biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

A baha'i hívők üldöztetése Iránban - egy megtagadott hit a pogrom szélén

2011 november 09. - 17:34 - Sedghi Amitis

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Jelen írás célja, hogy bemutassa az Iráni Iszlám Köztársaságban élő bahá’i hívők üldöztetésének körülményeit. A vallás rövid történetének bemutatását követően, a szembenállás történelmi és kultúrtörténeti előzményeit kifejtve, a vallás alapadatait és tanításait felvázolva kívánok rávilágítani a hívők viszontagságos hétköznapjaira és üldöztetésére. Célom, hogy a rendelkezésre álló tényeket és valós történéseket segítségül hívva rávilágítsak a már így sem kielégítő iráni emberi jogi helyzetkép egy kevésbé taglalt szégyenfoltjára: egy szervezett kormányprogramra, melynek célja egy egyház fennmaradásának és hívőinek méltóságteljes vallásgyakorlásának ellehetetlenítése.
 
 
A szembenállás körülményei
 
A bahá’i hit a világ legfiatalabb önálló vallása. A XIX. század közepén, 1844-ben egy al-Báb („a Kapu”) nevű fiatalember fektette le alapjait az akkor még perzsiai Shiráz városában.
 
A bahá’i hit szimbóluma: a 9 ágú csillag, a tökéletesség és egység jelképe (Forrás: worldsymbols.blogspot.com)
 
Al-Báb a síita iszlám sajátos tételéhez, az imám-tanhoz igazodva a rejtőzködő imám, Mahdi eljövetelét hirdette.[1] Az ő eljövetelében való hit és annak terjesztése önmagában még nem szolgáltat okot az üldöztetésre, sőt, az imám-tan hirdetése teljes mértékben megegyezik az Iránban többségben lévő tizenkettes síita irányzattal. Az akkoriban uralkodó vallási vezetés mégis a bahá’i hit ellen fordult. Ennek elsősorban történelmi és kultúrtörténeti okai vannak.
 
A XIX. század elejétől kezdve a közép-és közel-keleti régió a politikai, gazdasági és társadalmi hanyatlás jeleit mutatta. Ez a folyamat az akkori Perzsiát is erősen érintette, ami elsősorban az ország legyengülésében és elszigetelődésében mutatkozott meg. A gazdag vezető réteg fényűző életvitele (mely elsősorban a síita papság kiváltsága volt) erős ellentétet képezett a köznép nyomorúságos körülményeihez viszonyítva.
 
Az ország vallási összetétele is zavaros képet mutatott akkoriban: a muszlimok, zoroasztriánusok, keresztények és zsidók együttélése nem volt könnyen megoldható, a vallási türelmetlenség megnyilvánulásai mindennaposak voltak. A vezető réteg önös érdekeitől (vagyonszerzés, pozícióféltés) vezérelve még csak kísérletet sem tett a különböző konfliktusok rendezésére. Ezekben a zavaros években kísérelte meg al-Báb egy egyenlőségen, vallási türelmen alapuló hit alapjait lefektetni.
 
A hit kialakulásnak kezdetétől fogva rendelkezik egy olyan alapétellel, ami nem csak az üldöztetésre, hanem az eretnekké nyilvánításra is indokot adhat. Ez nem más, mint al-Báb és Bahahollah létezésének és prófétai mivoltának elismerése. A síita iszlám elismer minden olyan embert és vallást, amely elfogadja Isten létezését valamint Mohamedet, mint prófétát. A bahá’ik mindkettőt elismerik, épp csak a vallás két alapító atyját is prófétaként kezelik, mint isteni hírnököket Mohamed próféta után. Ez a kitétel már szembemegy a síita iszlám tételével, miszerint Mohamed és az ő kinyilatkoztatásai véglegesek, őt követően próféták már nem léteznek, csak a rejtőzködő imám, a Mahdi eljövetele van hátra.
 
 
Szektából eretnek vallás
 
Al-Báb saját magát Isten független hírnökének nevezte, és ő fektette le a bahá’i hit ima, böjt, házasság, öröklés és válás – muszlimtól eltérő – szabályait is. A hirtelen nagyszámú követőre szert tevő, univerzális és a köznép számára szimpatikus elveket valló vallási csoport értelemszerűen nem nyerte el a síita papság tetszését, ezért – nem látva más utat a vallás térnyerésének megtörésére – eretnek vallásnak nyilvánították azt, és még a század vége előtt megkezdték a hit kialakulásának és megerősödésének megakadályozását.
 
Al-Báb 1850-es halála után követői közül kitűnt egy Bahahollah (eredeti nevén Mirza Husszein) nevű fiatalember, aki hamarosan a vallási csoport új vezetőjévé lépett elő. Nem sokkal ezután történt meg az első baha’i-ellenes cselekedet a perzsa kormány részéről, melynek keretében 1852-ben 20 baha’i hívőt gyilkoltak meg, és Bahahollahot magát bebörtönözték. A börtön után megfosztották vagyonától, és 1 hónapot kapott, hogy családjával együtt Bagdadba távozzon. Száműzetésének évei alatt feldolgozta és rendszerezte börtönélményeit, a kinyilatkoztatások nagy részét és írásba foglalta a hit alaptanait. 1863-ban a török szultán elrendelte átköltöztetését Konstantinápolyba. Innen néhány év múlva Drinápolyba, majd Akkóba költözött. Élete utolsó éveiben leveleket írt a kor számos uralkodójának, melyekben felszólította őket, hogy a világ békéjének megőrzése érdekében rendezzék konfliktusaikat és csökkentsék hadifelszereléseiket.
 
Mirza Husszein, későbbi nevén Bahahollah (Forrás:blog.nebraskahistory.org)
 
Bahahollah fia, Abdolbahá („a Dicsőség Szolgája”) értelmezte az al-Báb és Bahahollah által leírt tanításokat, és azokat a hívők számára is értelmezhető kontextusban hozta nyilvánosságra. Abdolbahá az 1910-es években Amerikában és Európában tartott előadásokat, ezzel népszerűsítve a bahá’i hitet. 1913-ban Magyarországra is ellátogatott.
 
Abdolbaha, a „Dicsőség Szolgája” (Forrás: upliftingwords.org)
 
Az első pozitív irányú változást Reza sah uralkodása hozta meg. Az 1920-as évektől a bahá’i hívők nyilvánosan gyakorolhatták hitüket, tarthattak előadásokat, és Teheránban megépíthették első központjukat is.  Reza sah fia, Mohamed Reza Pahlavi sah apjához hasonlóan nyugati, liberális elveket vallott, támogatta a vallásszabadságot és az egyenjogúságot, szorgalmazta az oktatás és az egészségügy fejlesztését, ezért – mivel a bahá’ik ezen tevékenységekben élen jártak – 1979-ig a bahá’i hit jelentős fejlődésen ment keresztül Iránban, és jelentős állami támogatásokban is részesült.
 
1979-ben, az Iráni Iszlám Köztársaság megalakulásával, Khomeini Ajatollah hatalomra kerülésével a bahá’i hívők üldöztetése egyik napról a másikra kormányprogrammá vált. A forradalom évei alatt több mint 200 hívőt végeztek ki, és több százukat tartották fogva Irán különböző börtöneiben, tízezreket fosztottak meg üzleteiktől, állásaiktól, vagyonaiktól, és az oktatásban való részvétellel kapcsolatos jogaiktól. Szent helyeiket, temetőiket lerombolták vagy meggyalázták.
 
 
Célkitűzések
 
Ahhoz, hogy a bahá’i hívők modernkori üldöztetését megérthessük, elengedhetetlen a hit céljait és alaptanait tanulmányozni, melyek a vallás kialakulásának kezdetétől fokozatosan alakultak ki.
A legszembetűnőbb vonás a vallások egységességére való törekvés, egyfajta vallásharmonizáció. A bahá’i tanítások szerint minden vallás isteni eredetű, minden kinyilatkoztatás Istentől származik, épp csak más időkben, más helyeken, más népeknek kerültek ezek kinyilatkoztatásra. Elismerik minden más vallás istenét, prófétáját, így tulajdonképpen sajátjukénak tekintik Krisnát, Ábrahámot, Zoroasztert, Mózest, Buddhát, Jézust, Mohamedet és természetesen al-Bábot és Bahahollahot. Mi sem példázza ezt jobban, mint Shohreh Aghdashloo színésznő, az iráni emberi jogok élharcosának, a bahá’i hit egyik legnépszerűbb védelmezőjének szavai: „Zsidó vagyok, buddhista vagyok, keresztény vagyok, muszlim vagyok. Bahá’i vagyok.”
 

 

A vallás másik szokatlan vonása a férfiak és nők egyenjogúságának elismerése és az arra való törekvés. Ez az alaptétel a XIX. században kifejezetten idegennek hatott, de a mai Iráni Iszlám Köztársaság hozzáállásától is nagyon messze áll.  Már Bahahollah is megfogalmazta: „Az emberi világnak két szárnya van – a nők és a férfiak. A madár csak akkor suhanhat a légben, ha mindkét szárnya egyformán fejlett.”
 
 
A bahá’ik más vallásokhoz igazodva kiemelt fontosságú ügynek tekintik az oktatást és annak fejlesztését. Elengedhetetlennek tartják, hogy az oktatáshoz való jog minden egyes emberre vonatkozzék. A szegénység és gazdagság végleteinek felszámolása, a tudomány és vallás összehangolása, a környezetvédelem és az emberi jogok is fontos célkitűzésekként szerepelnek a hit szabályzóiban. Sajátos vonása a hitnek, hogy nem rendelkezik papi rendszerrel, viszont saját adminisztrációja és igazgatási rendszere van. (Haifa központtal).
 
Az Igazság Háza, a baha’i hit központja Haifában (Forrás: ask.com)
 
Ami az Iráni Iszlám Köztársaság szempontjából a leginkább kritizálható alaptételnek és törekvésnek tűnik, az nem más, mint az önálló naptár használata, illetve az ima, böjt, házasság, öröklés és válás muszlimtól eltérő szabályzása. Utóbbit még al-Báb vezette be, és már az 1840-es években sem tolerálta a kormányzat. Napjainkban is ez az iszlámtól való elkülönülés szolgáltatja az egyik legszilárdabb jogalapot a kormány számára a bahá’i hívők üldöztetésére.
 
Természetesen nem csak irányvonalak fogalmazódtak meg a hit kialakulása során, hanem különböző tiltások is. Ezek: a cölibátus, az aszketizmus, az alkohol és a drogok fogyasztása. Továbbá tilos a házasságtörés, az emberölés, a szándékos gyújtogatás, a rágalmazás, a koldulás, a hamis vádaskodás és tanúskodás, a holttestek elhamvasztása, a bűnök embereknek való meggyónása, az állatokkal való kegyetlenkedés, a szerencsejátékok, a homoszexualitás, más kezének a megcsókolása, a rabszolgaság és a lopás.
 
 
A vallásszabadság és Irán
 
Érdekes módon, a bahá’i hívők üldözése és mindennapi rutinjuk ellehetetlenítése abban az országban működik a legszervezettebben, ahonnan a hit maga gyökerezik. Az 1906-os iráni alkotmány alapozta meg a bahá’ik üldöztetésének kormányprogrammá válását, annak ellenére, hogy mintaként Belgium 1831-es alkotmánya szolgált, melyben a vallásszabadságot garantáló intézkedések helyet kaptak. Az iráni változatból ezt kihagyták.
 
A későbbi évek során, a toleráns Pahlavi-éra alatt számos jogszabály támogatta egyes vallások elismerését és a hívők egyenjogúságát, de csak a zoroasztriánus, izraelita és keresztény csoportból. A bahá’ik, bár mindennapjaik könnyebbé váltak, és viszonylag békében élhettek, hivatalosan még a szimbolikus jogokban sem részesülhettek.
 
Az iszlám forradalmat követően, az Iráni Iszlám Köztársaság négy vallást volt hajlandó hivatalosan elismerni, ezáltal védelmezni: a zoroasztrianizmust, a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot. Ezen vallások hívői szabadon gyakorolhatják hitüket és általában a parlamenti helyek számának egy részét is biztosítják képviselőik számára. A bahá’ik tehát az iszlám forradalomból sem profitálhattak, sőt. James Cockroft interjúja, melyet Khomeini Ajatollahhal készített, remekül bizonyítja, hogy az új, forradalmi iszlám kormányzat már a hatalomátvétel kezdetén elhatározta: nem hajlandó a bahá’i hívőket vallási kisebbségként kezelni.
 
Cockroft: Az új iszlám kormányzat alatt a bahá’ik részesülnek majd politikai és vallási jogokban?
Khomeini: A bahá’ik politikai frakció, veszélyesek. Nem fogjuk elfogadni őket.
Cockroft: És mi lesz a vallásszabadságukkal?
Khomeini: Semmi.”
 
 
Jelenlegi helyzet
 
Az 1979-es iszlám forradalom óta – amennyiben az iszlám kivégzőbizottságok adminisztrációit hitelesnek tekintjük – legalább 200 bahá’i hívőt végeztek ki ítélet vagy indoklás nélkül. A 2005-ös évben a helyzet a nemzetközi szervezetek jelentései alapján rosszabbra fordult. Mahmoud Ahmadinejad augusztus 3-i megválasztása óta a bahá’ik üldöztetése az 1979-es állapotokat is meghaladja.
 
2008 márciusában és májusában került sor az eddig legnagyobb nemzetközi visszhangot kiváltó bahá’i ellenes akcióra, melynek keretében letartóztatták a vallás vezetőségének 7 prominens tagját. Ők a mai napig a teheráni Evin börtönben raboskodnak, ítélet, bírósági tárgyalás nélkül. Az ellenük felhozott vádak: kémkedés, az iszlám rendszer elleni propaganda, illegális rendszer kiépítése, együttműködés Izraellel, titkos dokumentumok külföldre küldése, nemzetbiztonság elleni tevékenység és a korrupció terjesztése a Földön. Fogvatartásuk az emberi jogi jogszabályok olyan mértékű semmibevételének és megsértésének számít, hogy számos nemzetközi szervezet és demokratikus állam szót emelt az eset ellen – mindeddig sikertelenül.
 
A 2008 májusában letartóztatott hét bahá’i vezető. Balról jobbra: Afif  Naeimi, Vahid Tizfahm, Mahvash Sabet, Jamaloddin Khanjani, Farima Kamalabadi, Saeid Rezaie, Behrouz Tavakkoli (Forrás: iranpresswatch.or)
 
 
A 2007 novemberében letartóztatott három hívő balról jobbra: Haleh Rouhi, Sasan Taqva, Raha Sabet (Forrás: bahai.hu)
 
 
1979 óta számos kivégzéssel is szembe kell néznie a közösségnek. A forradalom óta az Amnesty International adatai szerint legalább 202 halálos áldozata van az üldöztetésnek. Sokan közülük kivégzések által hunytak el, de esett példa olyanra is, hogy egy hívő különböző betegségek okán a börtöncellájában hunyt el.
 
A felsőoktatásból való kizárás elsősorban a fiatal hívőket megcélzó intézkedés. Amennyiben a bahá’i hívő az egyetemi felvételi elbeszélgetésen nem hajlandó áttérni a négy elismert vallás valamelyikére, nem nyer felvételt az adott felsőoktatási intézménybe. Azért, hogy a felnövekvő bahá’i generáció szellemi ellehetetlenítése ne járhasson sikerrel, 1987-ben megalakult a BIHE (Baha’i Institute for Higher Education – Bahá’i Felsőoktatási Intézet). Az órákat magánlakásokon tartották, és 1998-ig mintegy 900 diák vett részt az órákon, tanfolyamokon, kurzusokon. 1998. szeptember-októberében az iráni hatóságok véget vetettek a földalatti mozgalomnak. Mintegy 500 bahá’i otthont kutattak át, lefoglalták a számítógépeket, könyveket, de sok esetben a személyes vagyontárgyakat is. Ezreket tartóztattak le. 2004 áprilisában a perzsa hatóságok megsemmisítették Mohamed-Ali Barfurushi síremlékét, amely a bahá’ik számára szent helynek számít. 2006-tól kezdődően az iráni kormány médiakampányt indított a bahá’i vallás ellen. Érvük a hívők kirekesztésére az volt, hogy a bahá’i hit gyarmatosító nagyhatalmak eszközeként jött létre, hogy összezavarja és leigázza a muszlim hitű perzsákat. Csak ebben az évben a hatóságok 54 hívőt tartóztattak le, többségében fiatalokat, Shirázban.
 
 
Összegzés
 
A toleráns Pahlavi-érának és a hívők kitartásának köszönhető, hogy mára a vallás követőinek száma világszerte eléri a 6 000 000 főt. A hit követői 166 ország területén élnek és tevékenykednek. Annak ellenére, hogy maga a hit Iránból származik, az 1979 óta folyó üldözetés miatt az Iráni Iszlám Köztársaságban jelenlegi létszámuk mindössze 300 000 fő. Még így is a bahá’ik számítanak a legnagyobb nem muszlim iráni vallási kisebbségnek, de Irán 70 milliós lakosságához, és a hit 6 milliós létszámához viszonyítva ez elenyésző.
 
A bahá’ik évtizedek óta élen járnak a humanitárius segítségnyújtás, az emberi jogok, a környezetvédelem, az oktatás és az egyenjogúság területein. Annak ellenére, hogy a vallás mindössze 150 éves múltra tekint vissza, számos állam és nemzetközi szervezet ismeri el munkásságukat. A nemzetközi közvélemény bahá’ikról kialakított képe egyértelműen pozitív, számos nagyvárosban vannak bahá’i központok, szinte a világ minden országában találhatók bahá’i gyülekezetek. Rendelkeznek rendszeres kiadványokkal, tv- és rádiócsatornákkal. Mégis, az az ország nem hajlandó elismerni létezésüket és a szabad vallásgyakorlathoz való jogukat, ahonnan a hit gyökerezik.
 
A bahá’i hívők üldöztetésük iránt igyekeznek megértéssel viseltetni. Úgy gondolják, hogy a velük szemben tanúsított kegyetlen bánásmód nem lehet más, mint a félelem manifesztációja, hiszen amikor egy új vallás kezd kibontakozni egy szilárd alapokon nyugvó, papság által vezetett iszlám államban, a vezetés egyetlen lehetősége pozíciójának megőrzésére az új hit kialakulásának és népszerűsödésének megakadályozása. Véleményük szerint minden nagy vallásnak meg kellett küzdenie az intenzív üldöztetéssel kialakulásának kezdeti éveiben, de egy valamit sem a hívők, sem pedig a nemzetközi közvélemény nem hagyhat figyelmen kívül: 1979 óta az Iráni Iszlám Köztársaság célja nem a hit megerősödésének megakadályozása, hanem egy jól szervezett, szisztematikusan végrehajtott pogrom véghezvitele.
 
 
 
Források
Ontario Consultants on Religious Tolerance: An unofficial group of essays about the Baha’i Faith. http://www.religioustolerance.org/bahai.htm
Tristam, Pierre: Twelwer Shiites 12 Immams - A Chronology of Martyrdom. http://middleeast.about.com/od/religionsectarianism/a/me081206b.htm
Mommo.hu: Tizenkettes síiták. http://www.mommo.hu/szoveg/41119
Cole, Juan R.I.: The Baha’is of Iran. History Today. 40. évfolyam, 3. szám. 1990. március. p. 24. http://www.uga.edu/bahai/News/030090.html
Cole, Juan R.I.: A Brief Biography of Baha’u’llah. http://www-personal.umich.edu/~jrcole/bahabio.htm
Looklex Encylopedia: Baha’i. http://lexicorient.com/e.o/bahai.htm
Baha’i Topics: Abdu’l-Bahá (1844-1921). http://info.bahai.org/abdulbaha.html
Banani, Amin: Baha’i of Iran, a Brief History. http://www.cultureofiran.com/bahai_of_iran.html
Baha’i International Community: Persecution. http://www.bahai.org/dir/worldwide/persecution
Religionfacts.com: Bahá’i Views of Other Religions. http://www.religionfacts.com/bahai/beliefs/other_religions.htm
Shohreh Aghdashloo on Baha’i Human Rights in Iran. http://www.youtube.com/watch?v=Yeb_HDTRkbA&feature=fvw
Baha’i International Community - United Nations Office: Equality of Women and Men. http://bic.org/advancement-of-women
Faith for Every Man. Baha’i Publishing Trust of England, Oakham. 1987. p. 47.
Ta’eed, Lata: Sex, Gender and New Age Stereotyping. Baha’i Studies Review. 4.1. évfolyam. 1994.
Baha’i Topics: The Universal House of Justice. http://info.bahai.org/uhj.html
Iran Human Rights Documentation Center: A Faith Denied: The Persecution og the Bahai’s of Iran. http://www.iranhrdc.org/english/publications/reports/3149-a-faith-denied-the-persecution-of-the-baha-is-of-iran.html?p=7
Baha’i World News Service: Human Rights in Iran and Egypt. http://news.bahai.org/human-rights/iran/iran-update/
Baha’i International Community: Summary and Analysis of Recent Media Attacks. http://www.bahai.org/persecution/iran/mediaattacks
Human Rights Watch: Iran: Scores Arrested in Anti-Baha’i Campaign. http://www.hrw.org/legacy/english/docs/2006/06/05/iran13515.htm
Afari, Janet: Civil Liberties and the Making of Iran’s Constitution. 2005. p. 350.
Jahangir, Ashma: Special Rapporteur on Freedom of Religion of Belief concerned about treatment of followers of Baha’i Faith in Iran. 2006. március 30.
Sciolino, Elain: Persian Mirrors. 2000. p. 229.
Affolter, Friedrich W.: The Specter of Ideological Genocide: the Baha’is of Iran. War Crimes, Genocide & Crimes against Humanity. 1. évfolyam, 1. szám. 2005. január. p. 88.
Cockroft, James: Seven Days - interview. 1979.02.23.
Baha’i International Community - Baha’i World News Service: Trial of Iran’s Seven Baha’i leaders. http://news.bahai.org/human-rights/iran/yaran-special-report/
Baha’i International Community: Background: Recent attacks against Baha’is in Iran. http://www.bahai.org/persecution/iran/update
Baha’i International Community - United Nations Office: Text of secret Iran letter ordering „monitoring” of Baha’is made public. http://bic.org/home-stories/text-of-secret-iran-letter-ordering-monitoring-of-bahais-made-public
The Online Newsletter of the Bahá’i International Community: Bahá’i holy site destroyed in Iran. http://www.onecountry.org/e154/e15407as_Holy_site_destroyed_story.htm
BIHE - Baha’i Institute for Higher Education. http://www.bihe.org/
The Web Environment - University of Michigan: Materials concerning the Closure by the Iranian Government of the Baha'i Open University in Iran, September-October 1998. http://www-personal.umich.edu/~jrcole/bahai/hrbh1098.htm
 

[1] A legelterjedtebb síita irányzat, a tizenkettes felfogása szerint az utolsó imám, Mohamed-al Mahdi rejtőzködik, és csak Allah parancsára vár, hogy helyreállítsa az igazságot a világban.

 


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. október
Október igen mozgalmas volt a Szövetség számára. A NATO vezető tisztségviselői – köztük az október 1-jén hivatalba lépett, Anders Fogh Rasmussent váltó új főtitkár, Jens Stoltenberg – számos tag- és partnerországba ellátogattak, amelynek során többek között megvitatták az ukrán válság aktuális fejleményeit és a walesi csúcstalálkozón hozott döntések végrehajtásának részleteit. E hónapban a Szövetség két nagy hadgyakorlatot is végrehajtott, amelyeken a szárazföldi haderőnem, a légierő és a haditengerészet is képviseltette magát. Október második felében az orosz katonai aktivitás fokozódását tapasztalhattuk Európa határai mentén: 21-én, valamint 28-29-én a NATO-tagállamok légierői orosz gépek szokatlan intenzitású légi tevékenységéről kaptak riasztást, amit a szakértők erődemonstrációnak értékeltek.

NATO Hírfigyelő - 2014. szeptember
Szeptember meghatározó eseménye vitathatatlanul a walesi csúcstalálkozó volt, melynek középpontjában az ukrán-orosz konfliktus, illetve a NATO kollektív védelmi és reagáló képességének megerősítése állt. Emellett a csúcson olyan, az egyes konfliktus sújtotta térségekkel kapcsolatos kihívások is nagy figyelmet kaptak, mint az Iszlám Állam nevű szervezet elleni fellépés Irakban. A NATO-tagországok állam- és kormányfői határozottan elítélték Oroszországot, amiért önhatalmúlag, a nemzetközi jogot megsértve annektálta a Krím-félszigetet, és szándékosan destabilizálja Kelet-Ukrajnát. Ezzel kapcsolatban a Szövetség megerősítette, hogy továbbra is határozottan kiáll Ukrajna területi egységének és szuverenitásának helyreállítása mellett. Afganisztánnal kapcsolatban a Szövetség tagállamainak vezetői a közép-ázsiai ország hosszú távú támogatása mellett kötelezték el magukat, így az ISAF-művelet 2014 végi lezárása után 2015-ben el kívánják indítani a „Resolute Support” kiképző-támogató műveletet, biztosítani fogják az afgán biztonsági erők finanszírozását, valamint szorosabb együttműködést építenek majd ki a helyi kormányzattal. Mindezek mellett fontos személyi változás is történt a NATO élén, hiszen a hónap végén Anders Fogh Rasmussent Jen Stoltenberg korábbi norvég miniszterelnök váltotta a főtitkári poszton.

NATO Hírfigyelő – 2014. július-augusztus
Bár a nyári hónapok rendszerint nem bővelkednek eseményekben, idén az orosz-ukrán válság és a walesi csúcs is meghatározta a Szövetség mindennapjait, amely erre az időszakra is tartogatott fontos fejleményeket. Hogy csak néhányat említsünk: a Malajziai Légitársaság utasszállító repülőgépének szerencsétlensége, az orosz segélyszállítmány körüli viták, valamint a Szövetség által nyilvánosságra hozott műholdfelvételek, amelyeken világosan látszik, hogy orosz fegyveres erők műveletet hajtanak végre Ukrajna határain belül. Anders Fogh Rasmussen több NATO tag- és partnerországgal folytatott megbeszéléseket, amelyek középpontjában a csúcs előkészületei és főbb témáinak megvitatása álltak.

XV. Euro-atlanti Nyári Egyetem – Fókuszban Magyarország 15 éves NATO-tagsága
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
A NATO védelmi- és külügyminisztereinek brüsszeli találkozói – 2014. június
NATO Hírfigyelő - 2014. június
A NATO Katonai Bizottságának májusi ülése és a Global Security Forum

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2014 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem