Spanyolország terrorizmus elleni fellépése II. - Stratégiai dokumentumok és nemzetközi együttműködés

A 2004. március 11-én elkövetett madridi terrormerényletek meglepetésszerűsége mélyreható változásokat hozott a spanyol társadalomban és politikában is. A korábban már bemutatott jogi és szervezeti változásokon kívül a hatások a stratégiai dokumentumok kialakításában és a nemzetközi együttműködések további alakításában is meghatározó szerepet játszottak. 11-M felhívta azon dokumentumok szükségességére a figyelmet, amelyek feltárják, realizálják és átfogóan bemutatják Spanyolország biztonsági kihívásait annak érdekében, hogy velük szemben célzottabb és ezzel együtt hatékonyabb válaszlépést hajthassanak végre, valamint előtérbe helyezte a terrorizmus elleni nemzetközi fellépés szükségességét. E cikk elsősorban a terrorfenyegetettség megjelenését és a rá adott reakciókat járja körül a merényletek után kiadott stratégiai dokumentumok és a nemzetközi együttműködésben végbement események segítségével.

A terrorizmus megjelenése a stratégiai dokumentumokban

A stratégia dokumentumok alapját az állam biztonság-percepciója, a biztonság elemeire, területeire és az azokra leselkedő kihívásokra vonatkozó felfogása képezi. Mivel az adott állam biztonsági környezete, ezzel együtt pedig a biztonságát érintő kihívások természete és súlyossága is folyamatosan változik, a stratégiai dokumentumok folyamatos felülvizsgálata és frissítése rendkívül fontos feladat. A lentebb ismertetett dokumentumokon egyfajta evolúciós hatás figyelhető meg, amelynek révén a 2005-ös Nemzetvédelmi Törvénytől egy komplex, a biztonság minden területét lefedő stratégiai dokumentumhoz, a 2011-es Nemzeti Biztonsági Stratégiához jutunk el.

A 2005-ben hatályba lépett Nemzetvédelmi Törvény felismerte annak szükségességét, hogy Spanyolországnak alkalmazkodnia kell a világban lezajlódó változásokhoz annak érdekében, hogy garantálja saját biztonságát és védelmét, valamint hozzájáruljon a békéhez és a nemzetközi rend fenntartásához. A dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy a terrorizmus komoly fenyegetést jelent az állampolgárok életére, ezért felhatalmazza a Fegyveres Erőket, hogy segítse az állam Fegyveres és Biztonsági Testületeit, az állam illetékes intézményeit és szervezeteit a terrorizmus elleni harcban, valamint a kutatási és mentési műveletekben. A törvény továbbá lehetővé teszi, hogy az illetékes szervek a terrorista céllal használt repülőgépek ellen katonai válaszlépéseket foganatosítsanak.

A Terrorizmus Elleni Védelem és Megelőzés Tervét (Plan de Prevención y Protección Antiterrorista) az Egyesített Parancsnokság Végrehajtó Bizottsága hozta létre 2005 márciusában. 2009-ben felülvizsgálta és módosította a Tervet a hatékonyság növelése és a többi műveleti tervvel (különösen a Kritikus Infrastruktúrák Védelmi Tervével, amelyről később lesz szó) való együttműködés gördülékenyebbé tételére. Célja olyan új és speciális biztonsági mechanizmusok létrehozása, amelyek globális és átfogó választ képesek adni a válogatás nélküli és nagy emberáldozatokkal járó terrortámadásokra az olyan helyek megfigyelésével és védelmével, ahol az emberek nagyobb tömegekben fordulnak elő, vagyis olyan stratégiai objektumoknál, amelyek nélkülözhetetlenek az állampolgárok életének normális működéséhez.

A terrorfenyegetettség színkód alapú besorolását az USA-ban alkalmazott, mára már lecserélt rendszer mintájára dolgozták ki. A 2009. júniusi módosítás következtében az aktuális terrorfenyegetettséget mutató veszélyszintek száma négyre nőtt, amelyeket különböző színekkel jelöltek.

• 1. szint (zöld):            közepes, a terrortámadás bekövetkeztének veszélye potenciális;
• 2. szint (sárga):           magas, a terrortámadás bekövetkeztének veszélye valószínű;
• 3. szint (narancs):       nagyon magas, a terrortámadás bekövetkeztének veszélye

                                         nagyon valószínű;

• 4. szint (piros):           közvetlen terrortámadás veszélye áll fenn.

Minden szintnek két intenzitási fokozata van: a magas és az alacsony, amely meghatározza, hogy a rendelkezésre álló eszközöket csak részben, vagy teljes egészében kell-e bevetni. Az aktuális terrorfenyegetettség mértékével megegyező szint életbe léptetésére a Biztonsági Államtitkárnak van jogosultsága, míg az intenzitás mértékét a Csendőrség és a Rendőrség vezetője határozza meg a rendelkezésre álló operatív információk alapján. A Terv a Rendőrséget és a Csendőrséget bízza meg a kritikus infrastruktúrák és a nagyobb forgalmú helyek terrorfenyegetettségének rendszeres értékelésével. Ezekből a jelentésekből a Nemzeti Terrorellenes Koordinációs Központ egy végső elemzést készít a fenyegetettségről és a kockázatokról, amelyet a Belügyminisztériumnak továbbít. A Terrorizmus Elleni Védelem és Megelőzés Terv alapvetően azon nagyobb szárazföldi, légi és vízi közlekedési infrastruktúrák védelmét látja el, ahol az emberek nagyobb tömegben fordulnak elő, így potenciális terrorista célpontok lehetnek. A Terv végrehajtásában a Fegyveres Erők és a Fegyveres és Biztonsági Testületek vesznek részt. Utóbbiak egy speciális tervet hajtanak végre, melynek célkitűzései:

• a terrorszervezetek és tagjaik felderítése;
• ellenőrzések végrehajtása a terrorszervezetek által használt járművek felkutatásának érdekében;
• személyek intenzív ellenőrzése a nagyobb tömegeket vonzó eseményeknél azért, hogy elkerüljék a biztonságot esetlegesen veszélyeztető egyének jelenlétét;
• zsúfolt helyek és más objektumok védelme, ahol fennáll a támadás kockázata.

A Fegyveres Erők a magas kockázatú helyzetek esetén végrehajtják különleges műveleti terveiket:

• a nagyobb szárazföldi, légi és vízi közlekedési infrastruktúrák felügyelete és védelme;
• a stratégiai objektumok, úgymint a Szénhidrogén-ellátó Központok, a gázellátást biztosító létesítmények, a raktárak, az energetikai szektorral kapcsolatos objektumok, az ivóvízellátó hálózatok, a nagyobb csatornák és a kommunikációs központok védelme.

Az irányítást az Állambiztonsági Titkárság végzi, melynek fő feladata a Fegyveres Erők, az Állam Biztonsági Erőinek és Testületeinek és más hatóságok feladatainak összehangolása.

Az Állambiztonsági Titkárság 2007-ben hagyta jóvá a Kritikus Infrastruktúrák Védelmének Nemzeti Terve címet viselő dokumentum kidolgozását. Az irat megállapítja, hogy a kritikus infrastruktúrák „olyan berendezések, hálózatok, szolgáltatások, fizikai és információs technológiai felszerelések, amelyek megzavarása vagy megsemmisítése jelentős hatással lehet az állampolgárok egészségére, biztonságára és gazdasági jólétére, vagy az állami és közigazgatási intézmények hatékony működésére.” Ezek közé a következő 12 stratégiai szektor tartozik: közigazgatás, élelmiszer-ellátás, energia-ellátás, pénzügyi és adózási rendszer, ivóvízellátás, nukleáris ipar, vegyipar, kutatóberendezések, egészségügyi ellátás, kommunikációs és információs technológiák, valamint a közlekedés és szállítás.

A 2008-ban kiadott Nemzetvédelmi Direktíva, összhangban a Nemzetvédelmi Törvénnyel lefekteti a spanyol védelempolitika általános irányait. A Nemzeti Biztonsági Stratégia előzményének számít, felhívja a figyelmet annak szükségességére. Leírja a jelenlegi stratégiai környezet komplexitását, bizonytalanságát és potenciális veszélyforrásait, amelyek közül a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a tömegpusztító fegyverek elterjedése fenyegeti legnagyobb mértékben a társadalmat. Ezek kombinációja pedig hatalmas pusztítást végezhet. A terrorizmus problematikájával kapcsolatosan a Direktíva megjegyzi, hogy fokozni kell a Fegyveres Erők részvételét az állam más, az új fenyegetésekkel és kihívásokkal foglalkozó intézményeinek segítésében. Kimondja a nemzeti hírszerző ügynökségek képességeinek és tevékenységeik koordinálása iránti igényt, és mindezt azért, hogy megfelelő választ tudjanak adni a biztonságot érintő fenyegetésekre.

A 2009-re elkészült Védelempolitikai Direktíva feladata a Nemzetvédelmi Direktíva iránymutatásainak fejlesztése. Megállapítja annak szükségességét, hogy a Fegyveres Erők fokozzák az együttműködést a civil hatóságokkal és különösen a Fegyveres és Biztonsági Testületekkel. Nemzeti szinten a Fegyveres Erők és a Fegyveres és Biztonsági Testületek kooperációja a Terrorizmus Elleni Védelem és Megelőzés Tervén alapszik, amelyet fentebb már részletesen ismertettem.

Spanyolország Nemzeti Biztonsági Stratégiáját (Estrategia Espanola de Seguridad, továbbiakban NBS) hosszú munkafolyamat után 2011-ben adták ki, amely az első ilyen típusú stratégiai dokumentum volt az ország történelmében, ennél fogva komoly mérföldkőnek számít a stratégiai tervezésben és gondolkodásban. Annak ellenére, hogy a 2008-ban kiadott Nemzetvédelmi Direktíva felhívta a figyelmet egy Nemzeti Biztonsági Stratégia létrehozására, átfogó tanulmány csak évekkel később készült el. Az NBS lehetőséget ad arra, hogy a kormány összehangolja az állam minden tevékenységét és képességét a biztonsági és védelmi kérdésekben.

Carme Chacón, volt védelmi miniszter asszony felvázolja az új Nemzeti Biztonsági Stratégia alapjait a Nemzeti Tanács 2008-as ülésén (Forrás: mde.es)

Az Nemzeti Biztonsági Stratégia hat fő részből áll. Az első rész egy bevezető, a második a dokumentum szükségességét támasztja alá, a harmadikban megvizsgálja Spanyolország biztonságát, a negyedikben a kockázatokat fokozó tényezőket, az ötödik, az elemzés releváns részét képező fejezetben a fenyegetéseket, kockázatokat és a rá adott válaszokat, míg a hatodikban az integrált intézményi modellt ismerteti. Az ötödik részben a dokumentum a következő tényezőket sorolja fel: fegyveres konfliktusok, terrorizmus, szervezett bűnözés, gazdasági és pénzügyi bizonytalanság, energiafüggőség, tömegpusztító fegyverek proliferációja, kibertérből adódó fenyegetések, migránsok ellenőrizetlen áramlása, veszélyhelyzetek és katasztrófák, valamint kritikus infrastruktúrák és szolgáltatások.

Az NBS szerint a terrorizmus nemzeti vagy nemzetközi szintű megelőzése, akadályozása és legyőzése elsődleges prioritású nemzeti és európai célkitűzés. A terrorizmus közvetlenül a fegyveres konfliktusok után a második helyet foglalja el a fenyegetések sorában, amely jól mutatja annak súlyát és komolyságát. A dokumentum leírja, hogy az ETA több mint 40 éven át fenyegető tényező volt az országra nézve, de köszönhetően az erős társadalomnak, a rendvédelmi, a fegyveres szervek és a hírszerző szolgálatok fáradozásainak, valamint a nemzetközi együttműködéseknek, olyan közel hozták az Euskadi ta Askatasuna végét, mint még soha. A terrorszervezet egyedüli lehetősége az erőszak feltétel nélküli feladása lehet. Spanyolországot a nemzetközi terrorizmus - főként az al-Káida - is fenyegeti. Az ország könnyen válhat ezek célpontjául, amit a következő körülmények is erősítenek:

• a nemzetközi missziókban való növekvő részvétel;
• az országban működő fundamentalista iszlám csoportok térítő és toborzó tevékenysége, amely al-Andalusz visszaszerzésére koncentrál;
• a Maghreb-térség közelsége, és az ott végbemenő demográfiai, politikai, gazdasági változások és a szélsőséges erőszak hatásai;
• a bukott államok léte, főleg a szubszaharai régióban, mely földrajzilag közel helyezkedik el a spanyol partokhoz, és elősegíti a terroristacsoportok kialakulását és tevékenységét;
• a radikális ideológiák lehetséges „fertőző hatása” a konfliktuszónákból Spanyolországba települtek, különösen a második generációs lakosok körében;
• a szervezett bűnözői tevékenység és a terroristacsoportok akciói és módszerei közt megfigyelhető növekvő kapcsolat.

A dokumentum a következőkben felsorolja azokat a madridi robbantások után bevezetett intézkedéseket, amelyeket a terrorizmus elleni harcban sikeresen alkalmaztak:

Jogi lépések:

• az információ és a terrorellenes hírszerzési adatok „azonnali rendelkezésre állása” elvének megerősítése;
• az Európai Unió szolidaritási klauzulájának életbe lépése, amely kölcsönös segítségnyújtást tesz lehetővé terrortámadás esetén;
• a törvényhozási rendszer megreformálása;

Szervezeti átalakítások:

• a Nemzeti Terrorellenes Koordinációs Központ létrehozása;
• egy Terrorellenes Műveleti Terv kidolgozása, amely elősegíti az állam fegyveres és rendvédelmi szerveinek együttműködését, a stratégiai objektumok és a kritikus infrastruktúrák felügyeletét és védelmét a különböző minősített időszakokban;
• az Állam Fegyveres és Biztonsági Erői alá tartozó terrorellenes egységek és szolgálatok emberi, eszközbeli és gazdasági erőforrásainak jelentős növelése;
• a Nemzeti Hírszerző Központ erősítése;

Nemzetközi együttműködés erősítése:

• specifikus tervezetek kidolgozása nukleáris, radiológiai, biológiai és vegyi támadások megelőzésére és az ezekre történő reagálásra, úgy, mint a külső határok, valamint a nemzeti és nemzetközi szállítmányok fokozottabb ellenőrzése;
• a nemzetközi missziókban való részvétel, különösen Afganisztánban, ahol többek közt megakadályozzák, hogy az afgán terület Spanyolország és érdekei ellen elkövetett akciók bázisául szolgáljon.

A vizsgált dokumentumok alapján véleményem szerint a spanyol döntéshozók reálisan értékelték az országra leselkedő terrorfenyegetettség mértékét, amelynek alapján a nemzetközi terrorizmus kiemelt területnek számított – és számít még ma is – a biztonsági kihívások listáján. A terrorizmus jelentette fenyegetés ilyen előkelő helyen való szerepeltetése mindenképpen annak a jele, hogy Spanyolország döntéshozói még mindig olyan kihívásként tekintenek erre a területre, amely a későbbiekben is nagyban meghatározhatja az ország életét.

Nemzetközi együttműködés a terrorizmus kérdésében

Nemzetközi együttműködés nélkül azon kormányzati kezdeményezések, amelyek a rendőrség és hírszerzés képességeinek növelését, az állami biztonsági szervek együttműködésének fejlesztését, valamint különféle védelmi tervek létrehozását célozzák meg, igen kevés eredményt érnének el. Az al-Káida globális terrorszervezet ellen nem elég csupán nemzeti szinten fellépni, hiszen bázisai elsősorban az európai országokon kívül találhatóak, de említhetném az Euskadi ta Askatasuna-t is, amely a spanyol és francia hatóságok komoly együttműködését igényli az ellene folyó harcban. Kijelenthetjük, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben kulcsfontosságú az országok közti bilaterális együttműködés, valamint a multilaterális fórumokon, nemzetközi szervezetekben való részvétel is. Spanyolország a terror elleni küzdelem jegyében igen szerteágazó együttműködést alakított ki, amely részletes ismertetése meghaladná e cikk kereteit, ezért igyekszem egy általános képet adni. Az ország már a szeptember 11-i terrortámadások előtt is kötött megállapodásokat a kérdésben, azonban 9/11, és még inkább 11-M után az együttműködés kiszélesedett.

Spanyolország számos – a terrorizmus megfékezésére irányuló - nemzetközi egyezményt írt alá. Ezek többsége az ENSZ égisze alatt született. Az első, az ország által is ratifikált egyezményt 1963-ban kötötték, amely a légi járművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb erőszakos cselekményekről szóló egyezmény volt. Napjainkig szinte minden fontosabb terrorellenes egyezményt ratifikáltak, ide tartozik A nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezmény (1980), A tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló egyezmény (1988), A terrorista bombamerényletek visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény (1997), A terrorizmus finanszírozásának visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény (1999) vagy A nukleáris terrorizmus visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény is (2005). Az ország természetesen támogatja és elősegíti a Biztonsági Tanács által hozott terrorizmus ellenes határozatokat a nemzetközi béke és biztonság megóvására.

Spanyolország aktívan részt vesz az Európai Unió terrorellenes küzdelmében is, amely a szeptember 11-i és a madridi terrortámadások után intenzívebbé vált. A spanyol belügyminiszter tagja az Európai Unió Bel- és Igazságügyi Együttműködés Tanácsának, amely többek közt a terrorizmussal kapcsolatos kérdésekben releváns kormányközi döntéshozatali szerv. Az ennek jegyében meghozott kollektív döntéseket az államoknak végre kell hajtani, így segítve a nemzeti terrorellenes stratégiák fejlesztését is. Az ország az első volt a 2004. áprilisi EU Direktíva átvételében, amely kötelezte az utasszállító cégeket egy előzetes lista készítésére és átadására azokról az utasokról, akik az EU külső határait kívánják átlépni. Ez a spanyol államnak elsősorban az Észak-Afrikából beérkező muszlim migránsok ellenőrzésének tekintetében volt kulcsfontosságú. A Belügyminisztérium aktív szerepet játszott az EU Terrorellenes Akciótervének végrehajtásában és az Európai Unió Terrorizmusellenes Stratégiájának elkészítésében. Spanyolország részt vett továbbá a 2005-től 2010-ig tartó Hágai Programban, melynek egyik célja az EU tagországok terrorellenes képességeinek növelése. A spanyol biztonsági erők hozzájárulnak az Europol munkájához, amely többek között a terrorizmussal kapcsolatos adatok összegyűjtéséből és elemzéséből veszi ki részét, valamint megkönnyíti az EU tagállamok rendőri szervei közti információcserét. Mindazonáltal egy 2008-as tanulmány szerint a 2004-es robbantásokat követő két évben a spanyol hatóságok nem járultak hozzá nagymértékben az ügynökség adatállományához, a hozzájárulások mennyiségének tekintetében a hetedik, míg minőségében a 11. helyet foglalják el. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével megszületett a Szolidaritási Klauzula, amely együttes cselekvésre szólítja fel az Uniót és tagállamait, ha az egyiküket terrortámadás, emberi eredetű vagy természeti katasztrófa sújtja. Az EU minden olyan eszközt mozgósít, ideértve a katonai eszközöket is, amelyeket a tagállamok a rendelkezésére bocsátanak.

Az ország részt vesz a NATO Active Endeavour műveletében, amelyet a 2001. szeptember 11-i támadások után indítottak. A Földközi-tengeren végzett művelet célja a tengeri terrorcselekményektől való elrettentés, melyben Spanyolország már a kezdetektől részt vesz. Említést érdemel még az ISAF misszió is, amely nem egy terrorizmus ellenes művelet, de a műveleti területen lévő kontingens a béke és biztonság helyreállításával jelentősen korlátozza a terroristaszervezetek mozgásterét és báziskialakítási lehetőségeit.

Spanyol katona a NATO Active Endeavour műveletben (Forrás: nato.int)

A G-6 egy 2003-ban alapított szervezet, mely Franciaországot, Németországot, Spanyolországot, Olaszországot, az Egyesült Királyságot és Lengyelországot foglalja magába. A felsorolt országok belügyminiszterei rendszeres időközönként találkoznak azért, hogy megvitassák a biztonsággal kapcsolatos kihívásokat. A 2006-os találkozón a felek megegyeztek a terrorizmus, a szervezett bűnözés és az illegális migráció elleni közös fellépésről. Bár a találkozón megkötött egyezmények nem minősülnek hivatalos döntésnek, uniós szintre lehet őket vinni, ami alakíthatja az EU és a tagállamok terrorellenes stratégiáját.

2005-ben a Schengen III, vagy másik nevén a Prümi Megállapodásban hét tagállam (köztük Spanyolország) bel- és igazságügyi miniszterei kötelezték magukat szorosabb együttműködésre a terrorizmus elleni harc, az illegális bevándorlás elleni fellépés, valamint a rendőrségi adatbázisokhoz való kölcsönös hozzáférés területén, például a DNS-adatbázisokhoz való kölcsönös hozzáférés és a határokon átnyúló rendőri együttműködés révén.

A Prümi Megállapodás részes államai (zölddel) (Forrás: eucaris.net)

A nemzetközi együttműködés egyik hátráltató tényezője az egyes információk kényes természete, amelyeket az államok nem feltétlenül osztanak meg másokkal, ezért az országok sokkal inkább előtérbe helyezik a bilaterális együttműködést. Spanyolország különösen az Egyesült Királysággal és Franciaországgal működik jól együtt ebben a kérdésben.

Franciaországgal kapcsolatban szoros rendőri és titkosszolgálati együttműködés figyelhető meg az 1980-as évektől kezdődően, ugyanis az ETA szabadon mozoghatott a két ország között, így egy spanyolországi merénylet után Franciaországba menekülhettek, ahová már nem ért el a spanyol hatóságok keze, és fordítva. Az egyik legjelentősebb akciójuk a Bidart városában végrehajtott rajtaütés volt az ETA vezetőin, amelyet a spanyol csendőrség és a francia rendőrség közös nyomozással és akcióval hajtott végre. A WTC elleni, majd a madridi merényletek után a két ország együttműködése kibővült az iszlám terrorizmus elleni harccal is. Ez egy közös nyomozócsoport létrehozását eredményezte, amely az információk megosztásával, valamint közös nyomozásokkal és akciókkal harcol a terrorizmus ellen. 2009-ben Sarkozy francia köztársasági elnök és Zapatero spanyol miniszterelnök egy olyan stratégiai tervező és koordináló bizottság felállításáról döntöttek, amely félévente ülésezik, megtervezi és irányítja a két állam közös akcióit a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban.

Az Ikertornyok elleni támadás után az USA olyan szövetségest keresett az Európai Unión belül, amelynek már komoly tapasztalata volt a terrorizmus elleni harcban. Bár egyéb politikai okok miatt Bush és Zapatero elhidegült egymástól, a két állam közti terrorellenes együttműködés továbbra is szoros maradt, elsősorban a globális terrorizmussal összefüggő kérdésekkel kapcsolatban. A spanyolok terrorizmussal kapcsolatos tapasztalataik átadásáért cserébe az Egyesült Államok hozzáférést biztosított a technológiájukhoz. 2009-ben a biztonságosabb repülés jegyében egy, a magas kockázattal járó utasok kiszűrését biztosító program létrehozásáról döntöttek, amely a gyanús személyeket már az USA légtérébe való belépés előtt kiszűri. A Madridi Barajas Nemzetközi Repülőtéren üzembe helyezett Bevándorlási Tanácsadó Program (Immigration Advisory Program - IAP) 2009 áprilisáig tíz, terrorizmussal kapcsolatba hozható személyt azonosított.

11-M után az iszlám terrorizmus került a figyelem középpontjába. A muszlim országok az al-Káida vagy testvérszervezeteinek érdeklődési körében állnak, így Spanyolország számára kulcsfontosságú az ezekkel az államokkal való együttműködés. Földrajzi közelsége miatt a Maghreb-térség, ezen belül pedig a Marokkóval és Algériával való kooperáció prioritást élvez. Ez különösen azért fontos, mert egy tanulmány szerint az iszlám terrorizmus vádjával letartóztatott egyének 80%-a (ennek 40%-a algériai, 40%-a pedig marokkói)  a Maghreb-térségből származik. Ez az arány azért meglepő, mert a becslések szerint a marokkói migránsok tíz-tizenötször többen vannak, mint algériai társaik. A számadat annak köszönhető, hogy Algériában az AQLIM révén megerősödött az iszlám terrorizmus, így ezzel párhuzamosan a radikalizált bevándorlók száma is megnőtt.

A madridi robbantások óta szoros együttműködés figyelhető meg a marokkói és a spanyol rendőrség közt az információk megosztása terén, ám az algériai hatóságokkal való gyümölcsözőbb kapcsolat kialakítása még várat magára. Ez nem csak a globális terrorizmus megelőzése miatt fontos, hanem a spanyol érdekek és az Észak-Afrikába utazó állampolgáraik védelme miatt is.

A szeptember 11-i terrortámadások átformálták a spanyol külpolitika terrorizmussal kapcsolatos nemzetközi együttműködésekben való részvételét. Bár a támadás nem spanyol földön történt, a nemzetközi hangulat és a biztonságról alkotott kép megváltozása arra késztette a spanyol kormányt, hogy az együttműködést vertikálisan és horizontálisan is kibővítsék. A madridi robbantások és az abból fakadó sokk egyértelművé tette a nemzetközi terrorizmus elleni nemzetközi fellépés fontosságát, bár Spanyolország a multilaterális kapcsolatok helyett a kétoldalú megállapodásokat preferálta. Utóbbiak eredményeképp az Euskadi ta Askatasuna baszk szeparatista terrorszervezet felől érkező fenyegetés mértéke jelentősen csökkent, míg a nemzetközi terrorizmus esetén ezt nem jelenthetjük ki ilyen egyértelműen, azonban tény, hogy a madridi robbantások óta eltelt majdnem nyolc évben nem történt hozzájuk kapcsolható terrorcselekmény Spanyolországban. 

Források:

A Spanyol Alkotmány http://noticias.juridicas.com/base_datos/Admin/constitucion.t1.html#a55

Case Study: Spain The Ethical Justness of Counter-Terrorism Measures http://www.transnationalterrorism.eu/tekst/publications/Spain%20case%20study%20(WP%206%20Del%2012b).pdf

Elcano Királyi Intézet www.realinstitutoelcano.org

Kritikus Infrastruktúrák Védelmének Nemzeti Központja www.cnpic-es.es

Nemzeti Hírszerző Központ www.cni.es

Reinares, Fernando: After the Madrid Bombings: Internal Security Reforms and the Prevention of Global Terrorism in Spain http://www.realinstitutoelcano.org/wps/portal/rielcano_eng/Content?WCM_GLOBAL_CONTEXT=/elcano/elcano_in/zonas_in/international+terrorism/dt40-2008

Spanyol Büntető Törvénykönyv http://noticias.juridicas.com/base_datos/Penal/lo10-1995.html

Védelmi Minisztérium www.defensa.gob.es