőkkel kiegészülve a svéd európai uniós delegáció újabb kísérletet tett a feszültség enyhítésére. Már csak azért is fontos lenne a helyzet mielőbbi rendezése, mivel Bosznia-Hercegovinában 2010 októberében országos választások lesznek; a legutóbbi választások azonban a nacionalista és radikális pártok megerősödését mutatták. Azonban ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor mindennemű rendezési tervet veszélybe sodorna. Amennyiben záros határidőn belül nem sikerül hatékonyan megoldani e problémákat, úgy a boszniai helyzet minden valószínűség szerint negatív hatással lesz a Balkán régió államainak EU- és NATO-csatlakozására. Sulejman Tihics, a legnagyobb muszlim politikai párt elnöke is osztozik az EU-delegáció véleményén: „A helyzet egyre rosszabb, és ha ezen nem tudunk változtatni, akkor csak idő kérdése mikor torkollik komoly konfliktusba. (…) A tárgyalások remek lehetőséget nyújtanak, és ezeket nem szalaszthatjuk el.”
Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász részvételével a világ befolyásos pénzügyi szakemberei kerekasztal-beszélgetés folytattak október 12-én Brüsszelben, amelynek témája a bankszektor szabályozása volt. A beszélgetésen részt vevők arra próbáltak megoldást találni, hogy hogyan lehet a jelenleg érvényben lévő, banki tevékenységekre vonatkozó szabályokat tartalmazó Basel II megállapodást megreformálni. A résztvevők egyhangúan egyetértettek abban, hogy a leendő szabályozást úgy kell kialakítani, hogy az a pénzügyi szektor minden szereplőjére, így az ún. „árnyékbankokra” is kiterjedjen. A részt vevő elismert szakemberek, mint például Joaquin Almunia (az Európai Bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős tagja), Poul Nyrup Rasmussen ( az Európai Szocialista Párt elnöke), Stephany Griffith-Jones valamint Stefan Walter, a jövő egyik legnagyobb feladatának tekintik egy olyan struktúra létrehozását, amely hosszú távú hitelekkel képes a kis- és középvállalkozásokat támogatni.